Magyar mesék olaszul

Mostanában kicsit elnagyolt és címszavakra szorítkozó voltam, hát szegjük meg ezt a tendenciát. Szóval múlt hétvégén egy magyar tematikájú eseményen kötöttünk ki egy nagyon (értsd : NAGYON) eldugott olasz hegyi faluban. Az egész falu egy utcából állt, melynek közepén a templom, mellette a bár, a városháza meg a posta. Ezek mondjuk tökéletesen elegendőek ahhoz, hogy az ifjú lakosság (átlegéletkor: MAGAS) boldog harmóniában tengesse napjait. Reggel kávé és cornetto, ha jó napjuk van mise, és még a csekkeket is ki tudják fizetni. Viszont akármerre néznek zöld hegyoldalak és erdők, erdők, erdők. Szóval ez volt a helyszín, mert a lakosok egyébként érdeklődőek, és van magyar testvérvárosi kapcsolatuk, és jártak már mifelénk kirándulni, berzenkedtek már a lángoson, meg göndöszőrű disznainkon. Az apropó pedig az volt, hogy egy olasz fiú úgy döntött, hogy ő bizony olyan szerelmes Magyarisztánba, hogy egy-két ősi magyar mesét egy csokorba gyűjt és olasz-magyar nyelven tálal a nagyérdeműnek. A turnét jól indította, nem vagyok biztos benne, hogy máshol nagy érdeklődésre tesz majd szert, de azért igen kedves ötlet volt ez tőle. Körítésnek volt minden: Magyarország imidzsfilm a számtalan magyar találmánnyal (amin Csiri mindig kibukik, hogy azért azt nézzük meg, hogy ezekből hány született valóban Magyarországon...hát ja), Rajkó zenekar, magyar őstörténet, gulyás, szalámi és sajtok. Összességében persze nagyon kellemes volt, meg valahol megható, hogy van egy-két csodabogár, akiket mélyebben érdekel kishazánk annál, hogy Ciao Bella.

Nagy családi banzáj

Na az van errefelé mostanság, mert féléves ígérgetések és halasztgatások után a római unokatesók, valamint zsenge korú (6 hó) gyermekük megjelentek mifelénk, úgyhogy most állandó a fennforgás. Egyébként praktikus, mert mindig akad üres kar a dedek szórakoztatására. Rotációs alapon működik a bébiszitt. Giuli egy-egy pillantás és taperolás erejéig foglalkozik Rebivel és Alessandróval, egyébként folyamatosan Mauval rombol, dobálnak, sivítoznak meg püfölnek, ami mondjuk Zsülinek még valamennyire jól áll, Maunak már kevéssé. Ami meg extrajó, hogy minden este minimum tizen ülünk az asztalnál valahol, és tuti előbukkan vagy valami isteni bivalymozzarella vagy valami calabriai szalámi, szóval beleinket is kényeztetjük.

Első lépések

Zsüli 2011. július 23-án tette meg első lépéseit - minimum négyet- Monastero di Lanzoban édes apukája irányába, aki ettől igen meghatódott. Anyukája nem volt jelen, mert éppen egy olasz bácsi magyar mesegyűjteményének bemutatóját hallgatta, amíg a család másik két komponense a folyosón parádézott meg kisfiúkat kergetett a könyvtárban. Az attrakciót utána egyébként többször is megismételte. Nagyon cuki, és a Siesta cipők is értelmet nyertek.

Szobatisztaság mikortól

Most ez a dilemma. Mindig van valami. Mert annak ellenére, hogy megfogadtam, hogy nem fogom Zsült más gyerekekkel szükségtelenül összehasonlítgatni, azért ha valami a közvetlen környezetben történik, azt nem tudom figyelmen kívül hagyni. Ugyanis Rebecca, aki ugye 2 hónappal fiatalabb, már bilibe kakál. (ja, igen,gondolom, hogy ez a post túl sok mindenkit nem fog izgatni....szorri a testnedvekért). Jó, igazából arról van szó, hogy a szülei felismerik a jeleket, gyorsan lekapják róla a pelust, és bilire teszik, ő meg röccsent, de hát akkor is. Mégis mikor kell ezt a bizniszt beindítani és leginkább hogyan? Mert ez a módszer nekünk nem fog bejönni, Giulidance nem egy nagyon rákészülős típus, eléggé gyorsan és diszkréten intézi ezeket a dolgokat. Úgy naponta háromszor. Jó lenne, ha valahogy kikeverednénk a kakás popszival történő szabadfogású bírkózás,rosszabb esetben üldözés problematikájából, egyre keményebb menet megelőzni, hogy ne kenje össze aki ágyunkat is.

Egyébként breaking, hogy felismerte az IKEA-s tolós kocsi értelmét,és most tol feszt, nagyon élvezi, hogy függőlegesen is frankón tud helyet változtatni. Ja,meg összegyűjtheti benne a szemetet is...

Zsüli jó fej

A nagy olasz kürtőskalács

Ehhez egyelőre nincs képi dokumentáció, de a héten bepótolom,mert muszáj. Szombat este Notte bianca volt a szomszédos faluban,amire ha azt mondom,hogy kicsi, akkor még kedves és olaszosan túlzó voltam. Egy elveszett kis település a hegyekben, lakóinak átlagéletkora...hát.......magas. Mindenesetre mi elmentünk, mert miért is ne. Ja, a notte bianca Itáliában egy olyan éjszakát jelent, amikor az adott városban csupa móka, kacagás, koncertek, bazár,kiállítás, stb. No, itt a koncert meg a bazár megvolt, de ez utóbbiból is csak egy stand aratott nagy sikert, ahol valami hiper porseprűt árultak,minden asszonyság kezében volt egy,mint valami fáklyás felvonulás,olyan volt a kedves ünneplő tömeg. De a lényeg nem is ez, hanem az a stand, ahol Csirinek szemet szúrt a Kürtőskalács felirat. Nekem fel sem tűnt,mert az agyam hirtelen nem kapcsolt, hogy bár a felirat számomra teljesen értelmes, de a földrajzi környezet nem stimmel. Szóval banyek volt egykürtőskalácsos stand.Mi több, van egy kürtőskalács bolt rendszeres napi nyitvatartással. Egy légypiszoknyi olasz hegyi faluban.

Átalussza az éjszakát

Hivatalos, olyannyira, hogy már nem is félek attól, hogy elkiabálom. Gyakorlatilag csak kétszer kellett bömbölni hagyni úgy egy órára ( apukája keményebb volt a Ferber-módszernél, semmi 1-3-5-7, stb. percenként cirógatás, egyszerűen hagyta óbégatni), azóta alszik, mint a bunda. Ráadásul nappal is.Ezt nem értem, de olyannyira egyszerre jött a kettő, hogy összefüggést vélek felfedezni. Tegnap délután pl.három órát nyomott a kanapén,miközben mi Ornival harsogtunk körülötte. Szóval pompás fejlemény ez.

Kossuth háza Torinóban

Egy év huzamos, és az azt megelőző kb. 3 év szakaszos torinói tartózkodásai után sikerült megkeresni Kossuth apánk házát. A dologban igazából semmi vicces, csak gondoltam megemlítem, hogy ezt se feledjem, bár ez egy rendkívül rövid programpont volt a hétvégén. Az azért aranyos, hogy Luigi. Azt meg meg kell hagyni, hogy volt ízlése (pénze) az öregnek, mert elég jó helyen van a pecó, a legbelvárosabb belváros egy nyugodt utcájában egy kellemes park szomszádságában (ott még mellszobra is van, és nemzetiszín szalag lobog rajta, egész megható). Via dei Mille, ha arrafelé vetődne valami hazafi.

Bababiztos erkély

Apukája berácsozta a korlátot, úgyhogy a tegnapi nap folyamán fel is avattuk a 40 fokban. Arcot nem mutat, de élvezte, és nagymama megnyugtatására: igen, délután három után volt, és nagyon be volt kenve.

Itt járt a Zia

Ami persze remek hétvégét ígért, és az is volt, még Csimpi is egész jól viselkedett, kivéve az aperitivót meg a múzeumot, ahol eggyé akart velem válni, és e programpontokon csak karban volt hajlandó részt venni. De egyébként oltári cuki volt egész hétvégén. Jellemzően ezt a fejet vágta:

Egyébként rengeteg sok mindent csináltunk, pl. péntek este elmentünk egy sörfesztiválra a közelben egy faluba, ami nem volt különösebben élvezetes, de legalább tökugyanolyan, mint otthon bármilyen hasonló rendezvény. Voltak árusok édességes standdal, meg rettenetes göncökkel, meg persze sörsátor és lacikonyha. Giuli az idejét friss, szőke fiúkák és kutyák üldözésével töltötte. A fiúk iránti vonzalma már aggodalomra ad okot, ahogy meglát egy szőkébb példányt, fejvesztve üget utána hol négykézláb, hol kétlábon minket rángatva maga után. A lányokat eléggé mellőzi, Rebeccával is csak annyit tesz, hogy míg az békésen tekintget a babakocsiban, Zsülike odaszemtelenkedik, leüvölti a haját és közben hevesen hadonászik a karjaivl, Rebi meg elbőgi magát. Ez rendszeres attrakció mostanában. Szóval a sörfeszt felejthető volt. Szombaton kivettem egy fél szabadnapot, délután Bübükét apukájára hagytam és Tappal elmentünk csavarogni, kilométereket gyalogoltunk, és ittunk kávét bárban pultnál, meg ettünk fagyit, meg nézelődtünk boltokban, és olyan jó volt egy kicsit egyedül. Sajna ez van, de megkönnyebbülés volt, hogy nem azon kellett kattognom, hogy mit ránt magára, mikor ugrik ki az erkélyen, és hgy állítsam meg, hogy benyeljen egy euróérmét. Az aperitivo szokás szerint isteni, sé jól bezabáltunk, Csimpi kilesett minden falatot a szánkból, aztán a kellemes napnak egy kisebbfajta zivatar vetett véget. Az egy dolog, hogy egy perc alatt pacallá áztunk (micsoda szófordulat), de a jégeső a szélvédő épségét fenyegette,és olyan magasan állt a víz az utakon, hogy elérte a kocsiajtó szintjét, és beszivárgott. És mindez kb. egy fél óra lepergése alatt. Vagy talán még annyi sem volt. Ez itt kérem a Mediterráneum.
Vasárnap meg katarktikus élmény volt az autómúzeum, pedig semmi extrát nem vártam tőle, de egyszerűen csúcsszuper, még akkor is, ha az mebert nem különösebben érdekli a téma. Interaktív, átgondolt, alapos és a végletekig dizájnos. simán el tudtam volna még tölteni ott órákat, de Giuli sajna megunta, és tapadt (amikor meg nem,. akkor meg egy kisfiút vegzált és lépcsőn mászott).
Szóval a vasárnap is szuper volt, az meg különösen sokat ad az élvezeti szinthez, hogy az atyai módszerek elég gyorsan eredményre vezettek, és gyakorlatilag azóta is minden éjszakát végigalszik, eddig egyszer nyekergett fél négykor, de benyomtam a cumit, és aludt tovább, szóval lekopogom mindnehol, hogy egyelőre siker, és kisimulni látszik arcbőröm is, Csiriéről nem is beszélve. Mégiscsak ő az, aki egész héten keresi a pénzt.

Lépcsőn mászik

Majd lesz nagy Zia Tap összefoglaló is, de most csak, hogy el ne felejtsem, gyorsan idevetem, hogy július 10-én saját kezdeményezésre a nemzeti autómúzeumban felmászott egy lépcsőn. Senki nem segítette ebben a kalandban, nagyon sportos volt, de múzeumozáshoz érdekes módon nem a legalkalmasabb partner.

Aludni tanulunk X, plusz Juli a hórukkember

Nem tudom már nagyon számon tartani a napokat, a lényeg az, hogy a negyedik drasztikus éjszakán felébredt fél négykor. Nagy dillemmába keveredtem, hogy most húzzak-e azonnal a kanapéra vagy mi legyen, de inkább csak bekapcsoltam a hiperszuper chicco plafonra csillagokat vetítős mittoménmicsodát, aminek a funkciója, hogy kellemes, álomba szenderítő hangulatot teremtsen. Hát ez nem nagyon jött össze, azaz jó sokáig tartott. Egy óra szenvedés után aludt el újra (de nem vettem fel!), olyan tüneteket produkált közben, mint pl. csukott szemmel rácsnál állás és sírás meg ilyesmik. De magához képest elég erőtlen volt, nem is nevezném sírásnak csak szenvedésnek. Persze azt mondani sem kell, hogy az apja ezeket az intermezzókat simán átalussza. Aztán tegnap este tíztől ma reggel ötig folyamatosan, ami majdnem jó már, ha csak egy órát ráhúzna már attól is nagyon boldogok lennénk azt hiszem. Egyszer csak rájön, hogy aludni jó dolog.

Ja, a legújabb hobbi meg megint felettébb vicces. Bútortologatás. Már persze, amit erővel bír: dohányzóasztal, székek, járóka(!), egész este elvan azzal, hogy ezeket tologatja fel-alá a lakásban, mi meg nem szólunk érte, mert tök jól szórakozik ezzel, meg hát persze mi is. Legalább addig sem az én pólómat rángatja.

Általában ilyen víg vele az élet

Alvásra szoktatás

remekül halad, kár, hogy szombat este megint a kanapén kellett aludnom, de egy órányi bömbölés után kihúzta fél hétig, úgyhogy végülis működött, tenap meg esti tej után fordult egyet és elájult, majd ma negyed nyolckor ébresztett, még tiszta szerencse, mert Csiripapa ébresztője nem szólt, így ha nincs Zsülivekker akkor jól elkésik. aztán negyed nyolc után még hunyt egyet fél tízig és cska azért ébretd , mert édesapukája kulcs nélkül hazatért, és nekifeszült a kaputelefonnak, mint Tóth az anyjának. Szóval elkiabálás nélkül mondom, hogy itt tartunk, bíztató kezdet, de volt már egy pár ilyen....

Bennem van a hiba

Az éjszakai alvás sosem volt az a tevékenység, amiben Zsüli jeleskedett volna, voltak jobb hetek, de általában egy ébredés elvárt, aztán meg küzdj és bízva vízzál, hogy visszaalszik, és nem a nagyágyban fogja reggelig kihúzni. Ez a helyzet a legutóbbi szegedi tartózkodás után csak romlott, alig lehetett becsempészni a kiságyba (szigorúan csak, amikor már elaludt közöttünk), és nagyon gyakran ébredt (olyan kétszer-esetleg háromszor éjszaka). Az utolsó ébredés után (kb. 4 óra már minidg köztünk maradt). Aztán Csirinek ezzel eléggé tele lett, tegnap berakta a dedet a kiságyba, aki az elején vidáman ugrált meg énekelt, de amikor látta, hogy sneki nem veszi ki, akkor keserves sírásba kezdett. Csiri ráadásul értésemre adta, hogy ott kell maradnia, nem vehetem ki. Én kb. 3 percig bírtam a gyűrődést, utána kicuccoltam a nappaliba, magam mögött jól becsukva minden ajtót (még így is hallottam, hogy hogy üvölt), mert sajnálom, de én nem bírom szó nélkül, amikor bőg, és felveszem (fú, de szar anya az ilyen). És mi lett az eredmény: fél óra bömbölés után elaludt, és csak reggel hatkor kelt fel, mert halálosan összekakálta magát. Szóval ezt most jól Csiri nyerte, és tisztára kivagyok, hogy miért az a hatékony módszer, ami szenvedni hagyja a gyereket.

Evőeszközre szoktatás

Jó, a heti menü nem változatos, de kanalazás terén őrületeseket haladunk.

Első bébicsősz kifingatva

Pedig imádja Zia Ornellát, mert Zia Ornellát nen lehet nem imádni, harsány, sokat beszél, kedves és ŐRÜLT. Így amikor szerdán elfoglaltságom Turinba szólított (pajtáskodni a konzulátusra, ahol egy angyallal találkoztam.... az én számból pedig ritka az ilyen), nyugodt szívvel hagytam rá a tasmán ördögöt. Amíg hármasban hangolódtunk az elválásra egy szava sem volt, ült Orni ülében és nyomkodta az arcát meg próbálta lelopni a szemüvegét. Amkor leléptem. Orni mellett ücsörgött a kanapén és nézte a Pimpát (mekkora egy idegesítő rajzfilm az, én nagyon utáltam gyerekkoromban). Aztán amikor 3 óra múlva dolgom végeztével hívtam Csirit, ő már itthon volt, és mondta, hogy Ornella valószínűleg azóta is xanaxon van, mert miután kitettem a lábam mgjeéent Taz, és nem is távozott. Csirivel is végig hisztizett, aztán amikor kocsiba ültette elhallgatott, úgyhogy én már csak a mintagyerekkel találkoztam, aki szégyenlősen bazsalygott a hátsó ülésen, miközben az apja majdnem felrobbant. Orniért igen kár, mert benne nagy volt a bizodalmam, hiszen ugyanolyan hiperaktív, mint Zsüli, de még így sem bírt vele.