martedì 31 maggio 2011

Giulika megint pakol


az a momentum nekem kimaradt, hogy hogy k.erült a melltartó a nyakába

lunedì 30 maggio 2011

Visszatértünk


a jó hosszú szegedi kitérő után visszatértünk Itáliába,és a biztonság kedvéért magunkkal hoztuk Eminemet is,úgyhogy most van itthon sütemény, és Giulinak egy új szárazdajka. Az apjával történő viszontlátás először csak annak méregetésében és az emlékek fiókból történő előhúzásából állt, de nem kellett túl sok,és boldogan olvadtak egymásba, és azóta is szerelmes tekintettel közelítenek egymás felé, kisded őrületes rajongással szemléli Csiri minden mozdulatát. Apa jó fej, és elmondhatatlanul szórakoztató. Giulia Olaszországban is remekül érzi magát, felfedezte a polcon a dvd-ket,már megint részt vett egy torinoi aperitivon,és volt fenn Supergán is. Móka és kacagás az élete.

mercoledì 25 maggio 2011

Giuli rendet rak



domenica 22 maggio 2011

Lépcső, pasik, kaja, miegymás




Egyre nehezebb lesz időt találnom az írogatásra, ez egyértelmű. Meg úgy általában bármire. Az ivadék őrületes tempóban fejlődik, én meg hamarosan kilehelem a lelkem is. A mászásban már semmi akadály, utánam jön akárhová, kotor, mint az őrült, iszonyú gyors. Ma reggel pedig az a történelmi pillanat érkezett el, amikor rájött, hogy hogyan kell felmászni a lépcsőn, szóval egy újabb para. A pelenkázás egy konkrét pankráció, a múltkor kakás fenékkel rohangált körbe a nappaliban, mert meglógott, és alig bírtam elkapni, és bepelenkázni. Különben is jobban szeret meztelenkedni, és tiltakozik a pelus ellen, de sorry babám , ez jutott. A vizsga utáni szegedi napokat igyekeztünk a kispajtásokkal történő találkozásra fordítani, visszatértek a régi lovagok Zsüli életébe. Eljutottunk ezenkívül egy Ringató-típusú gyerektáncházba is, ahol az első volt, aki táncra perdült, imád táncolni, csak nehogy egy rúd körül kívánja majd ezt a képességét kamatoztatni a jövőben.
Kajában továbbra sem válogat, és mindent kinéz a szánkból, pogácsát, kekszet majszol, tegnap trancsírozás nélkül elnyammogott egy banánt. Szóval komolyan mondom egyre kevesebb a csecsemő-attribútuma (leszámítva a mell irányába táplált határtalan rajongását). Ja, és már játszótéren is hintázott, nem csak a kertben, azt is imádta, összevissza heherészett meg kurjongatott.
Aztán tegnapelőtt megvolt az első éjszaka, amit külön töltöttünk, egész jól ment, neki mindenképpen jobban, mint nekem, aki reggel két görögdinnyével a mellkasomon tértem haza, és azt hittem, hogy ki fognak durranni, de ezt is túléltem, és nem mellesleg oltári jól szórakoztam a lagziban.

domenica 15 maggio 2011

Zia Tap Szegeden


Zia Tap olyan kedves lány, hogy még ilyen hosszú túrákat is bevállalt a kedvünkért, és Debrecenből eljött Szegedre, hogy HoppJuliskával trafikáljon. HoppJuliska hű volt majomparádé önmagához, egyáltalán nem értékelte, hogy ő már csajos módon ücsöröghet teraszon a napsütésben és fogyaszthat. Próbálta ezt a helyzetet az összes elképzelhető módon ellehetetleníteni. Leginkább azzal, hogy hisztérikus attakkokat produkálva próbálta a mellemet a szájába gyömöszölni (és a végén ő győzött). Amikor nem ezzel volt elfoglalva akkor persze mókás volt és cukipofa, de ez ebben az esetben elenyésző részét tette ki az időnek. Anyuka azért mindezek ellenére élvezte a hesszelgetést a belvárosban Tappal, halványan emlékeztette a rég elveszett lányságára.

Mi és az okmányok

erről lassan nemhogy postot, de külön blogot lehetne írni, mindig történik valami izgalmas. Most például az, hogy múlt héten szakvizsgázni indulva vettem észre, hogy mindkettőnk személyijének nyoma veszett. Utolsó emlékem róluk az, hogy felszálltunk velük a repülőre, szóval a Lufin még megvolt, a többi néma csönd. Tiszta mák, hogy nálam valami hihetetlen véletlen folytán itt volt az útlevél is, no de Zsülike megint okmány nélkül leledzik Magyarországon az olasz sajtpapírjával. Úgyhogy gyorsan célba is vettem Szegeden az okmányirodát, hogy hajrá kérjünk gyorsan újat, mert valamivel mégiscsak haza kell majd menni (aztán nehogy az olaszoktól kelljen majd hazatérésit igényelni...muhaha). Ott a szokásos szcenárió, fényképezés, aláírogatás, aztán egyszer csak megdöbbentő kérdés. " De a te okmányod elvesztését már bejelentetted, ugye?" Én erre: "Hogy tessék?". "Az okmányt 2009 óta elveszettként körözik. A Visegrádi utcában jelentetted be az eltűnést." Életemben nem jártam a Visegrádi utcában, legalábbis okmányozni tuti, hogy nem, az meg megnyugtató, hogy 2 évig nyomultam egy érvénytelen, körözött személyivel, és még így is sikerült vele olyanokat elintéznem, hogy gyermekem hazai anyakönyvezése, és hasonló fincsi, hivatalos dolgok. Egy vicc az egész. Mindenesetre most akkor szépen igényeltünk újat mindkettőnknek, és remegve várjuk, hogy megérkezzen időre, mert Csirinek spec el sem mertem még mondani, hogy már megint mibe keveredtünk.

mercoledì 11 maggio 2011

Breaking

Szó szerint. Végre áttört a bal alsó szemfog, már csak a párja hiányzik, és remélem akkor kicsit nyugodtabban alszunk, mert a zombiüzemmód erősen árt a szépségemnek.

Kék folt


Zsülike lefejelt egy fotelt , megvan az első kk folt is, pont a járomcsontja felett, gyönyörű,de amennyire pörög, csoda, hogy csak ez az egy van neki.A reflexeim mindenesetre kurva gyorsak, ki vagyok hegyezve, és állandó a sasszem üzemmód. Szóval szervezetem sosem nyugszik, kellemes, pihentető állapot ez.

lunedì 9 maggio 2011

Szasz anya, jövök

Szicíliai hétvége


Szép is lenne, nem utasítanám vissza, de most a magyarországi Szicíliában jártunk, hétvégén elmentünk meglátogatni a csongrádi rokonságot, és hát Zsülike hiába Olaszországban edződött, azért tudtak neki meglepetést okozni. Nagynéném entréja után egy napig megrettenve bújt hozzám, amikor meglátta oly visszafogottan üdvözölte a gyermeket. Ded egyébként elég jól viselte a kirándulást , csak az első nap volt némileg koki, de aztán este kiteljesedett némi kommandózásban a padlón meg ajtónyitogatásban és egyéb (nagy)szülőtpróbáló tevékenységekben. Vasárnap pedig volt szerencséje találkozni egy vele egyívásúval, akivel boldogan eltáncolgattak egymással szemben, meg alaposan megmustrálták és megfogdosták egymást. Cukik voltak. Arról persze megint meggyőződhettem, hogy a gyermekem nem egy nyugodt típus, és amikor összeeresztjük más gyerekekkel, akkor méginkább feltűnő. Más babák nyugodtak, és csendesek, ő meg egy percre nem áll le, és állandóan rikácsol. Szanatóriumba fogok vonulni.

venerdì 6 maggio 2011

7 hònap


Tegnap toltotte be, de nem nagyon volt idonk unnepelni, mert szeparalodnunk kellett majdnem egesz napra (pedig sosem volt meg ilyen), mert Pesten volt egy szakvizsga-jelenesem, ez is megvolt, megsincs este, sose lassam oket tobbe.
Szoval Zsulike 7 hoapos, probaltam megmerni itthon centivel, es kb. 74 cm, de mivel viszonylag kevesse statikus gyerek, ezert ez csak hozzavetoleges. Raultettem a furdoszobamerlegre is, ami 9,1-et mutatott, de este volt, es volt rajta vagy fel kilo pelenka. Mindenesetre nagy.
Maszasban vilagbajnok, nekem mar leszakadt a derekam, es nem tudom, hogy az olasz otthont hogyan is kellene babyproofolni, mert a marvanylapokon eleg jokat fog koppanni a feje ugy erzem. Itt is esik-kel neha, mert nyilvan mindenbe belecsimpaszkodik es felall, aztan meg elkezd tekeregni,es ebbe azert neha meg beleszedul,na. O sem tudhat mindent. Apjanak nagyon hianyzik mar, 3 het mulba kapja vissza, de mit tegyek muszaj tancolni Reka lagijaban.

Egyebkent a tegnap kulonvalast halal jol viselte, kicsit meg is sertodtem, mikor hazaertem este nyolc utan nagy ovaciot vartam, de ehhez kepest teljesen kozombos pofat vagott kb "Na, te is itt vagy?" stilusban, es tovabbra is jol elhesszelgetett a nagyanyja karjaiban. Kb. egy fel ora kellett neki mire rajott, hogy hazajott a mell, akkor viszont mar nem maradt el a varva-vart hejehujazas.

Amugy tovabbra is jo fej, szocialis es kedves, meg persze zabagep. Eddig nem utasitott el semmit, a ceklatol kezdve a brokkolin at minden lecsuszik, es mostmar elfogadja a teat is nagy duzzogva. Husbol meg egy egesz meseallatarzenalt elfogyasztott mar (barika, nyuszika, lo- ezeket Italiabol importaltam, arrafele ilyen tipusu bebieteleket kapni....).

Szabadidejeben maszik, fogdos, felfedez, muvelodik es most valami csoda folytan eppen alszik, megkegyelmezett nekem egy orara.