Napi menü: cékla borjúval

Démon a kozmetikusnál

Nem tudom, hogy egytől tízig mennyire bánta meg a kozmetikuscsaj azt a vendégcsalogató felajánléást, hogy mehetek nyugodtan a gyerekkel, majd úgyis lesz valaki a szalonban, aki szórakoztatja, amíg rajtam dolgozik. Én olyan kilencre tippelek. Ugyanis én voltam az egyedüli vendég hétfő délután (errefelé a hétfő egész napos szieszta, általában minden zárva), így a kozmetikus is segítség (recepciós) nélkül maradt. Zsüli kb. 10 percig tűrte a kocsiban ülve a helyzetet, aztán még 5 percig kekszet majszolgatva (kekszből nagyon sok fogyott a gyantázás alatt), aztán sehogy. Ki kellett szabadítani, aztán elkezdett rombolni, majd az lett a vége, hogy a kozmetikus karba vette, bal kezében a gyerek, a jobbal meg gyantázott, és győzködött, hogy van neki is egy, és bármire képes egy kézzel is, ne aggódjak. Szóval megint jól teljesített.

Notte bianca

Egyébként pedig minden szempontból tökéletes volt a szombat annak ellenére, hogy nem álltunk meg. Ugye kezdődött kora délután Saranal a medence melletti ökörködéssel, aztán este jöttek Maxék és jó kelet-európai szokásoknak megfelelően grilleztünk a balkonon. Ehhez hozzátartozik, hogy múlt héten a szembeszomszédék tettek ugyanígy, és ki voltunk bukva, hogy ez mennyire gáz már, mégiscsak egy balkon , meg egy társasház, de annyira csorgott a nyálunk valójában, hogy muszáj volt nekünk is hasonlóképpen cselekedni. Király volt, főleg, mert aznap még Notte Bianca is volt Szentivánéjt megünneplendő, és koncertek meg kirakodóvásár, meg rendezvények voltak mindenfelé, úgyhogy adtunk az éjszakai életnek, Giulia meg békésen szunyókálva tűrte mindezt a babakocsiban. Aztán persze bosszút ált, amikor vasárnap kora reggel megint jött a parádé, de aztán valahogy kilencig kihúztuk hárman a nagyágyban, és így senki nem szenvedett maradandó károsodást.

Amúgy meg annyira cuki a kis zabagép, mert mostmár kezdi kapisgálni ezt a kanállal evés dolgot, és persze nem tudja a szájába koordináli még a kanalat, de eltökélten próbálkozik, amit néha hagyok, de csak néha, mert az átöltöztetése még mindig nem a legkedvesebb elfoglaltságom (nem vagyok egy szabadfogású birkózóbajnok).

Zenekedvelő

És a szülei is nagyon jól érezték magukat a Saranál rögtönzött medenceavató mulatságon. A korai időpontra és a nagyszámban megjelent kiskorúakra tekintettel az alkoholfogyasztás elmaradt. Az viszont ngy kár, hogy mi csak beugrottunk egy félórára teljesen felkészületlenül, mert szívesen megmártóztam volna, és leginkább megmártottam volna a gyereket. Jopbb lett volna, ha a fürdőzéssel foglalja el magát, és nem azzal, hogy a kutyák tálkájából próbál meg magának zsákmányt szerezni. Szülőt próbáló helyzet az ilyen.

Kétnyelvű gyerek

Most csak éppen azon filózom,hogy hogyan is kellene valami tudatosságot vinni a nyelvi fejlődésbe. Általában távol áll tőlem a blogon való okoskodás, de ez most foglalkoztat. Mert valahogy most rámjöt, hogy a tény, hogy idekinn én egyszemélyben vagyok a magyar nyelvi környezet az vajmi kevés. Jó, persze megy a Hopp Juliska Hopp Mariska, meg Gryllus, és ezeket csípi is, de nem tudom, hogy mirelég.Olvcasgatni is szoktunk, de ott egyelőre alacsony az ingerküszöb, egyelőre 5 perc után megunja. Viszont a könyveket önmagukban nagyon szereti, rendszeresen lapozgatja és nézegeti őket. Szóval nem tduom, hogy hogyan is kellene ezt csinálni azon kívül, hogy beszélek hozzá magyarul meg mondókázunk. Ráadásul,amikor Csiri itthon van, vagy van valaki más talján is velünk, akkor nehezebben megy a magyarul beszélgetés, valahogy ösztönös, hogy ne legyekmár bunkó, hogy úgy beszélek, amit nem ért meg a harmadik. EZ mondjuk Csirivel kapcsolatban sokat javult, vele már nem okoz különösebb gondot, és igyekszünk is a folyamatos olasz-magyar háttérre. Na,meglátjuk. Viszont.Lakik a házunkban egy öregúr, akinek van egy unokája, olyan ötéves forma. És mondta az öreg tegnapelőtt, hogy van itt a kisfalunkban a libalegelőn egy másik magyar nő, akinek a gyereke ráadásul egy csoportba jár az oviba az ő unokájával. Szóval az meg a másik mission lesz,hogy felhajtom,mert azért mégiscsak jó lenne.

Hülye alvások minisztériuma

Azok vagyunk mostanában. Egyrészt a leglehetetlenebb pozíciókban alszik el,másrészt meg a leglehetetlenebb műsorokat produkálja.Éjszaka. Naná. Így esett az is, hogy valamelyik hosszas kínlódás után befektettük közénk ( Ójajj, halálos vétek),ahol pillanatok alatt elaludt, majd reggelúgy találtunk rá,hogy vett egy 180 fokos fordulatot, a feje helyén a lába,amivel az apja arcát rugdosta, a feje meg a takaró alatt kettőnk között. De túlélte. A maiéjszakameg egy röhej volt. Kb. egykor felébredt,ésúgy döntött,hogy kipihentemagát,összevissza ugrabugrált meg kurjongatott az ágyban,amikor pedig látta,hogy nem vagyunk vevők az esztrádra elkezdett sivalkodni és követelni a figyelmet. az egésznek valamikor négykörül lett vége, ráadásul úgy, hogy Csirinek ki kellett vonulnia a szobából, és a díványon aludt végül. Bübüke meg mint aki jól végezte a dolgát édes álomba szenderedett,amiből én ráztam fel tízkor,mert mennünk kellett valahova. Persze a hülye alvásban sem következetes,mert máskor meg gondol egyet és alszik tíztől hétig, amiért nagyon hálásak vagyunk, de azért az ilyen keményebb menetek miatt azért fenyeget a cérnaelszakadás veszélye, éshogy úgy mondjam adnék neki ilyenkor egy jó nagy csókot...

Duma?

Azt már régóta mantrázza, hogy mamma meg papa,de ennek én különösebb jelentőséget nem tulajdonítok, pusztán csak véletlen,meg miért mondaná azt, hogy mamma meg hogy papa,amikor mi egymást előtte anyának és apának hívjuk, na.Viszont egyes hangkapcsolatai adott szituációkhoz kötődnek.Pl."utálom,hagyjál békén"= GÁGÁGÁGÁGÁ. Ez elég vicces.Mostanában többször előfordult az aeroszolozás kapcsán,amit egyáltalán nem tűr,úgyhogy a vége mindig az, hogy vagy az én, vagy Csiri fején végzi a maszk,és mi inhalálunk hevesen.Nincs is semmi bajunk.(egyébként már Julinak sem,ez csak egy közbevetés volt). A lényeg, hogy körömvágás,aeroszol, sőt,néha a pelenkacsere is GÁGÁGÁGÁ. De ami igazából érdekes,hogy amikor kajál vagy iszik, és elfogy,akkor mindig szoktam neki mondani, hogy "kész,vége". És a múltkor ivott,elfogyott,és közölte,hogy KÉ.Persze simán lehet véletlen ez is,de én inkább elkönyvelem első önállónak. Lépcsőzés (stylist: Zia Tap)

Legújabb kellemes és higiénikus szokás

a papírevés. erről képi dokumentáció nincs,mert igyekszem megfékezni. Úgy indult, hogy imádta a katalógusokat a nagy színes képekkel és zörgős papírral,és sokatszereztünk neki, mert jól lefoglalta magát a lapozgatásukkal. Egy idő után jól lefoglalta magát a széttépkedésükkel. aztán egy pár napja jól elfoglalja magát az elfogyasztásukkal. Most már babaiztos magasságba kerültek a papíralapú kiadványok, de még így is rajtakapom néha papírt majszolgatva valami csendes zugban, már fogalmam sincs, hogy honnan szedi őket,én mindent eltüntettem, tuti kiásott magának valami raktárt.

Néha összejön azért

Itt mondjuk speciel hagyta magát, de kizárólag azért,mert meg volt győződve, hogy az angyali ábrázat majd eltereli az anyja figyelmét arról, hogy ő tulajdonképpen a tamtamot akarja püfölni.(amit aztán természetesen meg is tett).

Dicsérő szavak

ma voltunk cukidokinéninél,és megkaptuk a szokásos önbizalomnvelő fröccsöt, hogy Zsülike szép,értelmes, ügyes, és tökéletes ( és 9 kiló 70 deka,meg 73 cm- a védőnő szerint 2 hete 74 volt, kicsire nem adunk...). Azért ezt a tökéleteset mi úgy este tizenegy körül megkérdőjelezzük, amikor még mindig az ágyrácsba kapaszkodva ugrál és énekel. A takonykórra viszont egy aereosol kúrát javallott. Ami azért faja, mert anno, amikor a kelengyelistát állíottuk össze a Chiccónál, ezerrel győzküdtek, hogy kell az aerosol,mi rá is raktuk a listára tökkelletlenül,majd kértük a rokonokat, hogy azt inkább ne vegye meg senki. Oszt erre tessék. Most mégis be kell szereznünk egyet.
Ded továbbra is hiperaktív, a pelenkázás kétszemélyes feladattá vált, és még így is sikerül neki meglógnia ,mi meg a bokájánál fogva próbáljuk visszarángatni, hogy ugyanmár legyen kedves nem fejest ugrani az ágyról a talajra. hiperaktívságból kifolyólag egész alakos képet is nehéz róla csinálni,mert a fényképezőgép kedvelt zsákmány, amint meglátja rávetimagát. Mutatom:

Hamupipő elhagyta a fél cipőt

Hintázni még minidg király, én meg úgy látom, hogy Csiri is öregszik, levágathatná a bozontot.

Nem kell C.S.I-nak lenni, hogy tudjuk,hogy merre jár

Zsuli takonypóc

Hát sajnos úgy esett, hogy ő is beleesett ebbe a takonykórba, amiben mi is benne vagyunk, úgyhogy egy pár napja orrszívóval a szánkra tapadva kergetjük a gyereket, aki elég nehezen tolerálja a műveletet. A feladatot persze elsősorban az apja hajtja végre, egy anya mégiscsak maradjon meg a biztonságos menedék szerepében, de ma, hogy ketten vagyunk itthon, kénytelen voltam már én is szippantani.
Viszont van (kis jóindulattal) másfél foga:

Juli nem hagy

de tényleg nem. Hiperaktív, és most is úgy írok félkézzel, hogy a másikkal azt próbálom megakadályozni,hogy kettészakítsa a laptopot. Csiri már csak az én kiskutyámnak hívja olyannyira ragaszkodó lett, állandóan négykézlábazik y nyomomban,súlyosabb estekben a nadrágom szárába kapaszkodva.

Egyébként én is,és az apja is hótt betegek vagyunk,előző életünkben ezeket a napokat a paplan alatt, a tévét bámulva, az ágy mellé készített teát szürcsölgetve töltenénk,és nagyon sajnálnánk magunkat, de most erről szó sem lehet. Csecsszopó ugyanis hála Istennek kirobbanó formában van, és kotor jobbra-balra a lakásban. Tegnapelőttegy félpercre nem figyeltem oda, és a tusolóból kellett előrángatni. Beült.

Új fícsör, hogy tapsol,nagyon cuki,voltunk tegnap bevásárolni, és az egész Carrefourt végigtapsikolta, mert akkor tört fel belőle ez a képesség.

A gyerekeket továbbra isimádja,Mauvaltök nagy spanok lettek,csomótjátszanak együtt,ésinkább nem értékelném,hogy ez melyik gyerek részérőlmitjelent. Mau 6 éves, Julimeg nyolc hónapos. És partnerek.

Legolány

Miután a teletubbies frizurából állandóan kirángatta a gumit (egyébként meg nem látott ki a haj alól), és a legutóbbi alkalommal a szájából kellett kibányásznom, drasztikus lépésre szántuk el magunkat.

Giulia a mérlegen

Ezer éve nem voltunk a védőnőnél a hosszúra nyúlt otthoni tartózkodás miatt, úgyhogy tegnap jól elvittem lemázsálni a csecsszopót, és nem okozott csalódást. Tudom ,mindenki mondja, hogy milyen nagy, és sokkal többnek néz ki a koránál,de én nem nagyon értek a gyerekekhez (tényleg), szóval ezek nekem általában csak szavak. Tegnap úgy esett, hogy a váróteremben egy nála kb. egy héttel idősebb kisfiúval hozott minket össze az olasz egészségügy,és hát.....Juli szerintem simán földbe tudta volna döngölni fél kézzel minden különösebb erőfeszítés nélkül , ha meg pacifikusan közelítjük meg, akkor annyival lehetne leírni az erőviszonyt, hogy egymással szemben állva Zsülike jó alaposan tanulmányozni tudta kiskrapek feje búbját. És ez egy teljesen normális kisfiú volt! A méretei: 74 cm, 9500 gramm.Laikusoknak mondom,hogy ez nagy. ezek egy 12 hónapos gyermek méretei.Jul meg vasárnaplesz 8. De nem dagadt- a védőnő szerint-mert oltári hosszú. Hát, azért szerintem van combi is,meg pókhas is, höhö. És zöldlámpát kaptunk egy csomó kajára, úgyhogy tegnap este Zsülike már cukkinis-paradicsomos tésztát vacsorált,mint egy igazi digó. Az ivás még mindig nem az igazi, de azért a málnás tea egész jól bevált. Legalábbis nem köpi rám kapásból az egészet.

Az esti fektetés egy kész esztrádműsor. Szegeden ugyanis velem aludt egy ágyban,úgyhogy pont akkormaradt ki a rácsos ágy,amikor igazán beindult a nagymozgás, most meg etsénként,amikor megfürdött,pizsit húzott, bekajált,ésnormális esetben aludna is, eszeveszett parádéba kezd, felhúzza magát a rácsnál, táncol, kiabál, énekel, rázza magát. Ezt kb.másfél óráig. Egyelőre röhögünk rajta nagyon, de azért jobban esne ha aludna, és vele együtt mi is.Ugye minden csoda csak három napig tart?