Kevés dologra emlékszem határozottan a gyermekormból, de az egyik ilzen, ami örökre belevéste magát a neuronjaimba, az az, hogy kisgyerek csak vanília-, kókusz-, meg citromfagyit ehet,mert a többivel csak összemaszatolja a ruháit. Így nekemjónéhány éves koromig a hőn áhított piros fagyik a vágy titkzatos tárgyai voltak. Milyen szerencsse, hogy Juli talált a pólójával absyolút harmoniyáló fagyit az első igazi tavaszi napon, és boldogan nyalhatta el. Nem, nem akarom tudni, hogy miért kék.
Itt meg csak jófejek vagyunk, hello!