lunedì 29 novembre 2010

Vízibalesetek


Kisbéka imád fürdeni, és ezt a tevékenységet ki nem hagynánk semmi esetre sem, napi rutin része. Eddig sikerült megúszni anélkül, hogy fennállt volna annak veszélye, hogy vízbe fojtsuk, na jó, egyszer megbuggyant, míg ő csak nagyon meglepődött, mi halálra sápadtunk. Mindenesetre tegnap több incidens is történt. Ahogy vízbe tettük elkezdett pisilni,aztán meg büfizett egyet, úgyhogy a fürdővíz az odalett, mi meg megint jól szórakoztunk.
Az orvul lebüfizések ékes bizonyítéka a képen a bal karomon fedezhető fel.

Egy fotó bizonyítandó, hogy Kisbékának anyja is van


és ezt aggódva veszi tudomásul.

domenica 28 novembre 2010

Hull a pelyhes

Farkasordító hideg van, és hull a hó, ami viszont nagyon impozáns. Azaz a hó maga nem annyira, de a hegyek marha jól néznek ki, mintha odaretusálták volna őket az utca végére. Csinos.
A hétvége remek volt, úgy indult, hogy péntek este kizártuk magunkat a lakásból. Eleve feszültek voltunk, mert kisbab torkaszakadtából üvöltött, és sehogy nem tudtuk megnyugtatni. Ennek következményeképpen elindultunk sétálni, gondoltuk majd odakinn arcára fagy a sírás. Elindultunk, Csiri és Ded már kinn voltak a lift előtt, én léptem ki utoljára a lakásból, behúztam magam mögött az ajtót,és zártam volna, de nem forgott a kulcs a zárban.Korábban is volt már ilyen, nem is lepődtem meg, mondtam Csirinek, hogy zárjon ő.....hát nem hozott kulcsot....próbálkozott ő is sikertelenül, aztán leesett neki.....az ő kulcsa belül volt a zárban. A sztori vége úgy lett happy end, hogy jött az apja, és egy röntgenfelvétel(!!!) segítségével seperc alatt kinyitotta a hiperszuper biztonsági ajtót. Nem is értem mi a francnak nyomja a gépiparban, más módon sokkal gyorsabban és egyszerűbben kereshetné a pénzt. Szóval jó kis este volt, megalapoztuk a hangulatot.Szombaton gyors ebéd anyóséknál, aztán gyors bevásárlás, mert este bartok jöttek. Giuli remekül bírta a vendégséget,fél kilenckor beájult,és nem is ébredt fel reggel ötig, amit kivételesen nem bántam, mert már majdnem szétrobbantak a cickóim. Különben is utálatos dolog ez, mert olyanok, mint két görögdinnye, de a jobb legalább olyan, mint egy meglékelt görögdinnye, mert őrületes iramban termel, és ha ded nem eszik (éjszaka ugyebár), akkor a léken folyik.....őrült szexi ez melltartóbetét ide vagy oda. Hajnal ötkor aztán baba úgy döntött, hogy jóreggeltkívánok,sehogy sem lehetett az alvásra rávenni, úgyhogy kettőnk között kötött ki, és ott szuperjót horpasztott. Még nekem is sikerült egy kicsit, amit nem hittem volna. Csiri gond nélkül húzta a lóbőrt, de efelől nem is voltak kétségeim. Szóval Giuli ma először aludt velünk, de ebből tényleg nem akarok rendszert csinálni, azért nekünk is jár egy kis privacy.
Ma meg sétáltunk egyet a hóban, aztán elmentünk nonnához, ahol egy ponton megjelent kb. az összes gyerek, unoka, zia, zio, stb., élénk harsogásba kezdtek arról hogy milyen zenekar zenéljen cugina Betty (szerintem) soha meg nem rendezendő esküvőjén, meg hogy mikortól kell elkezdeni a hozzátáplálást, és meddig kell kizárólagosan szoptatni amivel kapcsolatban persze a leghangosabb az volt, aki életében nem szoptatott. Én igyekeztem nem szóba hozni a hombárfejű olasz gyerekeket a tápszer kapcsán.
A szomorú dologaz, hogy Giul kezdi hullatni a babahaját, pedig jódús volt a sérója. Remélem hasonló bozont nő a helyére.

giovedì 25 novembre 2010

Körforgás

Eszméletlenül gyorsan telik az idő a pelenkacsere-szoptatás-sterilizálás-altatás-séta-bömbölés körforgásában, pikkpakk hét hetes lett a poronty, és hamarosan utazunk haza, alig várom :-). Eljutottam az anyaság középhaladó szintjére, hiszen egy-egy hisztisebb napon, amikor babu állandó testmelegre vágyik,gyakorlatilag bármit el tudok végezni fél kézzel, mert ugye a másik karomban a csimpaszkodó monchichi. Szóval király vagyok, a pelenkacsere is olyan gyorsan megy már, mint a gumicsere a Ferrari box utcájában. Nem is értem, hogy lehet, hogy az első tisztába tételt a kórházban KETTEN sikerült abszolválnunk kb. tíz perc alatt. És kettőnknek volt annyi esze, hogy fordítva applikáltuk fel a gyerekre a pelenkát. Még jó, hogy nem egyedül csináltam, mert akkor lehet, hogy pelenkát sem kapott volna. :-)
Egyébként Monchichi továbbra is kitűnő játszópajtás, és egyre mosolygósabb, és imádom, hogy már reagál (vagy imitál...hmm..tök mindegy), és egyre több időt képes egyedül is eltölteni, simán elfoglalja magát akár negyed órára is az ágya fölött forgó ketyerével, vagy azzal, hogy megcélozza az ágy végében Mazsolát vagy Manócskát, és hernyómozgással megközelíti. Autózni még mindig imád, gyakorlatilag odig jutottunk, hogy ahogy berakjuk az autósülésbe, azonnal bealszik. A családi eseményeken fegyelmezetten nézelődik. Tegnapelőtt este az egyik Zia ötvenedik születésnapja volt, összejöttünk egy páran koccintani, na ott mondjuk nem volt annyira fegyelmezett, de én is elég nehezen tűrtem a fülsiketítő csácsározást, ami zajlott, és hiperaktív Mau különféle kamikaze akcióit. De a sütemények fincsik voltak .... :-), és egyébként jókat röhögtünk.
És már-már azt is kijelenthetem, hogy van napirendje, délelőtt kaja-activity- délben kaja és alvás (ez utóbbit épp most készül meghazudtolni, mert összevissza ficereg az ágyban, pedig rendet kellene raknom kicsit, és az csak úgy lehetséges, ha alszik) délután séta és itthoni activity, aztán tombolás az apjával, este fürdés, kaja, és alvás reggel hatig. Egész kipihent vagyok.

domenica 21 novembre 2010

Pi-ri-pííííííííííí



Apával egyre szerelmesebbek egymásba, kedenc elfoglaltságuk az, hogy Csiri birizgálja Baba orrát (vagy fülét, de jellemzően az orrát) és közben orrhangon vonyítja, hogy "pi-ri-pííííííí" (e komoly szavakat és a hanghordozást az Il ciclone- Latin vér című filmből lopta mellesleg). Úgyhogy most piripítől hangos a lakás. A másik új őrület meg a pelenkázó. Amennyire utálta régen, most annyira tetszik neki. Ahogy rárakjuk, a testét megfeszítve tomboló démonból egy csapásra gügyögő, vidáman rugdalózó kisbabává változik. No és ha a piripít kombináljuk a pelenkázóval, na akkor teljesen elalél a gyönyörűségtől. Mostanában egyébként állandóan mondja. az "nge" mellé most már végérvényesen csatlakozott a "paok" az "eööö" és társai. Beszélni jó, és van is mondanivalója, különösen fürdés után, na akkor aztán megered a nyelve. Ja, és nem, a gyereknek nem csak egy rugija van, csak valahogy úgy jön ki a lépés, hogy mindig ugyanaz van rajta, amikor fényképezzük.
Voltunk közben csípőultrahangon is, és ott is minden szuper, a váróban a többi bébi mellett még bőszen bömbölt, de a vizsgálatot heherészve tűrte. Imádja, ha gyömöszölik. Még akkor is, ha ezt fehér (azaz errefelé lila) köpenyes doktorbácsik teszik.

giovedì 18 novembre 2010

Minden rendben

Tegnap megvolt a kontroll a jópofa nőgyogyinál,és minden ok., és a doki is marhára jó fej volt, mintha a legnagyobb haverok lennénk, puszival búcsúztunk, és még kedvezményt is adott. Tisztára meghatódtam. Milyen jó fej már. Csiri anyja 30 éve jár hozzá és nem jutottak ilyen nexusba. Hiába, a személyes varázsom. Biztos nem sokan viccelődnek a vizsgálat közben abban a rettenetesen kellemetlen pozícióban, úgyhogy neki én vagyok az üdítő színfolt. Megesketett, hogy majd meglátogatjuk a kisdeddel is. Szóval ez a post-partum rész is letudva, pedig én még szívesen tetszelegnék a gyenge gyermekgyas nő szerepében, de most már senkit nem fog ez meghatni.
aztán meg végleg megerősödött bennem az is, hogy az olasz nők kényelmesek, de nagyon. Ez kedden dőlt el a kozmetikusnál, akinek van egy két éves kisfia, és mégis mi a tökről bezsélgetnénk az alatt a röpke egyóra alatt, amíg megfosztja testemet a szőrmebevonattól, mint szülésről, gyereknevelésről, stb. Próbált azzal jönni, hogy a szülés volt élete legszebb élménye. programozott császér. Ó mondom hagyjál már. Ja, és ez sem szoptatott. Nem ismerek senkit, de SENKIT a környezetemben, aki szoptatott volna, mindenki jön valami hülye kamuval. "Nem volt tejem " " a gyerek nem volt hajlandó szopni" " befelé forduló a mellbimbóm". A lényeg, hogy én vagyok az egyetlen szerintem az egesz környéken, aki próbálkozik ebben a szektorban. Tiszta szégyen. MInden gyereket flakonból táplálnak. Csoda, hogy az összesnek aránytalanul nagy a feje a sok hülye tápszer miatt.

mercoledì 17 novembre 2010

Szerelmünk a Kisbéka


Imádjuk, annyira jó fej mostanában, ma éjszaka például egyszer sem ébredt fel, reggel hatkor mindhárman frissen, fiatalosan ébredtünk, még dumélni is volt időnk Csirivel, aki azt álmodta , hogy tápszert csinál Giulnak cordon bleu-vel és parmiggianaval , És még én kaptam agybajt a gyermekégy alatt, haha. Giuli mindenesetre most mér hivatalosan is mosolyog, sőt röhög, bár hangot még nem ad hozzá, de iszonyatosan cukker fejjel tátogatja a száját, ha valami tetszik neki, és ezek tárháza egyre bővül, pl.érthetelen okból felkerült rá a pelenkázó. Azon is marhára élvezkedik újabban.
Szombaton voltunk babazsúrban, Mau szülinapján ugyebár, előtte meg shoppingolni, amit a bébi szintén élvezett. Mindegy neki, csak babakocsiban legyen, és legyen a háttérben alapzaj. Erre a nap bármely szakában istenien el tud aludni. De a babakocsi önmagában nem segít,mozognia kell (lehetőleg macskakövön) ma megpróbáltam séta után kinnhagyni a friss levegőn, de öt perc sem kellett, hangos visításban tört ki, úgyhogy be kellett hozzam, nehogy a szomszédok azt higyjék, hogy ölöm. A shopping mindenesetre jó volt, én megrészegültem egy könyvesboltban, Csir alig bírt kirángatni, fel tudtam volna vásárolni az egészet, tiszta szerencse, hogy a gyerek még nem értékeli az ilyesmit, mert arra is tudtam volna költeni egy párszáz jurót. A zsúr leginkább semmilyen volt, azaz én még nem tudom magam átadni ezeknek a programoknak. Vasárnap egész nap hárman voltunk, nagyot sétáltunk és Csirivel bőszen gyönyörködtünk a porontyban, hogy mennyire jól sikerült. Hétfőn a kisasszonynak előjöttek a sztárallúrjei viszont, este egész egyszerűen egy feltétellel volt hajland elaludni, ha kettőnk között fekhet a franciaágyon. Pedig este nem szokott problémát okozni az alvás, fürdés után jól bezabál, és alszil, mint a bunda. de ez alkalommal nem. Magunk közé kellett venni, ott tíz perc tekintgetés után ájult el. Tegnap a gyerekorvos állatira megdícsérte, hogy milyen szépen dagad. Igazság szerint minidg ránkijeszt, hogy nem gyarapszik eleget, ami szerintem nem igaz, mert eddig 160 gr volt egy héten, ami pont benne van a 150-200 gr keretben, de a doki szerint többet kellene, és ránkparancsolt hogy tömjük, aminke meg is lett az eredménye, magára pakolt 40 dekát (pedig méredzkedés előtt még egy őrületeset is kakált otthon). Az orvos ennek hallelujázott, szerintem azért ez kicsit túlzás. Az tény, hogy kellemesen kerek lett a feje, vicces pofazacskókkal és tokával, és előjöttek a hurkák a combjain is, de azért na.

venerdì 12 novembre 2010

S.O.S.Szerelem


Jaja, az ún. magyar közönségfilmet az utóbbi két napban kétszer adta le a Rai Movie, tisztára meg is hatódtam, amikor Csányi Sanyi és Ullmann Móni olaszul szólaltak meg ( ez Csányinak nem tett rosszat, az olasz hangja jobb volt, mint a magyar cincogás), és vicces volt hallani a Magna Cum Laudét az olasz tévében.

Egyebekben semmi különös a hét a kaka-para jegyében telt, de ma tüzijátékot rendezünk, mert sikerült önállóan, úgyhogy remélhetőleg minden visszatér a régi kerékvágásba, mert nehezen viseltük a hasfájást (mi is, Kisbéka meg még inkább), meg azt, hogy egy egy hónapos gyereket minden másnap zaklatni kell a popsijában, hogy evakuáljon. Szóval ezt egyelőre letudtuk. Legalábbis mára biztos.

Holnap estére szülinapi zsrba vagyunk hivatalosak Csiri unokaöccse, a kis Mau(gli) tölti be az öt évet, és jól megünnepeljük családilag, mi majd esszük a süteményt, a rokonok hangosan csácsároznak ,Mau a kutyákkal játszik az asztal alatt meg néha firkál valamit a falra, Giuli baba megbékésen alszik majd a babakocsiban, ahogy ezt minden alkalommal tenni szokta, ha nem vagyunk itthon. Idilli lesz. Olyan szicíliai idill.

mercoledì 10 novembre 2010

Félmosoly

Végre-végre elereszt néha egy-egy félmosolyt. Tette ezt eddig is, de eddig öntudatlanul, miután jól teletömte magát, és elégedetten pihegett a karomban álomba zuhanva. Most viszont akkor is mosolyra húzódik a szája, ha szocializálunk egymással. Még nem túl gyakori, és nem is annyira egyértelmű, de nekünk nagyon melengeti a lelkünket.
Egyébként továbbra isgyönyörű meg okos, csak az a kár, hogy nem tartotta meg azt a jó szokását, amit a múlt héten három éjszakén át egyhuzamban sikerült neki, mégpedig, hogy nem ébredt fel, csak reggel hatkor, és akkor is kaja után még visszaaludt kilencig. Mára visszaállt a rend, és hajnalban fél háromkor menetrendszerűen riaszt, hogy "ÉHES VAGYOK ADJATOK ENNI AZONNAL VAGY MEGŐRÜLÖK". Kb. ezzel az intenzitással tör elő belőle a kérés.
Amúgy meg nézegetem jobbról-balró, alulról-felülről, keresem a hasonlóságokat, de én nem látom benne sem Csirit, sem magamat. Illetve magamat egy ponton. A kezeiben. Ugyanolyan töppedt, tömzsi kis bénaságok, mint amilyenek az enyémek voltak (a múlt idő csak arra utal, hogy már nem kis bénaságok, hanem nagy lapátok az enyémek), kissé görbe középső ujjal. A hüvelykujja meg egyenesen hatalmas ahhoz képest, hogy mindene milyen pici, úgyhogy az Isten is autóstopposnak teremtette. Persze a rajtunk kívül állóknak határozottan látjék a gyerek orrában Csirit, a hajában Csirit (mintha nekem nem lenne sok és sötét...), a szemében mondjuk véletlenül engem, sőt Csiri anyjának az a képtelen elképzelése, hogy a gyerek Csiti öccsére hasonlít....húha. Szerintem viszont tök egyedi a kis mohó béka.

martedì 9 novembre 2010

Szélesszájú Kisbéka

Baby blues

A szoros értelemben vett gyermekagynak hamarosan vege, Csiri legnagyobb oromere, bar en egyelore nehezn tudom elkepzelni, hogy barmi is motozzon arrafele, elore rettegek a jovo heti nogyogyaszati kontrolltol is. De most nem is ez a lenyeg. hanem, hogy komolyan mondom valami agybajt kaptam a szulestol. Az van ugyanis, hogy Kisbab nagyon le tud nyugodni az Icipici Lencsi lany mesetol. Es ezt szoktam neki enekelgetni, es minden egyes alkalommal eljon az a pont, amikor elsirom magam, annyira meghat a dal. Teljesen kikeszit, nem ismerek magamra. Annak idejen a Manó teraszán Emmel borozgatva nem jutot volna eszembe, hogy en majd egyszer a Lencsi lanyon fogok sirni minden kulonosebb ok nelkul. MOndjuk mar sokat javult a helyzet, egy-ket hettel ezelott meg akkor is sirtam, amikor a gyerek sirt, es nem tudtam elcsititani, ami foleg akkor lett sulyos eset,amikor konnycseppek is gordultek le a hatlamas szemeibol. Na attol megadtam magam, es en is razenditettem. Elotte csak konnyek nelkul sirt.
egyebekben pedig megjottunk a cuki gyermekorvos nénitől, aki továbbra is a ded súlya miatt aggodalmaskodik, hogy pont az alsó határon van mindig a mennyiségnek, ami hetente fel kell szednie. Bezzeg hosszra nő, mint a paszly. 5 centivel hosszabb már, mint amikor született. Szóval ebben tuti az apjára hasonlít, meg abban is, hogy habzsol, és nem hízik. Doktor néni megmutatta azt is, hogy hogy kell fülpiszkaloval stimulalni a gyerek popsijat, hogy kakiljon, és azt hiszem ez megint egy olyan feladat lesz, amit Csirinek kell elvégeznie, mert nem mondanám, hogy Giulibaba kulonosebben ertekelte volna a rektalis zaklatast.

lunedì 8 novembre 2010

Kakamatyi

Gyorsan írok,mert hamarosan mennünk kell a gyerekorvoshoz, csak napkozben soha nem jut ra idom mostanaban,mert Szélesszájú Kisbéka eléggé lefoglal.Mostanában kaka-problémáink akadtak, azaz neki. Bedugult, és emiatt egész napokat sírt végig, amivel engem is totálisan kimerített. De aztán kaptunk mini-beöntést, amit Csiri ügyesen alkalmazott, és megkönnyebbült a bébi. Azóta az indián neve akár Kakis Mellkas is lehetne olyan ügyesen dolgozott az apja. Egyébként ő csinál mindent, ami kicsit is kellemetlen, mert én nem tudok fájdalmat okozni neki, és tudom, hogy bizonyos dolgoktól üvölteni fog, és nem megy. Ezért Csiri feladata többek között az orr kiszívása is, amit Kisbaba szintén rettenetesen utál.
A hétvége jó volt, pénteken voltunk polipot enni Simoéknál, ahol gyermek szuperúl viselkedett, halál nyugodtan nézelődött, úgyhogy most Simoék azt hiszik, hogy egy bébivel ilyen egyszerű, és nem hiszik el nekem, hogy képes az idegeimet is tépni, amikor egész nap sír. Ez persze nem az ő hibája, csak csomószor nem értem, hogy mi a baja, vagy értem, de nem tudok neki segíteni (pl. a csuklásban, azt is eléggé utálja).Szóval néha kicsit kimerülök. Vasárnap happy familyként mázkáltunk az aviglianai vásárban , papa , mama meg a babakocsi, és abból is látszik, hogy hogy megváltoztatott minket a szülővé válás, hogy a sok hamis Gucci meg 15 euros csizmák és társaik ellenére mi csak egy cumisüveget vettünk. Hiába felnőttünk. Mármint én- Csirit eddig sem izgatta a vásárlás-téma.
Aztén tegnap egy újabb hasfájós, székrekedős nap, ami lemerítette az elemeimet,ráadásul be is lázasodtam megint, annyire ellepett a tej. Kicsit unalmas ez már, és kb. 3 hete már nem volt semmi ilyesmi, de most megint. Úgy utálok dideregni a takaró alatt, olyan szerencsétlennek érzem magam, főleg ha emellett torkadszakadtából üvölt mellettem Kisbab. Volt egy-két józan pillanata is azért, és a youtubeon beraktam a Vukot, nem mintha nézné vagy ilyemsi, csak a zene miatt, és a zene nem is olyan érdekes, viszont Sinkó László hangja totálisan elvarázsolta. Na, megyek összeszedem magam, meg az elsőszülöttet, menni kell a dokinénihez.

venerdì 5 novembre 2010

Egy nehéz nap éjszakája

A tegnapi nap kicsit megviselt bennünket. Azaz engem mindenképp, csemete nem tudom, hogy hogy volt ezzel. Mindenesetre aludni azt nem akart egyáltalán, csak hisztizni, amit csak akkor volt hajlandó megszakítani, ha mellen volt vagy ha sétáltunk a macskaköveken (imédja, ahogy rázkódik a babakocsi). Ennek következményeképpen a dudáim tropára mentek, de legalább sokat mozogtunk.Mármint én mozogtam sokat. Ő csak megfigyelt a kocsiban. Ez is valami. Ja, igen, és volt még egy békés fél óra, amikor az "egyszer volt hol nem volt egy icipici lencsi lány" nótát hallgattuk majdhogynem végtelenítva. Meg egy kis Halász Juditot. Lencsi lány jobban bejön neki. Halász Judithoz még fel kell nőnie azt hiszem. Az eredmény mindenesetre az, hogy reggel nyolctól este kilencig volt talpon (azaz háton vagy hason vagy akármi), ami kiakasztó,és semmi esetre sem csecsemőhöz méltó magatartás. A végén már beírtam a gugliba is, hogy "csecsemő nem alszik". Biztos voltam benne, hogy valami horrorfilmet fog kidobni. Hát nem, de túl sok jótanáccsal nem szolgált a világháló. Szóval kemény menet volt, és nosztalgiázva gondoltam vissza a kórházban töltött napokra,amikor még olyan kis igényei voltak, enni sem akart, azzal meg lehetett szüntetni a sírását, hogy ráztuk a bölcsőt, amiben feküdt. Régi szép idők.Viszont, ami jó, hogy aztán mégiscsak kimerült a Szélesszájú Kisbéka, és átaludta az éjszakát. Reggel hatkor kukorékolt a kajáért, és miután megkapta nem sokkal később megint álomba szenderül, úgyhogy most nagy a nyugalom, és én is kipihent vagyok.

mercoledì 3 novembre 2010

4 hetes és van karaktere



Ma reggel például ötkor úgy döntött, hogy nappal van, és kész, őt innentől kezdve foglalkoztatni kell. Úgyhogy kb. délután fél kettőig volt vele egy kemény időszak, mert konkrét elkpzelése van arról, hogy mit akar, és ez általában sosem az, hogy " de szeretnék a kiságyban hesszelgetni és nézelődni". Viszont hála Istennek a szoptatás most már tényleg megy, úgyhogy finom, anyatejes babaszagú a gyermek, a probléma csak az, hogy ez az iparág is annyira megtetszett neki, hogy képes akár egy órát is eltölteni a mellen nyammogással, ami most hogy nem fáj nem is lenne akkora baj, de gyakorlatilag az ágyhoz köt. Nem az a "gyorsan előkapom a cickót, aztán húsz perc múlva végeztünk is" típusú etetés megy.
Egyébként jól elvagyunk mi napközben, csak néha kicsit strapás.
Hétvégén voltunk esküvőn is, ahol angyalként viselkedett, majdnem végig aludt a babakocsiban, úgyhogy megint mindenki el volt ájulva, hogy mekkora szerencsénk van a csimotával.Nem nekik kell órákon keresztül énekelni a Waka Waka-t bunga bunga verzióban (valamiért erre a nótára megnyugszik, lehet, hogy azért,mert amikor terhes voltam a csapból is ez folyt, és emlékszik). Az esküvő olaszos volt, tehát semmi extra, tizenegykor három perc alatt összeadta a párt a falusi, alkoholista polgármester, aki a szertartás után sietett a bárba, fotózkodás, aztán étterem, és ötkor már mindenki távozott is. Nem egy magyaros ereszdelahajam.
Az meg furcsa, hogy olyan sokat változott már,amióta megszületett, pedig még minidg csak egy csecsemő, de már kifejezetten nagynak látom.A hosszát sosem sikerül lemérnem, de szerintem csomót nyúlt, a haja meg csak nő, hamarosan fonhatjuk:-).