sabato 31 luglio 2010

Szombat

Tiszta kómás vagyok, persze ezt is hozzá lehet csapni a többihez, mármint ami a terhesség kelelmetlen mellékhatásait illeti, már fel sem veszem. Pedig ma embert kell magamból faragni, mert délután megyünk megnézni egy lakást (amióta beköltöztem én is, majd követtek a ruháim, cipőim, egyéb holmijaim, egyértelművé vált, hogy itt nem sokéig maradhatunk). Szóval elkezdtünk lakást keresni, és ma lesz az első alkalom, hogy meg is nézünk egyet, hétfőn meg egy másikat, de Csiri látatlanban a hétfőibe szerelmes, mert ott kert is van, és már a végletekig meghatódva gondol Julira, aki majd ott hintázik, mi meg kart karba öltve grillezünk.

Aztán este vacsoravendégek, pizzasütés, már standard program, mostanában minden szombaton jön valaki pizzát enni,mert imádunk nyáron bedurrantott sütők mellett hesszelni a 40 fokban. De mindent a kedves vendégekért. Ez persze magával vonja azt is, hogy hamarosan őrült takarításba kell fognom, mert a szobánkban robbantottak, még minidg vannak kicsomagolatlan cuccok a költözésből, igazán nem mutatnak jó, ők meg tuti be akarnak majd menni, hogy ámuldozzanak azon, hogy milyen éééééédesek a babacuccok.

Na, erőt is veszek magamon, és nekiesek, mielőtt Csiri hazaér, Az meg mondjárt itt van.

venerdì 30 luglio 2010

Pupa

Azért mivel ez egy babanapló (is), ezért essen Róla is egy pár szó. A terhesség a holnapi nappal fordul a 32. hétbe, és amikor utoljára méricskélték a bébit, kb. 2 hete, akkor másfél kiló volt és 40 cm. Egyszóval teljesen normális méretű, eddigi felvételek alapján az orra alapjén az apjára hasonlító kiscsaj. Reméljük, hogy ha már ezzel az orr dologgal így járt, valami szépet is kap majd aputól, például az alkatát :-).

Julcsi elviekben szeptember 25-én érkezik, én nem bánnám ha hamarabb, mert egyre idegesítőbb elhivatott hasonalvóként éjszaka a szoptatós párnával bírkózni (ami nekem nem hozta meg a fellélegzést és komfortot), utálatos dolog minden éjjel vagy egy órát agózni, hogy azért sem megyek ki pisilini inkább alszok tovább, de aztán persze győz az erősebb, és négy körül mér muszáj kivénszorogni. Nem komázok emellett egy csomó egyéb kellemetlen terhességi tünetet sem, amiket nem részleteznék, nehogy kiábrándítsak vele olyanokat, akik szemében a várandósság a pocaksimogatásról, távolba meredő ábrándozó tekintetről, rózsaszín és világoskék kelengyéről szól.


Locatio


A helyszín Észak-Olaszország, Torinótól kb. 25 km, hegyek, patakok, ózondús levegő, tisztaság és néha már Svájcra hajazó nyugalom (apropó ott is van egy Zia meg egy Zio, meg persze unokatestvérek is). Romantikus hangulat, az a típusú hely, ahol az emberben egy pillanatra sem merül fel, hogy ha nem zárja le a biciklijét, akkor annak esetleg lába kelhet. Bár azt hiszem, hogy ez nem a legjobb példa volt, mert azért a Milka-reklám küllem ellenére ez itt Olaszország, és mindenki autóval jár, még a sarkipiszkosba is, de nekem a poronty megérkezése után feltett szándékom, hogy biciklivel fogok járni.

A környéket valahogy így kell elképzelni. Jó persze ez nem a belváros, ehhez leglább öt percet kell autózni :-)

Enumeratio

Egy olasz család nagyon izgalmas. Legalábbis egy olyan magyar lánynak, akinek otthon enyhén szólva is kicsi a famíliája, és még azon belül is sok a törésvonal, gyakorlatilag négyfős vacsoránál nagyobbat nem lehetne szervezni a fennálló konfliktusok miatt. Szóval soha nem volt módi nálunk az a fajta összetartás, ami errefelé dívik. Pont olyan, mint a filmekben. Hatalmas családi kajálások, és persze emellett gyakorlatilag a hét minden napjára jut egy rokon, akit meglátogatunk, vagy , aki minket látogat, mert e nélkül nem élet az élet, és nem Olaszország Olaszország. A vér errefelé tényleg összetart, és van jelentősége a rokoni szálaknak. Az unokatestvérek majdnem olyan közeliek, mint a testvérek, és van belőlük jópár, a nagynénik, nagybácsik száma végtelen, mert az olyan családtagokat, akikkel már egész bonyolult lenne behatárolni a rokonsági fokot, nemes egyszerűséggel ebbe a kategóriába sorolják. Szóval mindenki Zio (nagybácsi) vagy Zia (nagynéni).

Az új családomban apóson, anyóson és sógoron kívül itt helyben van két Zia, egy buddhista és egy hippi, van nagymama, unokatestvérek, unokaöccsök, Zio- aki persze nem teljesen Zio, de így egyszerűbb- , aki most éppen Argentínában tangózik egy hónapig az ottani Ziok és Ziák vendégszeretetét élvezve. A cuginok közül kettő is a jövendőbeli pater familias szerepében van, úgyhogy miután mi gyorsan beindítjuk a sort, decemberben érkezik a következő, majd januárban a harmadik baby. Szóval nagy az izgalom, hogy most ennyire kibővül a család és újabb unokahugik/unokaöccsök érkeznek, mindneki boldog, én meg csak kapkodom a fejem, hogy éppen ki simogatja a hasam, vagy hallgatja, hogy milyen óceáni élővilág típusú hangzásvilág alakult ki bennem.

Azt hiszem, hogy most már épp itt az ideje

Valójában már ezer éve - de legalábbis pár hónapja - kitaláltam, hogy írni fogok blogot, amikor megtudtam, hogy kisbabánk lesz. Aztán persze elmaradt az írogatás, de ma valahogy kedvem támadt, egyrészt , mert nem akarom , hogy majd évek múlva bizonyos igen fontos momentumok kislisszanjanak az emlékezetemből, mésrészt, mert talán másnak is érdekes lehet.

Prológusként elég lehet az, hogy éppen egy fél éve dolgoztam boldogan új munkahelyemen, kivirulva és energiával teli, amikor a sokadik vaklárma után ezúttal tényleg két csíkot mutatott a teszt. A második is. Aztán pedig a harmadik is. Innentől viszonylag felgyorsultak az események, és alig fél éven belül összeházasodtunk az apával, én pedig fogtam a sátorfámat, azaz egy gurulós bőröndöt, és egy vasárnap reggel elrepültem Magyarországról. Ugyanis a gyermek apja, a férjem - ez a kifejezés a mai napg teljesen idegenül hangzik számomra, úgyhogy innentől kezdve legyen a neve Csiri- olasz. Szóval , hogy ne legyen olyan egyszerű a történet a terhességi hormonjaim tombolására nem a megszokott környezetemben, hanem onnan kimozdítva kerül sor, ami külön élmény, és tapasztalhatom az olasz bürokrácia, és egészségügy minden hátulütőjét, ami után az ember elkezdi értékelni a hazai viszonyokat.

Szóval most itt tartunk, egyszerre igyekszem beilleszkedni az észak-olasz viszonyokba, az új családomba, közben várom a bébi érkezését, és értelmes dolgokkal elfoglalni magam a hátralevő két hónapra.