Gugli megent

Nem bírom ki,muszáj feljegyeznem a legfrissebb kulcsszavakat: 'kakamatyi kép', 'kisbárányok szoptatása', 'készen vagyok'. A f@szpumpától ugyan elmaradnak,de nem rossssz.

150 év, karnevál meg ilyesmi

Múlt héten sokat pörögtünk gyermekes önmagunkhoz képest. Én most már elkötelezett vizibalettes vagyok, ami egy estére kellemesen kiszakít a rutinból, hagyom, hogy Csiri élvezze az apaság szépségeit, de nem igazság, hogy vele simán elalszik, míg ha én babusgatom, akkor leginkább tépi le rólam a pólót, hogy cickó kell neki......kikészít ezzel. Mát nem újszülött, de velem úgy viselkedik.

Kedden vacsorázni voltunk Saranál, ami isteni volt, meg sokat röhögtünk, és jöttek utána kávézni Simóék is , szóval micsoda társasági élet, Muccer ott is megmutatta a foga fehérjét, amikor már megunta a banánt, és vad toporzékolásba kezdett, amíg el nem indultunk haza.Csütrötökön meg Olaszország 150. születésnapja volt, és a jeles esemény alkalmából Torinóban akartunk trikolort lengetni, és gondoltuk, hogy kicselezünk mindenkit, metróval megyünk, mert parkolót találni javarészt képtelenség.Ebben csak az akadályozott meg bennünket,hogy a metróállomásra sem lehetett bejutni,úgy meglepte az a másik 628.000 olasz hazafi, aki rajtunk kívül ezt a vezércselt kívánta alkalmazni. Ekkor kitaláltuk, hogy akkor kocsival másik végállomás, és onnan próbáljuk, de esélytelen volt a közlekedés a városban. Amit fel tudtunk mutatni: 3 órányi autókázás a semmiért, azaz azért, hogy végül elkeseredettségünkben meglátogassuk Csiri nagymamáját, hogy legalább valami történjen. Péntek este Simóék jöttek hozzánk vacsorázni volt gulyás meg rántott sajt meg mindenféle magyar tájjellegű. Jó volt, Giul megint bemutatta, hogy mennyi az energiája, és Rebecca mellett ez igen félelmetes, mert ő meg a másik véglet naponta 4-5-ször eszik, közötte meg alszik. 3 hónapos múlt. Szóval nem tudom, hogy Rebecca az ideális maga nyugodtságával, és Giuli az anyszomorító földrengés és zabagép, vagy úgy kell felfogni, hogy Giuli "eleven" és Rebecca a túl halvérű. Mindenesetre Simona arcbőre kisimultabb, mint az enyém.

Szombaton végre bejutottunk Turinba, csak a metrón volt egy kisebb hisztériás roham "ÉHES VAGYOK" címszóval, úgy bömbölt, hogy az utazóközönség igencsak lesajnáló pillantásokat vetett felénk. nehezen lehetett volna őket meggyőzni arról,hogy a ded egyébként egy angyal, és mi jó szülők vagyunk. De aztán pikkpakk megetettük egy parkban, és onnantól kezdve vidáman tűrte a sétát a torinói árkádok alatt.
Aztán tegnap újabb jeles esemény, kisfalunkban karnevál volt, mi is kivonultunk családilag megnézni a kocsikat meg jól megszóratni magunkat konfettivel (idióta szokás). Poronty különösebben nem hatódott meg a forgatagtól, inkább csak a Barbapapás lufikkal szemezett.

És a legnagyobb élvezet forrása továbbra is :

Gugli

remélem, hogy azok a nyájas olvasók is megtalálták a számításukat, akik a "sertésnevelde", a "mit lehet csinálni egy postán " és a "fasz pupa" kulcsszavak keresőbe történő bepötyögésével jutottak el hozzánk. Ebbe az utóbbiba bele sem merek gondolni, hogy mit kereshetett...

Eklektikus

Tisztában vagyok vele, hogy nem szokás pöttyös kezeslábashoz meg pamutzoknihoz csinicipőt húzni, de ez volt az első alkalom,hogy cipőben nyomta, és nagyon tetszett nekünk.

Démon

Démont neveltünk, ez most már biztos. Azért nem írtam már vagy egy hete (vagy több),mert egyszerűen nem hagyja. Most valami csoda folytán éppen marha jól elvan egyedül, kitapintós módszerrel ismerkedik az őt körülvevő csodákkal. A lényeg, hogy tele van elvárásokkal, mindent fel akar fedezni, meg akar ismerni, csinálni, menni, nézni, fogdosni. Ez persze mind rettenetesen örvendetes, de ha mondjuk nekem éppen enni kellene, vagy pisilni, vagy bármi, és épp nincs időm arra, hogy az övé legyek teljes odaadással, na akkor jön a démon. Bömböl, toporzékol, fenemód komolyan veszi a szerepét, mert könnycseppek is csorognak ilyenkor az arcán, aztán milyen érdekes, minden kín elmúlik anya karjaiban. Az is nagyon hízelgő, hogy imád engem, nem tud nélkülemmeglenni, ha kettőnk közt van az ágyban, és az apja játszik vele vagy gyömöszöli, akkor is úgy tekeredik, forog, hogy egy óvatlan pillanatban rámvethesse magát. Ezt mondjuk most kell kiélvezni , mert évek múlva biztos nem lesz ekkora majomszeretet. És természetesen hihetetlenül cuki az egész lény, pokémonmoncsicsi keverék, és okos meg tökéletes. Tegnap este találkoztunk Rebeccáékkal, akivel ugye 2 hónap van közöttük, a különbség eszeveszettnek tűnik. Reb gyakorlatilag egész nap alszik, amikor nem akkor meg békésen nézelődik, na ez az az időszak, ami nekünk sohasem volt. Az alvással egyébként is súlyosak a gondok. Az éjszakák rapszódikusak, a múlt héten megajándékozott egy pár reggel hatos keléssel, amire még ráhúzott nyolcig, de ez azóta odalett, sőt a hétvégén volt egy rémálom szerű éj, amikormég éjfél előtt ébresztett. demindezek ellenére halál jól megvan egész nap, pörög, mint egy propeller, nem lehet leállítani, és nappali szunyókálásról nem is álmodhatunk. Néha sikerült elérni a babakocsiban sétával, vagy egy nagyobb adag zaba után, de egyébként esélytelen. Úgyhogy ő csodásan fejlődik meg tágul a világnézete a sok ébren töltött órával,én meg folyamatosan amortizálódom. Nagyon hiányoznak a hajdani vasárnap reggelek hosszas fetrengéssel (is).

De kajálásban jól vagyunk, arra nem lehet panasz .

Füles

Jájj annyira ügyes vagyok, hogy még valamikor a múlt héten egy fülpiszkálóval kárt tettem magamban, és a kínjaim szombatra kulminálódtak, úgyhogy elmentünk a helyi ügyeletre. Aminek kb. annyi értelme volt,mint nem is tudom gyógyszertárba menni kenyérpirítóért, mert az ügyeletes csak annyit tudott mondani, hogy nincs helyben fül-ot-gégész, menjek el másnap egy másik kórházba, addig meg szedjek fájdalomcsillapítót, meg antibiotikumot, bár ez utóbbiról csak a google segítségével tudta megmondani, hogy szoptatás alatt valószínűleg szedhető... Úgyhogy tegnap reggel mér megint a rivoli kórházban kötöttünk ki, ahol egy fiatal, helyes doktorbácsi megállapította, hogy a hallójáratomban felsértettem a bőrt, meg csináltam magamnak egy ödémát, de semmi extra. Én meg már azt hittem, hogy minimum átlyukasztottam a dobhártyám, és azon keresztül az agyamba fúrtam a hülye fülpiszkálót, mert annyira fájt, ráadásul azóta is be van dugulva a fülem. Szóval az én hétvégémet a kínlódás fémjelezte. Julisét meg a táplálkozás. Szombaton megcsináltam neki A LEVEST, ahogy elő volt írva:zöldségekkel, barikával, stb. Első ránézésre nem volt túl bizalomgerjesztő,de a kis beles gyakorlatialg egy húzóra felfalta, és utána kb. 5 órahosszáig lebegett ebben a telített állapotban egy nyekkenés nélkül. Magyarul: siker.Így tegnap megint kapott, megintimádta, így estére annyira felbátorodtunk, hogy adtunk neki egy bébivacsit,amit még otthonról hoztam, hogy majd az fogja megoldani az éjszakáinkat, és annyira nem is lőttem mellé,mert azt is benyomta pikk-pakk,és utána fél tíztől fél hatig durmolt.

Delfin

A legújabb az, hogy olyan akut fejhangon sipítozik ,mint ahogy a delfinek kommunikálnak. Gyakorlatilag ultrahangokat bocsát ki magából, nagyon vicces. Most is éppen sípolgat vadul.
Szegényt meg ma érte egy kisebb megrázkódtatás,amikor bősz játék közben orrabukott, és annyira megijedt, hogy elkezdett rendesen, könnyekkel sírni. Én szépen megbabusgattam,és szóltam neki jó előre, hogy ennél sokkal keményebb dolgok is várnak még rá az életben, jobb, ha felkészül.

Tegnap meg voltunk a gyerekorvosnál,aki dicséretes ötöst adott nekünk, na jó, dicséretes tizest, mert itt tízig megy az osztályzás, úgyhogy most megint hallhattuk objektív forrásból,hogy Julis szép, okos,kedves, és jó a mozgása. 7350 gramm és 66 cm. A hathónaposokra szabott cuccok pont jók rá. de ő még az ötöt sem töltötte be. Őrült magas lesz. És holnaptól ehet levest. Krumpli- sárgarépa-cukkini kombóval,és meg lehet bolondítani rizsnyákkal (ez biztos isteni, de inkább ezt választottam a tápiókakrém helyett,aminek a neve is egy rettenet), valamint liofilizált (aha, ja....mi????)bárányhússal. Mert ugye ez mégis a Mediterráneum, itt barival indítanak a dededk, én még életemben nem ettem még kisbárányt,hiszen meseállat, de mindent az egészséges fejlődés érdekében. Amúgy várom ezt a leves-dolgot, meg azt, hogy utána majd egyre több mindent lehet, már ha hajlandó elfogadni, amit egyelőre nem mernék lefogadni, tekintve, hogy még a kamillát sem hajlandó meginni, mert nem elég édes neki. Csak a tej meg a körte.Ezek a huncutságok menők nála.

Vizibalett

Hát, azt hiszem, hogy sportpályafutásom újabb mélypontra érkezett. tegnap este bérletet váltottunk acqua gymre, és részt is vettünk az első órán. Én már akkor röhögőgörcsöt kaptam, amikor beléptünk a medencetérbe, és meghallottam a rettenetes és beazonosíthatatlan poopzenét,amely összevissza visszhangzott, és végigmértem a sporttársakat. Volt mindenféle típus, közöttük az a jellegzetes asszonyfajta, aki csak a feje búbjára húzza fel az úszósapkát mintegy jelképesen ,elöl meg szépen beigazítja a frufruját, hogy sikkes legyen a vízben. Az sem segített komolyságom megőrzésében,hogy Bettynek alig ért le a lába, csak nyaktól felfelé volt ki a vízből,és így kellett gimnasztikáznia. Azt hozzáteszem, hogy ő azzal a dumával szokott haknizni, hogy csak 100 cm-t nőtts zületése óta. No,meg maga az óra:helybenfutás vízben, ugrabugrálás, szökellés, aztán egy kb. egyméteres csővel való idétlenkedés. Kurva jót röhögtem, de szerintem, ha lejár a bérlet nem váltok újat, maradok az úszásnál. Az egész kicsit arra emlékeztetett,amikor sok-sok évvel ezelőtt Kotorban vendégeskedtünk a helyi kiskakasnál,aki mellesleg a helyi aerobicoktató is volt,és elmentem vele az órájára, ahol gyakorlatilag a kazettás magnóból bömbölő Boney M-re csináltunk négyütemű fekvőtámaszokat meg indiánszökdelést a diszkréten kisminkelt,enyhén felaranyozott montenegrói asszonyokkal..
A mai éjszaka nem volt jó,és hatkor megint végérvényesen felébredt,és egyre indiszkrétebb, az arcát a kiságy rácsai közé fúrta, és onnan bámult bennünket teljesen szemérmetlenül.Konkrétan olyan volt,mint egy kismajom a ketrecben. Cukigyerek.

Még egy előtte - utána

Mámorító éjszaka

No véletlenül sem azért,amire a cím esetleg következtetni enged. Hanem. Csimpike tegnap fogta magát,és egyrészt fürdés előtt, amikor már meztelenül rúgkapált a karomban jól lepisilt, majd jól kipancsolta magát és háromnegyed tizenegykor elaludt, és ma reggel negyed nyolckor láttuk egymást viszont. Egy kéjhömpöly. Nem aludtam ennyit egyhuzamban már hónapok óta. Beleszámítandó ebbe a terhesség második fele is, amikor a folyamatos éjszakai pisilések zargattak fel. Szóval kb. kilenc hónapja vagyok kialvatlan reggelente. De nem úgy ma! Friss és fiatalos, és magamtól ébredtem, teljes pánikban ellenőriztem, hogy lélegzik-e az ivadék, mert ugye felettébb gyanús, hogy ennyit durmol. Kissé kellemetlenebb mellékhatása volt a hosszú alvásnak, hogy reggelre két betonkemény duda nőtt a testemre, amelyek kis híján szétdurrantak, és alig vártam, hogy Julis lecsapolja őket. Semmi nem lehet tökéletes.

Tegnap este uszoda Bettyvel, akivel mindig vicces, most például úgy gondolta, hogy neki a vízben a legmegfelelőbb szerep a bója lesz, és gyakorlatilag semmit nem úszott, csak lebegett a medencében, de ez nem egy wellnessfürdő, hanem egy sima sportuszi, nem tudom, hogy mi élvezetet jelenthetett számára a hideg vízben való ázás. De úszni nem akart, félt, hogy visszaköszön a csokis-tejszínes-epres torta, a négy minipizza és egyéb sós sütemények, amiket az edzés előtt tolt be. Sporttárs.

Szarok én a Chioccora meg a babákra Anya, jó lesz nekem a távirányító is