Mont Cenis

 

Szókincs

kao (ciao), grazie, Barbapapa, Peppa, pizza, torta, Becca, Leo, Nicco, sí, no, mamma, papá, nonna, tata, due, cacca, pipi (madár), acqua (magyarul íííííí), kek (keksz), gira, nanna, zio, gol, cici, cica

plusz az állathangok: miaú, bau, múúúúúú, gágágá, koko, beee


nem egy szószátyár típus.

Vezetés Olaszországban

Egy katasztrófa, egy botrány, egy rémület. Ennek persze semi koze a gyerekhez, de mostanaban meglehetosen foglalkoztat. Szoval manapsag vezetek, raadasul elég sokat, legalabbis magamhoz képest, és folyamatos szivinfarktus-meg felforrazagyvizemkozeli allapotban vagyok emiatt. Mert oké, hogy otthon nem vezettem, csak annyit, amennyit a tanfolyamon kellett, meg a gyakorlat mindig mas, de itt bakker.....vértezze fel magat az ember rendesen. És ez a civilizalt Eszak. Az egy dolog, hogy az index hasznalata opcionalis, ebbe mar lassan magam is beletanulok ez persze nem valtoztat azon,hogy kulonosen korforgalomhoz erkezven sikitofrasz tor ram a kozlekedes tobbi résztvevoje miatt. Meg kellett tanulnom a kozlekedesi lampak ujfajta értelmezését is: a sarga az zold, a piros meg végulis akar sarga is lehet. Kulonben is csak egy szabaly szent és sérthetetlen: ha hatàrozatlan vagy, egy tapodtat sem haladsz elore, nyomd a gazt, oszt valami csak lesz, de legalabbis nem fogsz hosszu masodpercekig ( itt ennyiért mar gyilok jar !!!) àllni a korforgalom elott, mikozben a sok olasz eszement a hatad mogott ezerrel beletenyerel a dudàba. Aaaaah.

Màsik rettenetesen kellemetlen faj a biciklis. Nem, nem a ténylegesen kozlekedesi celzattal haladokrol beszelek, mert mifelenk olyanok nincsenek, itt csak tetotol talpig giroditàliàba oltozott, hegyre fel meg  onnan letekero, lehetoseg szerint bolyban, és veletlenul sem libasorban halado idiotakra gondolok. Kilométerekrol kiszurom oket, es aztan bénazhatok én a kikerulesukkel, mig ok vigan elvannak, meg csalinkaznak.  

Amugy meg nyar van, amit tegnap 2000 méteren élveztunk.