Mostanában kicsit elnagyolt és címszavakra szorítkozó voltam, hát szegjük meg ezt a tendenciát. Szóval múlt hétvégén egy magyar tematikájú eseményen kötöttünk ki egy nagyon (értsd : NAGYON) eldugott olasz hegyi faluban. Az egész falu egy utcából állt, melynek közepén a templom, mellette a bár, a városháza meg a posta. Ezek mondjuk tökéletesen elegendőek ahhoz, hogy az ifjú lakosság (átlegéletkor: MAGAS) boldog harmóniában tengesse napjait. Reggel kávé és cornetto, ha jó napjuk van mise, és még a csekkeket is ki tudják fizetni. Viszont akármerre néznek zöld hegyoldalak és erdők, erdők, erdők. Szóval ez volt a helyszín, mert a lakosok egyébként érdeklődőek, és van magyar testvérvárosi kapcsolatuk, és jártak már mifelénk kirándulni, berzenkedtek már a lángoson, meg göndöszőrű disznainkon. Az apropó pedig az volt, hogy egy olasz fiú úgy döntött, hogy ő bizony olyan szerelmes Magyarisztánba, hogy egy-két ősi magyar mesét egy csokorba gyűjt és olasz-magyar nyelven tálal a nagyérdeműnek. A turnét jól indította, nem vagyok biztos benne, hogy máshol nagy érdeklődésre tesz majd szert, de azért igen kedves ötlet volt ez tőle. Körítésnek volt minden: Magyarország imidzsfilm a számtalan magyar találmánnyal (amin Csiri mindig kibukik, hogy azért azt nézzük meg, hogy ezekből hány született valóban Magyarországon...hát ja), Rajkó zenekar, magyar őstörténet, gulyás, szalámi és sajtok. Összességében persze nagyon kellemes volt, meg valahol megható, hogy van egy-két csodabogár, akiket mélyebben érdekel kishazánk annál, hogy Ciao Bella.
Nessun commento:
Posta un commento