giovedì 23 dicembre 2010

És amit még szegeden lehet csinálni

Babával társalkodni.
Érdekes fejfedőket próbálgatni.

A pátriában

Megcsináltuk! Végül múlt szombaton siker koronázta a fáradalmainkat, és megérkeztünk Magyarországra, és véletlenül mázlink is volt, a landolásunk után lezárták Ferihegyet. Ha aznap sem tudtunk volna eljönni, akkor azt hiszem, hogy a falnak mentem volna. Mellesleg egész jól menedzseltük azt a babakocsi, poggyászok, etetés, stb. témát, a ded pedig kifejezetten jó útitárs volt a repülőn, bámészkodott meg flörtölt.

Itthon ítéletidő, de ez nem zavarta meg, hogy már az első nap degeszre töltöttkáposztázzam magam.Nyammm. Hülyék ezek az olaszok, semmit nem értenek a gasztronómiához.

Otthonunkban semmi nem változott, csak a tévécsatornák összetétele, apa minden kinyírt,ami politikailag irritáló lehet, ezért csak a sport van meg a TV paprika. Ez szerintem vicces. Meg az is, hogy szénné égetett egy lábast, de úgy gondolta, hogy ez senkinek nem fog feltűnni, ha a kukában salak alá temeti.Az, hogy ömlött a füst ki a konyhaablakon, az meg nem is érdekes.

Giulit különösebben nem viselte meg a környezetváltozás,alszik, és farkasétvágya van, gyakorlatilag lehetetlen kielégíteni. Intellektuális fejlődése rakétaszerűen halad felfelé, már olvastunk is, sőt internetezni is szeret (ööööö ....nem, nem fertőzöm a képernyővel). Ezenkívül talált magának egy új kedvenc pozíciót. Számomra érthetetlen,de mostanában ebben a helyzetbenszeret nézelődni.



giovedì 16 dicembre 2010

Az ember hajlamos azt hinni


hogy a két hónapos gyermeke kicsi.Aztán meglátogatja a kórházban az inkubátorból frissen kikerült unokatesót, és rájön, hogy egy óriást melenget a keblén.

mercoledì 15 dicembre 2010

Itália nem ereszt

Hát még mindig friss, hegyi levegőt szívunk, pedig vasárnap elegánsan távoznunk kellett volna innen,és már rég mézes zserbót meg paprikás csirkét nokedlivel kellene az arcomba tömnöm. Történt ugyanis, hogy miután mindenkitől elbúcsúztunk, felpakoltuk a kocsit, mint egy karavánt, a malév check-in Milánóban közölte, hogy "non va bene". Azaz nem jó. Mármint a ded olasz okmánya. Vitatkoztunk, kardoskodtam, semmi. Utána még felhajtottunk egy igen jó kiállásű határőrt is, aki először mondta, hogy szerinte "va bene", de utána a rögtönzött határőr konzílium úgy döntöt, hogy mégsem. Szóval ittragadtunk, etethettünk a reptéren, meg autókázhattunk haza. közben azon röhögtünk kínunkban, hogy Giuli az estét úgy zanzázná a kis fejében, hogy elmentünk valahiva kocsival, ettünk, utána hazajöttünk. She ate out. hétfőn telefonok jobbra-balra, kiderült, hogy az olasz vonal megoldhatatlan, legalább egy hónap a szép bordó útlevél. Úgyhogy tegnap megint Milánó, csak most magyar konzulátus. Mintha nem utálnánk Milánót eleve. Rút is, meg az emberek is annyira....milánóiak. Orr fennhord, hülye akcentus. Nem is értem, hogy miért ők lettek a kettes számú város, és miért nem Turin, ami legalább tök szép az impozáns tereivel, a parkokkal, a romantikus folyóparttal, meg ugyebár azzal, ahogy körülölelik a hegyek.Meg jó fejek az emberek. Ui. mindenki délről vándorolt ide, és az északi munkamorál, és nettség keveredik a déli temperamentummal. no mindegy. Szóval konzulátus, ahol a kb. egy órás vrakozás alatt kisbaba nyakig kakálta össze magát, és ott kellett kicserélni az ülőgarnitúrán (wc nem volt) a őelenkát is meg a teljes ruházatot. Reméljük naponta ürítik a kukát amúgy, mert ha nem, akkor ma kellemes párfőm fogadja az állampolgárokat. A konzulátus tegnapi gyfelei meg jól leképezték az itteni magyar diaszpórát : a dolgos munkásember, aki alig bír írni-olvasni, mi, azaz a happy family meg a viszonylag iatal magyar lány a viszonylag nagyon öreg, dohánytól bebarnult fogú férjével. Nem cseréltünk telefonszámot senkivel. Ügyintézés után Dóm tér, hogy valami kellemeset is lásson a szem, aztán még megmutattam Csirinek a Scalat, mert esküdözött, hogy még nem látta, aztán meg kerekítette a szemét, hogy "jahogyezaz, na ezért nem láttam".Kb. annyira mutatós, mint a Bartók Béla Művelődési ház. Mindenesetre van jegy, van okmány, szombaton megyünk.
Közben vasárnap este megszületett Simóék gyereke, Rebecca öt héttel korábban. Az ittragadásunk egyetlen pozitívuma, hogy láthatjuk. Hétfőn este be is mentünk a kórházba. Érkezésünkkor már az egész szűkcsalád (kb. 25 fő) ott dajdajozott a folyosón.Simona neg mintha mi sem történt volna,parádézott. Én a szülés másnapján fel sem bírtam állni kb. Ő bezzeg fél órával szülés után már lement chipsért a büfébe, mert éhes volt.....kemény csaj.

mercoledì 8 dicembre 2010

2 hónapos mérleg

Tegnap voltunk a 2 hónapos kontrollon a gyerekorvosnál,aki halálra dicsért bennünket, hogy mily tökéletes is a gyermek, és csak méreteiben emlékeztet egy kéthónaposra ( 5200 gr és 58 cm - for the record), viselkedésében érettebb, és őrületesen kommunikál. Ezeket a szavakat használta. Mondjuk igaza is van, az egész vizsgálatot végigbazsalyogta és flörtölte. Jó fej, na. Utána átvágtattunk a kórházba az első védőoltásért, ami nem volt egy kellemes élmény, két combba kapta szimultán, és nekem kellett asszisztálnom ehhez a gaztetthez úgy, hogy lefogtam szegényke cupákjait. Egyáltalán nem tetszett neki, sírt, mint a záporeső, minek következtében kishíján én is. Ez olyan igazi sírás volt, nem a mindennapos hiszti. Ráadásul előtte azzal hitegettek, hogy "meg sem érzi", meg "egyből elfelejti"...hát nem igazán. Utána egész délután nyűgös volt, és még ma is nehezményezi ha a szúrás környékéhez érünk. Szegény kis monchichi.

A képen nem az oltás által traumatizált, hanem a fördés után elégedetten tekintgető kisbab látható egy hosszabb beszéd előtt.

lunedì 6 dicembre 2010

Látvány a kukák mellől

Itt megpróbáltam megragadni a látványt, ami a műanyag-és az üveggyűjtő konténerek mellől fogad. A gépünk elég béna, és én sem vagyok egy nagy fotóművész, a lényeg a kisvárosunk körül emelkedő hófödte alpesek, ha nem lenne egyértelmű.

Megint hétfő


De sebaj, mert pompás volt a hétvége, mert hármasban voltunk ugye naphosszat, ami mindig jó, együtt minden olyan könnyű,még a hisztériás rohamokon is lelkiismeretfurdalas nelkul tudunk rohogni. Persze a csodaanyák biztos azt mondanák, hogy ilyen kis korban nem sírnak ok nelkül a babák, és biztos így isvan, de amikor az ember megetette, tisztába tette, beszélgetett vele,és még mindig ordít , akkor néha jól esik kiereszteni a gőzt, és röhögni. EZ persze csak együtt megy, ha egyedül vagyok a kisdeddel, akkor idegrohamot kapok az ilyesmitől, gyorsan becsomagolom, és elviszem sétálni. Séta alatt fix, hogy élvezkedik, nem süvölt, csak pislog ki a fejéből, én meg lehűtöm magam kicsit.
No, de most nem is voltak ilyen rohamok, kivéve tegnap este Csiri nagymamájánál,ahol egyik Zia, de még a dédnagymama ölelő karjai sem nyújtottak megnyugvást, tombolda volt, de aztán teletömtük, és megnyugodott. Erről majd beszélek a héten a gyerekorvossal az aktuális randinkon, mert mostanában annyit eszik, mint egy kisgyosznó, mintha feneketlen lenne a bendője. Ez még hagyján, de iszonyatosan mohó (ezt nem tom kitől örökölte...), rettenetesen gyorsan eszik, fel sem fogja mennyit nyelt le, így aztán utána gyakorlatilag esőkabátban kellene közlekednünk, mert bármikor kilövellhet egy nagyobb adag tejet a kis babaláma.

giovedì 2 dicembre 2010

Itt meg csak gyönyörű

8 hetes

Hihetetlen, hogy hogy röpül az idő, hogy már eltelt nyolc hét azóta a nyögvenyelős éjszaka óta. A hormonok mindenesetre kitűnően működnek, már el is felejtettem az egészet, bizonyos részletekre Csiri emlékeztet néha, de azt hiszem, hogy magamtól már úgy jellemezném a szülést, hogy "á , nem nagy szám".
Szóval Kisbéka növekszik, és gyönyörű, és okos, és tudásvágya kielégíthetetlen. Állandóan társaságra és mélyre hatoló beszélgetésekre vágyik. Ha ez nincs, akkor hiszti. Néha akkor is, ha van. A héten ez a jellemző. Én meg nem tudok rájönni, hogy vajon mit akarhat, amikor már minden bevett módszert kipróbáltam, és ő még minidg vörös fejjel,legörbülő ajkakkal üvölt. Tegnap volt egy ilyen show, és kénytelenek voltunk sétálni menni. Csak azért kénytelenek, mert itt leesett a hó, és a lejtős sikátorokban nem éreztem magam biztonságban, a babakocsira meg még nem vettünk hóláncot, de aztán találtam egy kezdő pályát, és ott sikerült lehűtenem a kedélyeket. Amíg haza nem értünk. Mostanában valahogy extrasokat sétálunk. Az extrahidegben.
Tegnap megvolt az első körömvágás is,ettől ódzkodtunk mindketten, de muszáj vót, na, már nagyon karistolt velük. Főleg minket. Önmagában nem tett kárt.

lunedì 29 novembre 2010

Vízibalesetek


Kisbéka imád fürdeni, és ezt a tevékenységet ki nem hagynánk semmi esetre sem, napi rutin része. Eddig sikerült megúszni anélkül, hogy fennállt volna annak veszélye, hogy vízbe fojtsuk, na jó, egyszer megbuggyant, míg ő csak nagyon meglepődött, mi halálra sápadtunk. Mindenesetre tegnap több incidens is történt. Ahogy vízbe tettük elkezdett pisilni,aztán meg büfizett egyet, úgyhogy a fürdővíz az odalett, mi meg megint jól szórakoztunk.
Az orvul lebüfizések ékes bizonyítéka a képen a bal karomon fedezhető fel.

Egy fotó bizonyítandó, hogy Kisbékának anyja is van


és ezt aggódva veszi tudomásul.

domenica 28 novembre 2010

Hull a pelyhes

Farkasordító hideg van, és hull a hó, ami viszont nagyon impozáns. Azaz a hó maga nem annyira, de a hegyek marha jól néznek ki, mintha odaretusálták volna őket az utca végére. Csinos.
A hétvége remek volt, úgy indult, hogy péntek este kizártuk magunkat a lakásból. Eleve feszültek voltunk, mert kisbab torkaszakadtából üvöltött, és sehogy nem tudtuk megnyugtatni. Ennek következményeképpen elindultunk sétálni, gondoltuk majd odakinn arcára fagy a sírás. Elindultunk, Csiri és Ded már kinn voltak a lift előtt, én léptem ki utoljára a lakásból, behúztam magam mögött az ajtót,és zártam volna, de nem forgott a kulcs a zárban.Korábban is volt már ilyen, nem is lepődtem meg, mondtam Csirinek, hogy zárjon ő.....hát nem hozott kulcsot....próbálkozott ő is sikertelenül, aztán leesett neki.....az ő kulcsa belül volt a zárban. A sztori vége úgy lett happy end, hogy jött az apja, és egy röntgenfelvétel(!!!) segítségével seperc alatt kinyitotta a hiperszuper biztonsági ajtót. Nem is értem mi a francnak nyomja a gépiparban, más módon sokkal gyorsabban és egyszerűbben kereshetné a pénzt. Szóval jó kis este volt, megalapoztuk a hangulatot.Szombaton gyors ebéd anyóséknál, aztán gyors bevásárlás, mert este bartok jöttek. Giuli remekül bírta a vendégséget,fél kilenckor beájult,és nem is ébredt fel reggel ötig, amit kivételesen nem bántam, mert már majdnem szétrobbantak a cickóim. Különben is utálatos dolog ez, mert olyanok, mint két görögdinnye, de a jobb legalább olyan, mint egy meglékelt görögdinnye, mert őrületes iramban termel, és ha ded nem eszik (éjszaka ugyebár), akkor a léken folyik.....őrült szexi ez melltartóbetét ide vagy oda. Hajnal ötkor aztán baba úgy döntött, hogy jóreggeltkívánok,sehogy sem lehetett az alvásra rávenni, úgyhogy kettőnk között kötött ki, és ott szuperjót horpasztott. Még nekem is sikerült egy kicsit, amit nem hittem volna. Csiri gond nélkül húzta a lóbőrt, de efelől nem is voltak kétségeim. Szóval Giuli ma először aludt velünk, de ebből tényleg nem akarok rendszert csinálni, azért nekünk is jár egy kis privacy.
Ma meg sétáltunk egyet a hóban, aztán elmentünk nonnához, ahol egy ponton megjelent kb. az összes gyerek, unoka, zia, zio, stb., élénk harsogásba kezdtek arról hogy milyen zenekar zenéljen cugina Betty (szerintem) soha meg nem rendezendő esküvőjén, meg hogy mikortól kell elkezdeni a hozzátáplálást, és meddig kell kizárólagosan szoptatni amivel kapcsolatban persze a leghangosabb az volt, aki életében nem szoptatott. Én igyekeztem nem szóba hozni a hombárfejű olasz gyerekeket a tápszer kapcsán.
A szomorú dologaz, hogy Giul kezdi hullatni a babahaját, pedig jódús volt a sérója. Remélem hasonló bozont nő a helyére.

giovedì 25 novembre 2010

Körforgás

Eszméletlenül gyorsan telik az idő a pelenkacsere-szoptatás-sterilizálás-altatás-séta-bömbölés körforgásában, pikkpakk hét hetes lett a poronty, és hamarosan utazunk haza, alig várom :-). Eljutottam az anyaság középhaladó szintjére, hiszen egy-egy hisztisebb napon, amikor babu állandó testmelegre vágyik,gyakorlatilag bármit el tudok végezni fél kézzel, mert ugye a másik karomban a csimpaszkodó monchichi. Szóval király vagyok, a pelenkacsere is olyan gyorsan megy már, mint a gumicsere a Ferrari box utcájában. Nem is értem, hogy lehet, hogy az első tisztába tételt a kórházban KETTEN sikerült abszolválnunk kb. tíz perc alatt. És kettőnknek volt annyi esze, hogy fordítva applikáltuk fel a gyerekre a pelenkát. Még jó, hogy nem egyedül csináltam, mert akkor lehet, hogy pelenkát sem kapott volna. :-)
Egyébként Monchichi továbbra is kitűnő játszópajtás, és egyre mosolygósabb, és imádom, hogy már reagál (vagy imitál...hmm..tök mindegy), és egyre több időt képes egyedül is eltölteni, simán elfoglalja magát akár negyed órára is az ágya fölött forgó ketyerével, vagy azzal, hogy megcélozza az ágy végében Mazsolát vagy Manócskát, és hernyómozgással megközelíti. Autózni még mindig imád, gyakorlatilag odig jutottunk, hogy ahogy berakjuk az autósülésbe, azonnal bealszik. A családi eseményeken fegyelmezetten nézelődik. Tegnapelőtt este az egyik Zia ötvenedik születésnapja volt, összejöttünk egy páran koccintani, na ott mondjuk nem volt annyira fegyelmezett, de én is elég nehezen tűrtem a fülsiketítő csácsározást, ami zajlott, és hiperaktív Mau különféle kamikaze akcióit. De a sütemények fincsik voltak .... :-), és egyébként jókat röhögtünk.
És már-már azt is kijelenthetem, hogy van napirendje, délelőtt kaja-activity- délben kaja és alvás (ez utóbbit épp most készül meghazudtolni, mert összevissza ficereg az ágyban, pedig rendet kellene raknom kicsit, és az csak úgy lehetséges, ha alszik) délután séta és itthoni activity, aztán tombolás az apjával, este fürdés, kaja, és alvás reggel hatig. Egész kipihent vagyok.

domenica 21 novembre 2010

Pi-ri-pííííííííííí



Apával egyre szerelmesebbek egymásba, kedenc elfoglaltságuk az, hogy Csiri birizgálja Baba orrát (vagy fülét, de jellemzően az orrát) és közben orrhangon vonyítja, hogy "pi-ri-pííííííí" (e komoly szavakat és a hanghordozást az Il ciclone- Latin vér című filmből lopta mellesleg). Úgyhogy most piripítől hangos a lakás. A másik új őrület meg a pelenkázó. Amennyire utálta régen, most annyira tetszik neki. Ahogy rárakjuk, a testét megfeszítve tomboló démonból egy csapásra gügyögő, vidáman rugdalózó kisbabává változik. No és ha a piripít kombináljuk a pelenkázóval, na akkor teljesen elalél a gyönyörűségtől. Mostanában egyébként állandóan mondja. az "nge" mellé most már végérvényesen csatlakozott a "paok" az "eööö" és társai. Beszélni jó, és van is mondanivalója, különösen fürdés után, na akkor aztán megered a nyelve. Ja, és nem, a gyereknek nem csak egy rugija van, csak valahogy úgy jön ki a lépés, hogy mindig ugyanaz van rajta, amikor fényképezzük.
Voltunk közben csípőultrahangon is, és ott is minden szuper, a váróban a többi bébi mellett még bőszen bömbölt, de a vizsgálatot heherészve tűrte. Imádja, ha gyömöszölik. Még akkor is, ha ezt fehér (azaz errefelé lila) köpenyes doktorbácsik teszik.

giovedì 18 novembre 2010

Minden rendben

Tegnap megvolt a kontroll a jópofa nőgyogyinál,és minden ok., és a doki is marhára jó fej volt, mintha a legnagyobb haverok lennénk, puszival búcsúztunk, és még kedvezményt is adott. Tisztára meghatódtam. Milyen jó fej már. Csiri anyja 30 éve jár hozzá és nem jutottak ilyen nexusba. Hiába, a személyes varázsom. Biztos nem sokan viccelődnek a vizsgálat közben abban a rettenetesen kellemetlen pozícióban, úgyhogy neki én vagyok az üdítő színfolt. Megesketett, hogy majd meglátogatjuk a kisdeddel is. Szóval ez a post-partum rész is letudva, pedig én még szívesen tetszelegnék a gyenge gyermekgyas nő szerepében, de most már senkit nem fog ez meghatni.
aztán meg végleg megerősödött bennem az is, hogy az olasz nők kényelmesek, de nagyon. Ez kedden dőlt el a kozmetikusnál, akinek van egy két éves kisfia, és mégis mi a tökről bezsélgetnénk az alatt a röpke egyóra alatt, amíg megfosztja testemet a szőrmebevonattól, mint szülésről, gyereknevelésről, stb. Próbált azzal jönni, hogy a szülés volt élete legszebb élménye. programozott császér. Ó mondom hagyjál már. Ja, és ez sem szoptatott. Nem ismerek senkit, de SENKIT a környezetemben, aki szoptatott volna, mindenki jön valami hülye kamuval. "Nem volt tejem " " a gyerek nem volt hajlandó szopni" " befelé forduló a mellbimbóm". A lényeg, hogy én vagyok az egyetlen szerintem az egesz környéken, aki próbálkozik ebben a szektorban. Tiszta szégyen. MInden gyereket flakonból táplálnak. Csoda, hogy az összesnek aránytalanul nagy a feje a sok hülye tápszer miatt.

mercoledì 17 novembre 2010

Szerelmünk a Kisbéka


Imádjuk, annyira jó fej mostanában, ma éjszaka például egyszer sem ébredt fel, reggel hatkor mindhárman frissen, fiatalosan ébredtünk, még dumélni is volt időnk Csirivel, aki azt álmodta , hogy tápszert csinál Giulnak cordon bleu-vel és parmiggianaval , És még én kaptam agybajt a gyermekégy alatt, haha. Giuli mindenesetre most mér hivatalosan is mosolyog, sőt röhög, bár hangot még nem ad hozzá, de iszonyatosan cukker fejjel tátogatja a száját, ha valami tetszik neki, és ezek tárháza egyre bővül, pl.érthetelen okból felkerült rá a pelenkázó. Azon is marhára élvezkedik újabban.
Szombaton voltunk babazsúrban, Mau szülinapján ugyebár, előtte meg shoppingolni, amit a bébi szintén élvezett. Mindegy neki, csak babakocsiban legyen, és legyen a háttérben alapzaj. Erre a nap bármely szakában istenien el tud aludni. De a babakocsi önmagában nem segít,mozognia kell (lehetőleg macskakövön) ma megpróbáltam séta után kinnhagyni a friss levegőn, de öt perc sem kellett, hangos visításban tört ki, úgyhogy be kellett hozzam, nehogy a szomszédok azt higyjék, hogy ölöm. A shopping mindenesetre jó volt, én megrészegültem egy könyvesboltban, Csir alig bírt kirángatni, fel tudtam volna vásárolni az egészet, tiszta szerencse, hogy a gyerek még nem értékeli az ilyesmit, mert arra is tudtam volna költeni egy párszáz jurót. A zsúr leginkább semmilyen volt, azaz én még nem tudom magam átadni ezeknek a programoknak. Vasárnap egész nap hárman voltunk, nagyot sétáltunk és Csirivel bőszen gyönyörködtünk a porontyban, hogy mennyire jól sikerült. Hétfőn a kisasszonynak előjöttek a sztárallúrjei viszont, este egész egyszerűen egy feltétellel volt hajland elaludni, ha kettőnk között fekhet a franciaágyon. Pedig este nem szokott problémát okozni az alvás, fürdés után jól bezabál, és alszil, mint a bunda. de ez alkalommal nem. Magunk közé kellett venni, ott tíz perc tekintgetés után ájult el. Tegnap a gyerekorvos állatira megdícsérte, hogy milyen szépen dagad. Igazság szerint minidg ránkijeszt, hogy nem gyarapszik eleget, ami szerintem nem igaz, mert eddig 160 gr volt egy héten, ami pont benne van a 150-200 gr keretben, de a doki szerint többet kellene, és ránkparancsolt hogy tömjük, aminke meg is lett az eredménye, magára pakolt 40 dekát (pedig méredzkedés előtt még egy őrületeset is kakált otthon). Az orvos ennek hallelujázott, szerintem azért ez kicsit túlzás. Az tény, hogy kellemesen kerek lett a feje, vicces pofazacskókkal és tokával, és előjöttek a hurkák a combjain is, de azért na.

venerdì 12 novembre 2010

S.O.S.Szerelem


Jaja, az ún. magyar közönségfilmet az utóbbi két napban kétszer adta le a Rai Movie, tisztára meg is hatódtam, amikor Csányi Sanyi és Ullmann Móni olaszul szólaltak meg ( ez Csányinak nem tett rosszat, az olasz hangja jobb volt, mint a magyar cincogás), és vicces volt hallani a Magna Cum Laudét az olasz tévében.

Egyebekben semmi különös a hét a kaka-para jegyében telt, de ma tüzijátékot rendezünk, mert sikerült önállóan, úgyhogy remélhetőleg minden visszatér a régi kerékvágásba, mert nehezen viseltük a hasfájást (mi is, Kisbéka meg még inkább), meg azt, hogy egy egy hónapos gyereket minden másnap zaklatni kell a popsijában, hogy evakuáljon. Szóval ezt egyelőre letudtuk. Legalábbis mára biztos.

Holnap estére szülinapi zsrba vagyunk hivatalosak Csiri unokaöccse, a kis Mau(gli) tölti be az öt évet, és jól megünnepeljük családilag, mi majd esszük a süteményt, a rokonok hangosan csácsároznak ,Mau a kutyákkal játszik az asztal alatt meg néha firkál valamit a falra, Giuli baba megbékésen alszik majd a babakocsiban, ahogy ezt minden alkalommal tenni szokta, ha nem vagyunk itthon. Idilli lesz. Olyan szicíliai idill.

mercoledì 10 novembre 2010

Félmosoly

Végre-végre elereszt néha egy-egy félmosolyt. Tette ezt eddig is, de eddig öntudatlanul, miután jól teletömte magát, és elégedetten pihegett a karomban álomba zuhanva. Most viszont akkor is mosolyra húzódik a szája, ha szocializálunk egymással. Még nem túl gyakori, és nem is annyira egyértelmű, de nekünk nagyon melengeti a lelkünket.
Egyébként továbbra isgyönyörű meg okos, csak az a kár, hogy nem tartotta meg azt a jó szokását, amit a múlt héten három éjszakén át egyhuzamban sikerült neki, mégpedig, hogy nem ébredt fel, csak reggel hatkor, és akkor is kaja után még visszaaludt kilencig. Mára visszaállt a rend, és hajnalban fél háromkor menetrendszerűen riaszt, hogy "ÉHES VAGYOK ADJATOK ENNI AZONNAL VAGY MEGŐRÜLÖK". Kb. ezzel az intenzitással tör elő belőle a kérés.
Amúgy meg nézegetem jobbról-balró, alulról-felülről, keresem a hasonlóságokat, de én nem látom benne sem Csirit, sem magamat. Illetve magamat egy ponton. A kezeiben. Ugyanolyan töppedt, tömzsi kis bénaságok, mint amilyenek az enyémek voltak (a múlt idő csak arra utal, hogy már nem kis bénaságok, hanem nagy lapátok az enyémek), kissé görbe középső ujjal. A hüvelykujja meg egyenesen hatalmas ahhoz képest, hogy mindene milyen pici, úgyhogy az Isten is autóstopposnak teremtette. Persze a rajtunk kívül állóknak határozottan látjék a gyerek orrában Csirit, a hajában Csirit (mintha nekem nem lenne sok és sötét...), a szemében mondjuk véletlenül engem, sőt Csiri anyjának az a képtelen elképzelése, hogy a gyerek Csiti öccsére hasonlít....húha. Szerintem viszont tök egyedi a kis mohó béka.

martedì 9 novembre 2010

Szélesszájú Kisbéka

Baby blues

A szoros értelemben vett gyermekagynak hamarosan vege, Csiri legnagyobb oromere, bar en egyelore nehezn tudom elkepzelni, hogy barmi is motozzon arrafele, elore rettegek a jovo heti nogyogyaszati kontrolltol is. De most nem is ez a lenyeg. hanem, hogy komolyan mondom valami agybajt kaptam a szulestol. Az van ugyanis, hogy Kisbab nagyon le tud nyugodni az Icipici Lencsi lany mesetol. Es ezt szoktam neki enekelgetni, es minden egyes alkalommal eljon az a pont, amikor elsirom magam, annyira meghat a dal. Teljesen kikeszit, nem ismerek magamra. Annak idejen a Manó teraszán Emmel borozgatva nem jutot volna eszembe, hogy en majd egyszer a Lencsi lanyon fogok sirni minden kulonosebb ok nelkul. MOndjuk mar sokat javult a helyzet, egy-ket hettel ezelott meg akkor is sirtam, amikor a gyerek sirt, es nem tudtam elcsititani, ami foleg akkor lett sulyos eset,amikor konnycseppek is gordultek le a hatlamas szemeibol. Na attol megadtam magam, es en is razenditettem. Elotte csak konnyek nelkul sirt.
egyebekben pedig megjottunk a cuki gyermekorvos nénitől, aki továbbra is a ded súlya miatt aggodalmaskodik, hogy pont az alsó határon van mindig a mennyiségnek, ami hetente fel kell szednie. Bezzeg hosszra nő, mint a paszly. 5 centivel hosszabb már, mint amikor született. Szóval ebben tuti az apjára hasonlít, meg abban is, hogy habzsol, és nem hízik. Doktor néni megmutatta azt is, hogy hogy kell fülpiszkaloval stimulalni a gyerek popsijat, hogy kakiljon, és azt hiszem ez megint egy olyan feladat lesz, amit Csirinek kell elvégeznie, mert nem mondanám, hogy Giulibaba kulonosebben ertekelte volna a rektalis zaklatast.

lunedì 8 novembre 2010

Kakamatyi

Gyorsan írok,mert hamarosan mennünk kell a gyerekorvoshoz, csak napkozben soha nem jut ra idom mostanaban,mert Szélesszájú Kisbéka eléggé lefoglal.Mostanában kaka-problémáink akadtak, azaz neki. Bedugult, és emiatt egész napokat sírt végig, amivel engem is totálisan kimerített. De aztán kaptunk mini-beöntést, amit Csiri ügyesen alkalmazott, és megkönnyebbült a bébi. Azóta az indián neve akár Kakis Mellkas is lehetne olyan ügyesen dolgozott az apja. Egyébként ő csinál mindent, ami kicsit is kellemetlen, mert én nem tudok fájdalmat okozni neki, és tudom, hogy bizonyos dolgoktól üvölteni fog, és nem megy. Ezért Csiri feladata többek között az orr kiszívása is, amit Kisbaba szintén rettenetesen utál.
A hétvége jó volt, pénteken voltunk polipot enni Simoéknál, ahol gyermek szuperúl viselkedett, halál nyugodtan nézelődött, úgyhogy most Simoék azt hiszik, hogy egy bébivel ilyen egyszerű, és nem hiszik el nekem, hogy képes az idegeimet is tépni, amikor egész nap sír. Ez persze nem az ő hibája, csak csomószor nem értem, hogy mi a baja, vagy értem, de nem tudok neki segíteni (pl. a csuklásban, azt is eléggé utálja).Szóval néha kicsit kimerülök. Vasárnap happy familyként mázkáltunk az aviglianai vásárban , papa , mama meg a babakocsi, és abból is látszik, hogy hogy megváltoztatott minket a szülővé válás, hogy a sok hamis Gucci meg 15 euros csizmák és társaik ellenére mi csak egy cumisüveget vettünk. Hiába felnőttünk. Mármint én- Csirit eddig sem izgatta a vásárlás-téma.
Aztén tegnap egy újabb hasfájós, székrekedős nap, ami lemerítette az elemeimet,ráadásul be is lázasodtam megint, annyire ellepett a tej. Kicsit unalmas ez már, és kb. 3 hete már nem volt semmi ilyesmi, de most megint. Úgy utálok dideregni a takaró alatt, olyan szerencsétlennek érzem magam, főleg ha emellett torkadszakadtából üvölt mellettem Kisbab. Volt egy-két józan pillanata is azért, és a youtubeon beraktam a Vukot, nem mintha nézné vagy ilyemsi, csak a zene miatt, és a zene nem is olyan érdekes, viszont Sinkó László hangja totálisan elvarázsolta. Na, megyek összeszedem magam, meg az elsőszülöttet, menni kell a dokinénihez.

venerdì 5 novembre 2010

Egy nehéz nap éjszakája

A tegnapi nap kicsit megviselt bennünket. Azaz engem mindenképp, csemete nem tudom, hogy hogy volt ezzel. Mindenesetre aludni azt nem akart egyáltalán, csak hisztizni, amit csak akkor volt hajlandó megszakítani, ha mellen volt vagy ha sétáltunk a macskaköveken (imédja, ahogy rázkódik a babakocsi). Ennek következményeképpen a dudáim tropára mentek, de legalább sokat mozogtunk.Mármint én mozogtam sokat. Ő csak megfigyelt a kocsiban. Ez is valami. Ja, igen, és volt még egy békés fél óra, amikor az "egyszer volt hol nem volt egy icipici lencsi lány" nótát hallgattuk majdhogynem végtelenítva. Meg egy kis Halász Juditot. Lencsi lány jobban bejön neki. Halász Judithoz még fel kell nőnie azt hiszem. Az eredmény mindenesetre az, hogy reggel nyolctól este kilencig volt talpon (azaz háton vagy hason vagy akármi), ami kiakasztó,és semmi esetre sem csecsemőhöz méltó magatartás. A végén már beírtam a gugliba is, hogy "csecsemő nem alszik". Biztos voltam benne, hogy valami horrorfilmet fog kidobni. Hát nem, de túl sok jótanáccsal nem szolgált a világháló. Szóval kemény menet volt, és nosztalgiázva gondoltam vissza a kórházban töltött napokra,amikor még olyan kis igényei voltak, enni sem akart, azzal meg lehetett szüntetni a sírását, hogy ráztuk a bölcsőt, amiben feküdt. Régi szép idők.Viszont, ami jó, hogy aztán mégiscsak kimerült a Szélesszájú Kisbéka, és átaludta az éjszakát. Reggel hatkor kukorékolt a kajáért, és miután megkapta nem sokkal később megint álomba szenderül, úgyhogy most nagy a nyugalom, és én is kipihent vagyok.

mercoledì 3 novembre 2010

4 hetes és van karaktere



Ma reggel például ötkor úgy döntött, hogy nappal van, és kész, őt innentől kezdve foglalkoztatni kell. Úgyhogy kb. délután fél kettőig volt vele egy kemény időszak, mert konkrét elkpzelése van arról, hogy mit akar, és ez általában sosem az, hogy " de szeretnék a kiságyban hesszelgetni és nézelődni". Viszont hála Istennek a szoptatás most már tényleg megy, úgyhogy finom, anyatejes babaszagú a gyermek, a probléma csak az, hogy ez az iparág is annyira megtetszett neki, hogy képes akár egy órát is eltölteni a mellen nyammogással, ami most hogy nem fáj nem is lenne akkora baj, de gyakorlatilag az ágyhoz köt. Nem az a "gyorsan előkapom a cickót, aztán húsz perc múlva végeztünk is" típusú etetés megy.
Egyébként jól elvagyunk mi napközben, csak néha kicsit strapás.
Hétvégén voltunk esküvőn is, ahol angyalként viselkedett, majdnem végig aludt a babakocsiban, úgyhogy megint mindenki el volt ájulva, hogy mekkora szerencsénk van a csimotával.Nem nekik kell órákon keresztül énekelni a Waka Waka-t bunga bunga verzióban (valamiért erre a nótára megnyugszik, lehet, hogy azért,mert amikor terhes voltam a csapból is ez folyt, és emlékszik). Az esküvő olaszos volt, tehát semmi extra, tizenegykor három perc alatt összeadta a párt a falusi, alkoholista polgármester, aki a szertartás után sietett a bárba, fotózkodás, aztán étterem, és ötkor már mindenki távozott is. Nem egy magyaros ereszdelahajam.
Az meg furcsa, hogy olyan sokat változott már,amióta megszületett, pedig még minidg csak egy csecsemő, de már kifejezetten nagynak látom.A hosszát sosem sikerül lemérnem, de szerintem csomót nyúlt, a haja meg csak nő, hamarosan fonhatjuk:-).

venerdì 29 ottobre 2010

Beszélgetés

Ez megy a legnehezebben,mármint, hogy beszélgessek a gyermekkel. Tudom, hogy muszáj, hogy okos , szép, választékosan beszélő, kétnyelvű okostojás legyen belőle, csak egyelore furi ez meg nekem, es tarsalkodasunk kimerul abban, hogy elmeselem, hogy miket csinalok vele, meg mi a program. Csiri bezzeg ontja neki a sok baromsagot, veleszuletett tehetsege van hozzá. A másik szégyenteljes próbálkozásom az éneklés. Rájöttem, hogy nem tudok gyerekdalokat. Azaz áltaslában az első sorokat igen, utána lálálálálálá. A rajzfilmslágerek mennek, úgyhogy Kukori és Kotkoda, a nagy ho-hho-ho-horgász meg Vuk a repertoár. Bár a minap a Csiga-biga gyere ki is ment, meg a Mamma mia az ABBA-tól. Csoda, hogy mostanában többet sír.
Holnap esküvőre megyünk. A két Simo egybekel, úgyhogy Juli ünneplő gúnyát húz, tuti ő lesz a főszereplő. :-)

giovedì 28 ottobre 2010

3 hetes


Már megint eltelt egy hét, már megint nem jutott időm semmire, és egyre inkább kezdek lestrapált anyuka kinézetet ölteni azáltal, hogya gyerek mostanában valahogy ráérzett a büfizés ízére, és a legváratlanabb pillanatokban szeret rámereszteni egy sugárral.


Egyébként meg előjöttek végre az anyaiérzelmek. Az elején bevallom egy kicsit aggódtam, mert nem nagyon tudtam hova tenni a jövevényt. Aznap amikor megszületett hajnal négykor, Csiir kb. hatig volt velünk reggel, és utána elment, a gyerekeket pedig hétkor szedték össze és vitték el mindneféle vizsgálatokra, szóval volt egy óránt kettesben. Csak néztük egymást, azaz leginkább én néztem őt,és akkor esett le, hogy hahó, ez nem csupa babázás lesz, amikor elkezdett sírni, és hirtelen azt sem tudtam, hogy mit csináljak. És egy darabig a kapcsolatunk még arra korlátozódott, hogy ő cuki én meg megetetem,tisztába rakom, stb.Mára azért megváltozott a helyzet. Szombaton elmentunk bevasarolni, es kb. 2 orara Csirianyjaekra hagytuk. Abszolut szeparacios valsagom lett és vigasztalhatatlanul maszkaltam a mortadellak kozott, hgy mi lehet a lanyommal, tuti kinyirjak egy ovatlan pillanatban.
Juli meg egyre ügyesebb, a kiságy egyik végéből a másikba kúszik, ma fel kell applikálnunk a védőmatracokat vagy miket, mert képes fejjel menni a falnak.
Üvólteni is szépen megtanult, naponta másfél-két órát edzm és persze elsősorban engem tüntet ki ezzel, bárki más jelen van, angyal üzemmódra kapcsol és békésen nézelődik.

venerdì 22 ottobre 2010

Készen vagyok


Készen vagyok a kölöktől, de komolyan. Mert nem azért,mert az enyém,de szerintem-sőt a gyerekorvos szerint is- a mozgása szuperfejlett. Épp az előb nézegettem, ahogy tekereg a kiságyban. Hason szeret, és simán fordítja a kis fejét jobbra meg balra, hol engem néz, hol a falat, és, ami a legnagyobb, hogy amikor kiesik a cumi a szájából, és elég közel van,képes magától újból bekapni. Fantasztikus.
Tegnap voltunk hallásvizsgálaton, tökéletesvolt az is, minden bébi vonyított, csak az enyém volt az,aki fel sem ébredt, hiába dugdostak műszereket a fülébe.Még az autozás hatása alatt volt.Imádja, és egyből elalszik. Most eszembe jutott, hogy volt egy ismerősöm, egy lány, aki kb. huszonkét éves kiorában jelentette ki, hogy elalszik, amint megmozdul alatta valami.Nos, Juli is így van ezzel, de ő mégiscsak egy kisbaba.
A napirendje mostanában, mint egy felnőtté.Legalábis tegnap. Déltől este nyolcig fenn volt, semmi szándékot nem mutatott arra, hogy ő aludna, ellenben sokat kellett szórakoztatni. De aztán aludt öt órát egyhuzamban, kaja,majd kb. hét óra alvás. Nem értem, de sose legyen rosszabb, még egy olyan éjszakánk sem volt,amikor bőgött volna vagy ilyesmi,jól bekajál és már alszik is tovább a kis Monchichi.
Majd rakok képeket is, de a gyerek nyugodt óráit, amik napközben elég ritkák egyelőre mosogatásra és egyéb házimunkára,és persze fejésre próbálom felhasználni, nem jutott még idő a letöltésre.

lunedì 18 ottobre 2010

2 hét

Holnap lesz két hetes a kukac, úgyhogy jöhet egy mérleg is. Alapvetően jó gyerek,sokat alszik, kivéve amikor bömböl- lásd előző bejegyzés- , rettenetesen vicces fejeket vág, álmában mosolyog, ha kellően közel vagyunk hozzá akkor fixál. Egyelőre viszonylag primitív dolgokkal le lehet kötni a figyelmét,aminap percekig bámulta a távirányítót,amit elétartottam (mérete kitűnő, színe fekete, úgyhogy remek). Mozgása alakulóban,már oldalról hátra fordul a kiságyban,és ha hasra tesszük, akkor jobbról balra fordítja a fejét és viceversa.Imádja a kezeit, nézi őket,egyikkel a másikhoz ér, stb. Nyelvezetében egyelőre egy szó fedezhető fel, az "nge", ami joruba lehet vagy tuszi vagy hutu, de mindenképpen afrikai.
Ma reggel 3770 gramm volt, 3650-ről indult, utána akötelező visszaesést követen a múlt héten visszanyerte kezdő súlyát, jó lenne, ha szaporodna holnapig, mert megyünk a gyerekorvoshoz az első kontrollra,és jól esne, ha megdícsérne, hamár ennyit szenvedtünk ezzel a szoptatás-dologgal. Nekem marhára fáj,biztos bennem a hiba, hogy rosszul rakom a mellre vagy nem tudom, de most nem mennék el fotóztatni a kebleimet az fix, annyira szétcincálta őket a kis mohó malac.

Le a kalappal

minden anya előtt, komolyan. Ezt már a szülés után is így gondoltam, mert aki kibírja- akár többször is ezt a traumát- az egy hős,és megérdemel minden tiszteletet. No de most, hogy egyedül maradtam a bébivel, hát így meg pláne. Múlt héten itt voltak anyáék, ami nagyon jó volt,már csak eleve amiatt is, hogy együtt lehettünk, mésrészt meg mert egy csomót segítettek a gyerekkel, aki egész tisztességesen viselkedik, de amikor rájön az ötperc, akkor végem van. Ma az ötperc reggel kilenctől tizenegyig tartott. Torkaszakadtából üvöltött, az ok ismeretlen,előtte szopott, és nem eszek semmi rémületet, hogy a hasa fájjon,egyébként is kaja után soha nem szokott sírni, csak békésen bealszik.Szóval ment a hisztéria, a végén már gyakorlatilag mindkettőnk részéről, ja persze azt elfelejtettem mondani, hogy karban érdekes módon elmúlt a bömbölés, de egy percre sem lehetett letenni,mert akkor megfeszítette az egész kis testét és rítt. Szóval stresszes ez az iparág, és egyáltalán nem pihentető, bár az ejszakázást úgy néz ki megússzuk,mert Juli képes pl. este kilenctől háromig aludni, utána rapid kaja, és nyolckor kel.Az utóbbi pár napban egyszer kellett felkelnünk éjjelenként, ami azért elég jó én is érzem, de cserébe azért nappal egészen igénybe vesz, mert nem csinál semmit félszívvel, a sírást meg főleg nem, és olyankor van amikor ketten gyömöszöljük, hogy javuljon a komfortérzete. Lehet, hogy valamit nagyon elrontottunk? Ma reggel igy ereztem, amikor még wc-re sem tudtam elmenni, csak amikor már nagyon felhergeltem magam, és otthagytam öt percre a kiságyban nyüszíteni.
A múlt hetet egyébként mindenféle cickóproblémák szinesítették, demost talán egyenesben vagyunk, és kiválóan tejelő jószágnak igérkezem, ma éjszaka arrra ébredtem, hogy tisztára át van ázva a pizsamafelsőm.....szexi, mi? Az embernek olyan sok mindent nem mondanak el a terhességről/szülésről/gyermekágyról/szoptatásról.

sabato 9 ottobre 2010

Hogyismondjam

Úgy látszik,hogy innentőlkezdve mindig lesz min megütközni.Első reggelünkön itthon, azaz ma,pelenkáztuk a bébit, és vért találtunk.Persze teljesen beparáztunk,úgyhogy kocsiba be,kórház,ügyelet. Ugyanaz a neonatológus vizsgálta, aki eddig is nyomon követte,meg is ütközött, hogy megint ott vagyunk.De aztán mi, hogy megütköztünk,amikor mondta, hogy semmigond nincs,Juli menstruál. Olyan szinten magáévá tetteaz anyaméhbena hormonjaimat,hogy megjött neki.Komoly.Ritkán előfordul,de a dokival speciel a héten másodszor. Nem is tudtuk, hogy sírjunk vagy röhögjünk, persze ez utóbbit választottuk.Koraérett a gyerek, és szegénynek a mellei is meg vannak keményedve, várni kell egy pár napot,mire elmúlik....

Olasz kórház


Kedd hajnalban született meg Juli, és péntek reggel "szabadultunk",úgyhogy sikerült releváns tapasztalatokra szert tennem az olasz egészségüggyelkapcsolatban,és be kell valljam,hogy minden várakozásomat felülmúlta.Egy szavam sem lehet,minden szülésznő és minden orvos -kivéve azt,aki összevarrt- kifejezetten kedves volt, és törődő,és odafigyeltek ránk, mindig volt valaki,aki segített, stb. Ráadásul az első két napot egy kétágyas suiteban tölthettem privát tusolóval meg minden,utánamondjuk kiebrudaltak onnan, és 2 éjszakát egy, a szülőszoba melletti háromágyasban nyomtam le,akkor már nagy vagányan,de azért néha kivert a víz,mert simán lehetett hallani, ahogy üvöltöttek benn a nők. Szóval összességében jó volt,megkockáztatom, hogy jobb,mint amilyen otthon lett volna, és itt bónuszként senki nem tartja a markát,az orvos meg legkevésbé, hiszen az egészet a szülésznő vezényli le.
A gyerek tökéletesen működik,és van jó nagy fekete haja,és az a nagyon rossz szokása, hogy nappal olyan,mint egy angyal, de éjszaka beindul a biológiai órája,és egyelőre 2 óránként elkezd nyekeregni,és akkor enni kell.

Szülésélmény


Hö.Van ilyen kifejezés.Hát..nem is tudom.Sok mindennek hívnám,csakélémynek nem.
Hétfőn délelőt telmentünk vizsgálatra, összehúzódások nulla,úgyhogymehettünk haza.Előtte még beugrottunk egyet bevásárolni.Ittho nkaja, szieszta,miegymás,majd valami nedvesreébredek.Egyből veszett hejehujázásba kezdtünk,hogyez magzatvíz,végre vége.Úgyhogy kórházva vissza, aholmegint rámcsatolták a mindent érzékelő masinákat, de megint nem mutatott összehúzódást,pedig én ekkor már komolyan éreztem valamit.Megvizsgáltak,egy centi,menjünk haza,nincs itt semmi látnivaló. azért ezen aponon már kicsit nyűgös voltam,dehazamentünk,és nemvoltakmárkétségeim afelől,hogy beindult a buli.20:37-kor kezdtükel jegyzetelni a fájásokat,és óraműpontossággal ötpercenként jöttek,ésúgy egy percig időztek az alhasamban.Tízkor elindultunk vissza a kórházba,ahol a szokásos körök,a gép megint nem mutatott semmit,de eddigre már öt centire tágultam,úgyhogy nem küldtek haza.Gyors elrendezkedés után( egy közléskényszeres olasz lánnyal egy szobában,aki nem volt rest folyamatosan pofázni a programozott császárjáról,miközben nekem jöttek a fájások.EZ hálaIstennek csak egy 10 perces programpont volt,amig Csiri fel nem ert a csomagommal.Utana vajudoszoba,aholmar nagyjabol egy pozicio sem volt jo. Raadasul hidegfront volt, esnegyen vajudtunk/szultunk egyszerre,ami miatt az aláfestő háttérzajok meglehetősen nyugtalanítóak voltak.Fogalmam sincs,hogy mennyi idot toltottunk a vajudoban, mert ugy altalaban nem nagyon volt helyen az idoerzekem,meg mas sem.Mindenesetre olyan ejfel korul mar a szuloszobaban voltam. Beöntésre és egyéb úri huncutságokra nem is volt idő.A szuleszno marha szimpatikus,es nagyon turelmes volt,nekem biztos nem lett volna ennyi energiam.Atizcentis tagulas gyorsan eljott koszonhetoen a homeobogyoknak,kozben volt egy burokrepesztés is valahol,de az gyakorlatilag fel sem tunt, csak a nedvességet éreztem belőle.
Aztán a kitolási szakaszt teljesen bebuktam.Egyáltalán neméreztem,hogymit is kellene csinálnom,legalábbis egy jó darabig nem,ésaz egészből csak arra emlékszem,hogy a szülésznő azt mantrázza megállás nélkül,hogy "mintha kakálnál"meg, hogy "nyisd szét a lábad." .De nekem nem megy. Úgyhogy át is parancsolt egy kb.kétórásszenvedés után a klasszikus szülőszékbe.Tök idegesítő volt,mert tudtam, hogy akár félóra alatt végezhettem volna a kitolással,de nem sikerült. Aztán a szülőszékben valahogy összeszedtem magam, ekkor amár tele volt a szülőszoba,mindenki rám várt.Egy mogorva nőgyógyász,egy gyerekorvos, a csecsemősnővér. stb. Végül fogalmam sincs,hogy hogyan, de egyszer csak éreztem,hogy valami furcsa távozik belőlem,és a csecsemősnővérmondja,hogy legyen négy óra hét perc,és sír a gyerek.Egyből a mellemre rakták,ahol elhallgatott,és csak néztünk egymásra bambán.Csiri közben elvágta a köldökzsinórt,aztán a gyereket elvitték vizsgálni,én meg maradhattam,mert ugye össze kellett foltozniuk. Ráadásul egy nem túl kedvesdokit fogtamki,aki hőbörgött, hogy mit ficergek,miért nem lazítok.Hát kösz. Aztán kis pihenés Csirivel és baby monchichivel,majd áttessékeltek minket a szobámba.Ahova fogalmam sincs hogyan,de a saját lábamon mentem. Nézegettük kicsit a gyereket,akit aztán szerintem hat körül elvittek,Csiri hazament, én meg próbáltam volna aludni,de sajgott a sebem,plusz a méhem folyamatosan húzódott össze(erről nem szólt a fáma,hogy utána is fáááááááááááááj). Csiri nemsokára visszajött, és egész nap velünk volt.Közben engem olyan akkor teljesen elképzelhetetlennek tűnő dolgokra kényszerítettek,mint hogy pisiljek, pedig mindenhez kedvem volt, csak ahhoz nem,hogy bármit kibocsátsak magamból. De befenyítettek egy katéterrel,úgyhogy jobbnak láttam beadni a derekam.
Szóval alényeg a lényeg,hogy ez után a trauma után kellő tisztelettel nézek,minden anyára,aki végigcsinálta ezt a tortúrát,azokra meg még inkább,akik többször is.Ebben meg is egyeztünk Csirivel. Számára is traumatizáló volt az élmény,és hosszú meg kimerítő. Az viszont biztos, hogy azótamég sokkal jobban szeretjük egymást,én azért mert elviselt,és megzabálom,ahogy babusgatja a gyereket,ő meg azért,mert sikerült végigcsinálnom ép ésszel.

sabato 2 ottobre 2010

Új céldátum

Ma jól megvizsgáltak a kórházban, a gyermek jól van, sőt nagyon jól, bőséges a magzatvíz is, akár 2-3 hónapig is ellehetne még benn, ahogy azt az újabb kedves orvos mondta. Olaszországban amikor kórházi vizsgálatokról van szó, nem a privát orvos vizsgál, hanem aki éppen ügyeletes, ez alól a szülés sem kivétel. Teljesen más a rendszer, de eddig mindenki nagyon normális volt, sőt. A mai doki még 1970-ben járt Magyarországon, úgyhogy turkászás közben felemlegette Siófokot és Székesfehérvárt, no meg persze Budapestest, és még a letenyei határákelőhelyre is emlékezett. Hétfőn megint mennünk kell, aztán ha nem történik semmi, szerdán befektetnek és beindítják, ha nem lenne sikeres a manőver, akor csütörtökön császár. Be kell valljam, hogy miután utánaolvastam a beindított szülésnek,ami állítólag sokkal fájdalmasabb, mint a természetes, mert két fájás között nincs idő pihenni, kicsit elkezdtem vágyni egy gyors kis császármetszés után. Na majd meglátjuk.Az is lehet, hogy addig beindul magától, bár egyelőre kétlem,mert a masina ma a csúcson 18% méhösszehúzódást mutatott, a tágulás pedig 0 cm .Amikor az orvos felvezette a kartonomra a különböző értékeket ( 0-0-1-1-0) szinte kiröhögött, hogy mit akarok én szülni, amikor kb. tízezres értékeknek kellene lenniük. Hát jól van akkor. Várok.Ezt a kis időt már féllábon is.
Csiri nem jöhetett be a vizsgálatra, nem tudom miért, mindenesetre ő addig alaposan tanulmányozta a heti menüt, és egészen elkezdett irigykedni, hogy milyen jó dolgom is lesz, ehetek minden npa tésztát meg krumplipürét,nyers sonkát meg vitello tonnato-t (ez piemonti specialitás, borjúhús tonhalas-majonézes szószban,és isteni). Én a nyers sonkát várom. 9 hónapja nem ettem ilyesmit.

venerdì 1 ottobre 2010

Az ízléstelenség netovábbja



Az úgy volt, hogy ma levittem a szemetet, es arra lettem fogyelmes, hogy az eddig teljesen normálisnak tűnő szomszédok ( egy asszony meg a lánya) a mellléklet kompozíciót helyezték ki a lábtörlő mellé. A tacskó eddig is ott volt, az hagyján is, de ez a másik izé, ez teljesen megdöbbentett. Egy félbevágott pucsító malac, de a malac az gyakorlatilag csak egy random keret, mert egy hatalmas humán vulvája van. Szóval aki mostanában hozzánk jön, az egy p#&ával találja magát szembe. Csiri és kérdezte, hogy ez valami célzás vagy felhívás vagy mi a tök,esetleg komolyan gondolják.Akkor viszont nagy a baj.

Holnap megyünk a kórházba vizsgálatra. Mindenki szorítson, hogy ne engedjenek haza.

mercoledì 29 settembre 2010

Brrrrrrrrrrr


Kis teremtmeny meg mindig boldogan rugkapal odabenn, en meg mar tenyleg oszulok. Szerintem amikor szombaton megyunk a korhazba vizsgalatra esdekelni fogok a dokinak/szulesznonek, hogy inditsa be. Mar Csiri is ezt mondja, pedig o nagyon fegyelmezett tipus.
Viszont megtalaltuk a csaladi feszket, es mar nem babona, mert megalkudtunk,es nem hivatalosan mar a bank is ramondta az ament, ugyhogy ha minden a terv szerint halad, akkor januartol ez a latvany tarul elenk a balkonunkrol.

lunedì 27 settembre 2010

Tűkönülök

és még minidg nem történik semmi. A gyerek lerugja a bordáimat, kiszakítja a jobb oldalamat, de esze ágában sincs távozni a testemből, pedig én már nagyon nem birom ezt az osztozkodást.
Persze szulest elosegito modszerekkel tele a padlas.A mellekelt abra mutatja mennyire jol mukodnek. Semennyire.Legalabbis nalam. Szoval egesz hetvegen csak vartunk meg setaltunk, meg idementunk , odamentunk, a lenyeg, hogy menjunk. .Csiri telefonja allandoan csorog, hogy mivanmar, de nem tudom mit kepzelnek aorkonok, hogy ha lenne valami, akkor nem szolnank?
Szoval kezdek nagyon hisztis lenni, es mar semi nem nyujt megnyugvast. VIszont kb. 18 ev utan a hetvegen megint kiolvastam Adrien Mole elso ket naplojat, es pisisre röhögtem magam. Zsenialis remekmu.
Az egyetlen pozitivum ebben a remenyvesztett allapotban, hogy mar annyira kinn akarom tudni a gyereket,hogy elmult mindenfele szulessel kapcsolatos paranoiam. Egyszeruen nem erdekel, hogy fajni fog nagyon, csak hadd nyomjak mar.

martedì 21 settembre 2010

Utolsó vizit

Na az is megvolt tegnap a kedves doktorbácsinál, aki nagyon cuki, és mindig emlékszik rám ( ebben Pesten sohasem voltam biztos). Szóval megvizsgált, és minden rendben, a nasciturus nem túl nagy, de nem is túl kicsi (ezek az o szavai), kb. 2800 gramm, mint annak idején én (ahhoz képest milyen szép nagyra fejlődtem), bőséges a magzatvíz( ezzel az információval nem tudtam mit kezdeni), illetve jó hosszúak a combjai. Szóval küldhetjük a balettbe ugrálni. Ebben az országban úgyis mindenhol tancolnak, meg a kvízekben meg a főzős műsorokban is. Odaillő. Viszont minden kislány arról álmodozik, hogy egyszer majd a tánckarban ugrál, és feleségül veszi egy focista. A konklúzó az volt, hogy nincs mit tenni, csak várakozni (kössssssz), előbb-utóbb kibújik, ha máshogy nem, majd kiszedik 9-én!! Remélem nem, mert anyák aznap jönnek, addigra nekem már produkálnom kell egy utódot.

lunedì 20 settembre 2010

Az elsőbbségi kassza

Csiri mostanában nem ismer sem Istent, sem embert ha arról van szó, hogy bevásárláskor nekünk melyik pénztárnál kell fizetni.Természetesen a gyorsnál, amelyet egyébként teljes joggal veszünk igénybe, hiszen terheseknek, illetve mozgásukban valamilyen oknál fogva korlátozott személyeknek tartanak fenn. De nyilvan barki beall itt is a sorba, akiket aztán el lehet küldeni, mert a kassza a MIÉNK. Szóval mostanában Csiri odanyomul a pénztárhoz, elkezd hepciáskodni, hogy nekünk elsőbbségünk van, mert terhes az asszony, és arrébb parancsolja a népeket.Tegnap is ugyanígy tett az Auchanban pedig nem voltak túl sokan előttünk, de egy valakit azért sikerült elpaterolnia. Kár, hogy ezután vettük észre, hogy az illető sánta. Bottal. Szegény ráadásul csak kb. két baguetettet akart venni, mi meg jól befurakodtunk elé a dugig tömött bevásárlókocsinkkal. Amikor leesett nekünk a helyzet onnantól kezdve nem tudtuk abbahagyni a röhögést. Ez kb. tegnap este ért véget. :-)
Egyebekben még mindig nagyon várakozunk, és még mindig nagyon unjuk.Viszont ma délután megyünk a nőgyógyászhoz, nagyon remélem, hogy fog tudni érdemi információkkal szolgálni, és mond valamit, hogy mikor érkezik Juli, különben hamarosan mindketten becsavarodunk. Én éjszakánként már alig alszom, azaz kb. háromig valamennyit, utána pisitúra, és onnantól kezdve ébren forgolódóm. Bár ez a forgolódás is enyhén eltúlzott kifejezés, mert egy kész tortúra, amire balról jobbra gördülök a fókahasammal. Mert persze addigra már beáll a derekam is, és tiszta merev vagyok. ÁÁÁÁÁÁ.
Az ingatlankeresgélés is folytatódik,és most van egy, amibe szerelmesek vagyunk, Csiri álmodott is vele,szóval hivatalos. A szomszéd menő településen van, a történelmi belvárosban, és nagyon nagyon cuki. De babonából egyelőre semmi többet. Alkudozni kell még, reméljük sikerül.

giovedì 16 settembre 2010

A tanu

Ma tanu voltam egy kozjegyzoi okirat felolvasasakor, micsoda emocio! Gyorsan meg is allapitottam, hogy ez itt sem egy rossz melo, az okirat ket oldalas volt, ebbol masfelet a szemelyes adatok (erintettek + tanuk) foglaltak el, aztan egy fel oldal erdemi resz es passz. Ez kb. hatszaz juroert.
Egyebekben en tovabbra is varakozo allasponton vagyok, es probalok minden egyes fura erzesre nagyon rakoncentralni, hogy ez lehet-e mar AZ, de nem, nem es nem. Szeptember elejen nagy vaganyan mondtam mindenkinek, hogy a 20-i nogyogyaszati vizsgalatra mar tuti nem kell mennem a szepen lebarnult, aranyakkal alaposan feldiszitett, brillantinozott haju josagos doktor bacsihoz , de egyelore ugy tunik, hogy tulsagosan is optimista es elhamarkodott volt ez a kijelentesem, a gyereknek esze agaban sincs kibujnia. Bizonyara paradicsomi allapotok uralkodnak a testemben, es marha jol elvan, mint valami törökfürdőben.
Kozben tovabbra is folyamatosan jarunk lakasokat nezegetni, tegnap is kettot, de most egyelore megint semmi emlitesremelto...Szoval ezek az utolso napok nem tul esemenydusak, inkabb csak a turelmetlenseg es nyugosseg jellemzi oket, mindkettonk reszerol.

lunedì 13 settembre 2010

Hogy lesz belőlünk szülő?

Egy ilyen kurzuson voltunk tegnap a Chiccoban. Mert mi most mar vegervenyesen es teljesen belebolondoltunk-szerelmesedtunk a Chiccoba. Egyszeruen a tenyerukon hordoznak, teljesen elkenyeztetnek minket a penzunkert. Szoval voltunk ezen akurzuson, elmondtak hogy kell szoptatni/furdetni/altatni, plusz azt, hogy a terhesség valojaban nem er veget a szulessel a 9 honap endogesztaciot koveti 9 honap estogesztacio is, ami annyit jelent, hogy a szulesi utani 9 honapban ugyanugy megtalalhatok azok a hormonalis valtozasok,hangulatingadozasok, stb., mint amik a terhesseg alatt. Ennek nem orultem tulzottan, de majd maximum en kivetel leszek ez alol a szabaly alol. Lenyeg, hogy jo kis delelott volt, meg kaptunk egy csomo ajandekot, mert ilyen nagylelkuek ezek a chiccosok. Aztan ebed anyoseknal, egy szokasos rovidebb fajta harom orahosszas vasarnapi,megkoronazva a forma 1-el, a vegen mar nagyon nem birtam, nekem meg magyar ritmusaim vannak, vasarnapi ebed utan le kell fekudnom aludni, nem pedig bamulni, hogy hogyan köröz a Ferrari. Utana kave a nagymamanal, ahova befutottak egyeb rokonok is,es jol megfogdostak a hasamat.Nana. Mert olyan erdekes. NEha olyan kemeny,mint valami ko. Bizarr.
Ja, penteken voltunk ingatlanosnal,mert kis hijan vettunk egy lakast, de aztan a pasas annyira eroszakos es surgeto volt, hogy viszaleptunk, mindenesetre vicces volt latni, hogy hogy alkudoznak. Volt egy olyan epizod benne, amikor Csiri felallt, hogy "hat ennyiert, meg igy, mnit kepzel", es akkor a pasas nyilvan visszatartotta. Tisztara, mint valami dramaban.
Szombaton szules eloptti utolso estenk Torinoban - legalabbis mi igy terveztuk- elmentunk aperitivozni Csiri egy baratjaval meg a nojevel, utana meg setalgattunk, csak velem mar nem nagyon lehet birni, komolyan, en nem tudom, hogy masokkal is megesett-e, de en azt tapasztalom, hogy amikor gyalogolok, akkor valahogy a gyermek jobban nyomja a holyagom, es pisilni kell. De nagyon. Es allandoan. Rettenet. Szoval marha idegesito, hogy setafikalas kozben allandoan azt kell sasolnom, hogy hol van a kozelben civilizalt mosdo.

martedì 7 settembre 2010

Zia Tap látogatása



Zia Tap látogatása számomra intenzíven sikerült. Azt persze megint aláhúzom, hogy az, ami a jelen állapotomban számomra intenzívnek számít az az elúzú életemben valószínűleg a "nyugdíjas program" megnevezést kpata volna túlem, de hát ez van. Pénteken jött, ügyesen idetalált, és az egész napot a 60-as, 70-es és 80-as évek olasz slágereinek hallgatásával töltöttük. Végre volt hozzá partnerem. Pénteken aztán nem is csináltunk semmit, csak este elmentünk a Sacra di San Michelehez (a közeli apátság, Rózsa neve, stb.).Szombaton piacoztunk, barátságot kötöttünk egy kávéfőzőárussal, Zia Tap kifosztotta a Calzedoniat, és ezt lehet szó szerint venni. Délután kirándultunk Susaba, és felmentunk a Moncenisiora a földi paradicsomba, ahol kergettunk mormotakat, es talaltunk is egy jo parat.A kergetest ugy kell elkepzelni, hogy kocsival haladtunk, es nezelodtunk. Este kedven itteni tevekenysegemet vegeztuk, lementunk aperitivozni Turinba. Ez a legszimpatikusabb piemonti szokas, annyibol all, hogy veszel magadnak egy italt egy barban, es cserebe annyit fogyasztasz a svedasztalrol, amennyi beledfer. Ittam vörösbort. Kb 7 hónap utan először. Teljesen megrészegedtem tőle. Egy tok jo kis barban voltunk, ahol roskadozott a pult a finomsagoktol, es folyamatosan jött az újabb és újabb utántöltés....a slusszpoén, hogy éles logikánkkal kikövetkeztettük, hogy ez az olasznál is olaszabb bár kínai management kezében van. Gyanús volt a kínai scrás a kasszánál, aztána számlán, hogy Sun Liu Kft., vagy valami ilyesmi.... hát igen...immár övék a hatalom és a dicsőség. Aztán még egy kicsit mászkáltunk, és utána haza. Gravida vagyok...nehezen bírom a gyűródést.
Másnap tökéletes vasárnapi program, elmentünk az Eataly nevű helyre, amit nem is tuodm miként lehetne definiálni, a lányeg, hogy a slow food mozgalom szentélye, csupa jó minőségű olasz kaja és pia, lehet venni, enni, inni, kóstolni, szaglászni, szóval fenomenális. Mint egy interaktív múzeum. Aztán egy másik interaktív múzeumba mentünk a MIrafiori MOtorvillage-be, ami a FIAt gyár show roomja, és minden autójukba be lehet ülni, ha akrod, tesztvezethetsz, stb., és remek szórakozás.
AZtan haza, ahol a vatzozatossag kedveert degeszre tomtuk magunkat az Eatalyben vasarolt cuccokkal.
Ha egy mondatban kivannam zanzasitani a hetveget, valoszinuleg aniy lenne, hogy itt volt Tap, es ettunk :-) Mndenesetre tok jo volt, hogy itt volt, rohogtunk, o sokat aludt, Juli meg hallgatott egy kis magyar beszedet.

venerdì 3 settembre 2010

Célegyenes

Tegnap elmentunk Csirivel beregisztraltunk a korhazba, ahol szulni kivanok. Kivanok....na az enyhe tulzas, de valahol muszaj lesz kinyomni a gyermeket. A heten sokkoltam magam par szules videoval, gondolom en sem fogom jobban viselni, mint az atlag,de legalabb nem ertik majd ha magyarul szentsegelek.
Egyebkent nagyon kedves volt a szuleszno, aki foglalkozott velem, de lehet, hogy ez annak tudhato be, hogy minden olasz leletemen ott van az itteni dokim neve, aki meg az osztalyvezeto a korhazban, szoval vegre valahol kaptam egy kis kituntetett figyelmet.Elvegezte az utolso vizsgalatokat is. Levett mindenfele mintakat, amiket aztan nekunk kellett felvinni a laborba ( annyira azert megsem voltam VIP), ahol ossze-vissza iranyitottak minket. " Hol kell leadni a mintat? " Hat kicsit arebb" KOSZI. Az egyik kollegina, akin latszott, hogy eleg regota veszelyes anyagokkal dolgozik,es ezt elegge megsinylette, kepes volt a titkarsagra kuldeni minket a laborbol, ahova nagy betukkel ki volt irva, hogy "mintak". De aztan talaltunk egy irgalmas szamaritanust, aki megnta nezni a kinlodasunkat, es elvette.Illetve meg azt tudtam meg, hogy ha nem szulok meg addig, akkor oktober 2-an be kell mennem, es akkor valszeg csaszar es kesz. Azert jo lenne korabban. Oktober elejeig nem birom ki az fix.

Aztan csri ugy dontott, hogy akkor o mar nem megy be dolgozni. Jo neki, megteheti, egesz jo viszonyban van a fonokevel:-), es inteztunk meg egy par ugyet, meg voltunk bevasarolni,aztan haza, aztan nagymamahoz. Nagymamanal ott volt a Zio, aki alapvetoen nem egy villam egyeniseg, alig gyozom kivarni, mire befejez egy mondatot, es minden alkalommal probal meggyozni arrol, hogy en marpedig ortodox vagyok, mert Magyarorszagon biztos mindenki az. Zio most meg lassabb volt, mint egyebkent, mert " LAZAS" volt. Mondom, "jaj, Zio, hat mennyi a lazad?" "Hat 36,5". Szoval nem tuodm, hogy milyen hullo vere van, hogy igy egviseli a termeszetes testhomerseklet,mindenesetre szepen kirittyenve elment a doktornohoz, hogy adjon neki valamit. Azt nem tudom, hogy 36,5-re mit fog neki adni, de remelem "meggyogyul".

Az iment pedig hivott Tap, aki mar a torinoi reteri buszon ul, es hamarosan megerkezik, ugyhogy en el is kezdek kicsit keszulodni, meg rendbe kapom magam.

lunedì 30 agosto 2010

Hétvége, miegymás

Most valahogy feltorlódtak az események - legalábbis az itteni életemhez képest -mindig volt valami tennivaló, úgyhogy elég gyorsan eltelt a víkend. Szombat este Toinoban voltunk, mert ugye találkoznom kellett egy naghybnénivel, akinek létezéséről eddig szó sem esett, de most hirtelen előkerült, és nagyon akart velem találkozni. Csiri pont nyolc éve nem találkozott vele, de a néni most iszonyú aktuálisnak ítélte meg a randevút. Szóval családilag elmentünk enni. A néni egyébként édes vlt, egy kb. 80 éves öregasszony, aki 26 éve özvegy, és azóta feketében jár, szóval klasszikus délolasz nagymama. Lenne. Ha lenne unokája. Mindenesetre szellemileg totál friss, egész este azon aggódott, hogy engem biztos megvisel a folyamatos hangos csácsározás, amivel körül vagyok véve. De megnyugtattam, hogy azért nem ez az első alkalom, sőt néha otthon is van benne részem, úgyhogy emiatt ne főjön a feje. Kaja után mi menni akartunka bals bulira Csirivel, és mentünk is, de már megint a&@{}><>
Közben a testem egyre érdekesebb formákat vesz fel, most egyadta fóka vagyok, középen jó nagy, és a két végén elkeskenyedő. Hááááát....érdekes. Már sehogy sem jó. Nincs olyan pozíció, amiben nyugalomra lelhetnék, állandóan ficeregnem kell, az alvás már kb. ismeretlen fogalom, ájszakánként csak úgy ledőlök, hátha lesz valami. Ráadásul ahogy nő a gyerek, akinek neve most megint Juli, úgy érzek ugye egyre jobban mindent. Míg pár hete a csuklásai csak aranyos kis rázkódások voltak, most megmozgatják az egész fóka-hasamat, és ma reggel konkrétan erre ébredtem. Remélem, hogy most már nagyon a célegyenesben vagyunk, mert a magam számára is idegesítő vagyok, bele sem merek gondolni, hogy szegény Csiri miket élhet át mellettem, állandóan csak nyögök, meg veszem a mély levegőket, és közben panaszkodom, hogy hogy néz ki a köldököm.

venerdì 27 agosto 2010

Szorgos hét

a hét az utóbbi időszak tespedése után viszonylagosan aktívan, a mosás-vasalás-fertőtlenítés-kórházi csomag összeállításának bűvös forgatagában telt el. Azért nem mosónőként elképzelni, mert marha könnyen elfáradok. Tegnap elmentem a postára meg vissza, ez kb. 20 perc, és utána úgy éreztem magam, mintha legalábbis az Everestet másztam volna meg. Mondjuk meleg is volt nagyon, mert itt most éppen megint nyár van. Szóval a csomag nagyjából összeállt, kicsit meg is ijedtem, hogy azt hiszem eltúloztuk az 50-es cuccok mennyiségét, és lehet, hogy egyáltalán nem lesz rájuk szükség. Én mindig azt hangoztattam, hogy én 49-el születtem, csak azt valahogy nem kalkuláltam bele, hogy ja, csakkét héttel idő előtt. Jó, végülis ezt még ő is megteheti, sőt. Bárcsak. Emellett szerdán voltunk nézni lakást, és végre mindkettőnknek tetszett, nagy is, napfényes is, fel is van újítva. Azt nem is mondtam szerintem, hogy szombaton is voltunk megnezni egyet, a ket Simoval szemben szinten, de onnan alig birtunk elmenekulni, mert a tulajdonos, aki mutogatta annyit beszelt, hogy engem pl. mar az ajulas keringetett, ja, raadasul hianyzott elöl a két metszőfoga, ami valamelyest nehezítette a szövegértést. Egy ponton csatlakozott a felesége is, neki oldalt voltak foghíjai, pedig fodrász, hajlamosnak kellene lennie a szépre, de úgy látszik családilag fogproblémásak, és bele is törődtek ebbe. A la nature szeretik. Na mindegy is, a lakás alapvetően nem lett volna rossz, de sajna a gyerekből buckalakót kellet volna nevelni, mert a gyerekszobát a nappaliban kerítették el gipszakrtonnal, és gyakorlatilag nem volt ablaka, de fogatlan bácsi próbélt meggyőzni arrról, hogy jó az. Hát neki lehet. MIndenesetre most, hogy végre láttunk egy szépet is kissé helyreállt a lelki egyensúlyunk. És ez is kb. 20 méterre van Simoéktol, ami jó, mert ha bármi van Simona tud segíteni vigyázni a gyerekre vagy én az övére, ha úgy adódik. A fiúk meg játszhatnak a Wii-n.....mert az meg reneszánszát kezdi élni.
Holnap este meg megyünk Torinóba pizzázni újabb rokonokkal. Nagynéni, nagybácsi, akiket én még sosem láttam, és akik ellenálhatatlan vágyat éreznek, hogy megismerjenek engem. Utána meg megyünk majálisozni. Azaz az itteni nagy baloldali párt szervez Torinoban egy hatalmas dzsemborit az olasz egység 150. évfordulójára (ami egyébként jövőre van, szóval ez itt egy kicsit zavaros), és én olyan május elseje típusúnak képzelem. Lesznek koncertek, meg könyvvásár, meg kaja, pia, kánaán. Após nem jön velünk, ő hazamegy. neki jobbra húz a szíve. Borzasztó, hogy a politika így kettészakítja a családokat :-D.
Ami még szuper, hogy jövő hétvégén jön Tap. tegnap vette meg a jegyet, remélem, hogy addig egyben maradok. Azt persze nem garantáéom, hogy mondén programokkal lesz teli a víkend, és egyik lokálból a másikba szédülünk majd, de jó lesz végre magyarul, meg röhögni, meg minden.

martedì 24 agosto 2010

Névkrízis

Ebbe kerültünk tegnapelőtt, ugyanis történt az, hogy az utóbbi időben akármerre fordítotuk a fejünket volt egy kislány,a kit Giulianak hívtak, vagy valaki, aki ismert valakit akinek most született egy Giuliaja. Úgyhogy kissé elbizonytalanodtunk. A biztosítékot végleg Roberto unokaöccsének a havernője verte ki,a kivel vasárnap találkoztunk, és szintén így hívják.Ráadásul nem egy angyalarcú bébi volt. A bokájától a feje búbjáig úszott a fagylaltban, és épp egy adag papírtörlőnek a csokifagyiba történő mártogatásával volt eszetlenül elfoglalva, ráadásul a bal szeme körül hatalmas fekete karika, mert beverte a fejét a bidébe. Szóval itt elkezdett villogni a riasztó, és kitaláltuk, hogy ez nem maradhat ennyiben, új név kell. Aztán addig próbáltuk magunkat szoktatni a gondolathoz, amíg teljesen össze nem zavarodtunk, és most megint Juli.
Ma meg is csinálom a kórházi csomagot, a cuccait már sterilizáltam, csak ki akarom még vasalni (ÉN!), aztán felőlem jöhet. Sőt. Jöjjön már, mert már valahogy sehogy sem jó. Sem ülve sem fekve, sem állva,sem sehogy.Viszont 95-ös melltartót kellett vennünk a szoptatáshoz, és mondta az eladó, hogy ez lehet, hogy addigra kicsi lesz. Nem vagyok más, mint két óriási dinnye. Hú.

giovedì 19 agosto 2010

S már itt is


Tegnap délután visszajöttünk a hegyekből, mert nem nagyon tudtam feldolgozni a 20 fokos hőmérsékletkülönbséget. Ott ugyanis 15 fok volt. A hely maga hangulatos, az ötvenes évek végén építették a települést fel a hegytetőre azzal a céllal, hogy síparadicsomot csinálnak belőle. Ez utóbbi szerintem nem valósult meg, bár vannak pályák, de szerintem csak a közelben lakók járnak ide. Egyébként tisztára"Üdvözlet Mátrafüredről" hangulata van, terméskőből és fából épült házakkal. Az első napon még úgy ahogy elvoltunk, napoztunk a sípályáknál,de aztán hirtelen megváltozott az idő, elleptek minket a felhők, meg a hideg, és innentől kezdve gyakorlatilag nem mozdultunk ki a lakásból. Ó de igen. Amikor elmentünk vacsorázni. Hát kár volt. Egész nap azon fantáziáltunk, hogy kárpótlásként a pocsék időjárásért majd mekkorát fogunk kajálni, és milyen isteni hegyi falatokkal fognak nekünk kedveskedni a vendéglőben. Nem így történt. Leültünk, a kelet-európai pincérlány gyorsan kisajtolta belőlünk az italrendelést, majd otthagyott minket a menüvel, amin csak pizza volt. Keserű szájízzel fogyasztottuk, és lógó orral tértünk haza.
Juli viszont élvezte a hegyeket is, összevissza ugrabugralt, es egyre csak nő, ijesztően néz ki a köldököm. Olyan terhesnős. kezd kilapulni. Egész nap azt nézegetem, hogy mikor durran ki.
Csiri ahéten még szabin, úgyhogy éljük a családi életet, készítjük a csomagot a kórházra, ma kipróbáltuk a gyerekülést/hordozót, szóval teljes az idill. Csak lennénk már hárman, hogy ne a plüss Mazsolával kellene próbálgatni, hogy hogy kell becatolni egy gyereket anélkül, hogy ne gyilkoljuk meg.

lunedì 16 agosto 2010

Tranzitban


Megjottunk a tengerrol, es mindjart indulunk tovabb a hegyekbe, ahonnan remelem, hogy fogok tudni reszletesen irni. Most epp varolistan vagyunk, Csiri apjanak a cegenel bekrepalt a riaszto, es itt silbakolunk, varjuk a szerelot, aki remelem, hogy nem akar egy ebedszunetet is beiktatni mielott idejon, mert nem valami erdekfeszito ez az iroda.
A nyaralas szuper volt, bar ez mar az uj elet szemelyisegjegyeit hordozta magaban elegge. Mivel utitarsaink, a ket Simo is babat varnak, ezert mindenfele karos szenvedelytol mentes, de keresztrejtvenyben, delutani csendes pihenoben es nassolasban gazdag volt ez par nap. A bazisunk Menton volt, azaz egesz pontosan Roquebrun- Cap Martin, gyakorlatilag az elso francia telepules a hatar utan. Franciasan sikkes, dugig olaszokkal, levendulaval es isteni croissantokkal.
A legviccesebb az egesz tartozkodasban az a ket alkalom volt, amikor elmentunk kaszinozni. Beoltottak minket a Simok, mert ok az elso nap 10 eurobol csinaltak 150-et. ugyhogy gonodoltuk ezt mi sem hagyhatjuk ki. Nem is hagytuk. A mentoni kaszinó nem kulonosebben elokelo, meg belepot sem kell fizetni. Szamomra teljesen megdobbento modon a jatekautomataknal csupa 70 es 80 kozotti oreglany, akik beveszik magukat egesz estere egy-egy gep ele, el sem mozdulnak, es megallas nelkul dobaljak belejuk a zsetonokat. Mondjuk eleg sokszor omlott ki a gepeikbol a penz, de azt nem sikerult bekalibralnom, hogy vajon mennyit koltenek el, es sikerul-e nyereseggel zàrniuk az estèket vagy esetleg csak a tulelesert kuzdenek. Mindenesetre bizarr volt oket latni. Mi mindket este emelt fovel tavozhattunk, bar a csaladi koltsegvetest nem vitte nagyban elore a hazardirozas, de osszessegeben egy 60 euros profittal zartunk ugy, hogy marhara minden penzunket elvesztettuk, es az tolso 50 centes zsetonnal Csiri mondta, hogy vegre vege ennek a tragedianak, bedobta, es elkezdett omleni a penz. Hehe. Egyebekben elegge sztrikt volt a napi tutin, delelott pancsolas, aztan haza es fozni egy fel kilo tesztat mindegy hogz mivel, csak teszta legyen, delutan szieszzta, kis pancsolas, este vacsora (persze teszta- na jo, nem minidg , mert ketszer etteremben ettunk), aztan vagy kartya vagy promenàd a belvàrosban. Utolso nap mi ketten elmentunk Nizzaba, ami nkeem nagyon tetszett, de akkorra mar elromolott az ido, es esernzovel setafikaltunk, en meg osszevissza botladoztam a vietnami ppaucsomban a csuszos aszfalton. Utana Monte Carlo volt az uticel, de ott mar annyira razenditett, hogz ki sem tudtunk szallni a kocsibol, csak csinaltunk egy Forma 1 kort, es leleptunk.
A hazafele uton annyira zuhogott, hogy gyakorlatilag semmit nem lehetett latni az utbol, ugyhogy en ugy ultem a kocsiban, mint akinek fogpiszkaloval polcoltak ki a szemeit/vagy benyelt egy extra adag amfetamint annyira stresszeltem. De persze minden jo ha a vege jo, siman hazaertunk, meg meg is alltunk Torinoban vacsorazni. Kihasznaltuk, hogy az augusztusi nihil alkalmabol a polgarmester eltorolte a belvarosi kozekedesi korlatozasokat (es most a nem rezidensek is behajthanak).
Aztan tegnap csaladi ebed a nagymamanal, nagytakaritas otthon, ma meg megint csomagoltunk, es most itt ulunk a szerelo pedig kozben megjott es buheralja a riasztot, de nem erti, hogy mi a problema.

domenica 8 agosto 2010

Vakáció

Mindjárt indulunk, úgyhogy most egy darabig nem leszek, de jövő héten megírom, hogy szentesi zöldpaprikát vettünk a Lidlben, hogy voltunk sörkóstolón barátoknál, akik otthon főzik (mármint a sört), és beszámolok arról, hogy milyen volt az esőben eltölteni egy hetet a tengerparton (nem vagyok pesszimista, de ezt írja a meteo).

Csóóók

venerdì 6 agosto 2010

Oda megyünk lakni, ahol tejet kapni

Az utóbbi pár nap a lakéskeresés bűvöletében telt. Néztünk élőben is, azt a bizonyost, amibe Csiri úgy beleszeretett, mert van kertje. Hát, majdnem mindenben megfelelt a hirdetésben foglaltaknak, és a telefonon mondottaknak, csak eggyel kevesebb szoba volt benne, cserébe nem volt bevezetve a gáz, és igazából hétvégi ház volt az, nem pedig huzamosabb tartózkodásra alkalmas ingatlan. De a kert az stimmelt. Utána bevettünk egy-két ügynökséget, és most megint van egy titkos favorit, de itt az augusztus olyannyira holrszezon, hogy felhívtuk a közvetítőt, aki közölte, hogy majd szeptemberben mutatja meg.... Addig nyilvan a tengerparton sütteti ez is a hasát. Mint minden normális ember, és hétfőtől végre mi is megmutatjuk Julinak, hogy milyen isteni a habokban lebegni. Szeretnek úszkálni az alienek úgy tudom. Franciaországba megyünk, szóval csak ide a szomszédba, ahol az egyik nagyneniek bereltek egy hónapra egy házat, és egy héttel hamarabb hazajönnek, nekünk meg felajánlották, hogy használjuk ki, menjünk le. Úgyhogy megyünk is a szintén várandós unokatesópárossal (a két Simo, merthogy a fiú Simone a lány meg Simona).
A lényeg, hogy most szeptemberig nemigen fogunk több ingatlant megnézni, kívülről egy-kettőt azért lecsekkoltunk, de egy dolog, hogy esténként marha romantikus felmenni a hegytetőre és onnan nézni szerteszét, de ha ott kellene laknom, és kocsival tudnék csak elmenni tejet venni (ami a hegyi szerpentineken nekem különösen megy, imádkozhatnék megállás nélkül az életemért), vagy esetleg megfejhetnék egy tehenet, az azért nem olyan vicces. Hála Istennek ebben egyetértünk. Nem vagyok egy Heidi-típus. És a gyerek sem lesz az, erről én kezeskedem :-D

mercoledì 4 agosto 2010

Piemontiak

A helyiek. Az őslakosok. Furcsa egy rassz. Eleve nincsenek túl sokan, mert a környéket a hatvanas évek környékén elárasztották a déli bevándorlók (pl. Csiri családja mindkét ágon). Szóval a helyiek nem is annyira gyakori madár, de annál jellegzetesebb. Eleve mintha csak öregek léteznének.A nőket leginkább a budai öregasszony kategóriájához lehetne hasonlítani otthoni környezetben. Nagyon rendezett, jó anyagi háttér, amihez itt ráadásul legendás zsugoriság is társul. Azok a tipusok, akiknek tele van aggatva a testük arannyal, de 5 dkg felvágottat kérnek a boltban, és 5,1 dkg nem maradhat. Mostanában úgy alakult az életem, hogy csupa olyan helyszínen van jelenésem (kórház, háziorvos, önkormányzat, posta), ami nekik gyakori előfordulási helyük. Kedvenc, és én attól tartok egyetlen programjuk ugyanis az ügyintézés, illetve ehhez társulóan a sorban ücsörgés és eközben egymással társalkodás. Már ismerősök az arcok, vannak olyanok, akik szerintem minden áldott nap bemennek valahova egy kicsit pletykálkodni és sorban állni. Sorban állás közben pedig állandóan hőzöngenek, mindig ki akarják játszani a sort, és érthetetlen dialektusban fortyognak. Persze nagyon komikus az egész valahol.
Nekem meg most hamarosan mennem kell a kórházba is leletekért, meg az önkormányzathoz is, úgyhogy ismét közelharcba keveredhetek velük, hogy be ne slisszoljanak előttem sehova sem.

Társasház épül az utca túloldalán


Ezért ma reggel (is) arra ébredtem, hogy egy légkalapács próbál behatolni a kisagyamba, és nem távozik. Úgyhogy megint olyan vagyok,mint,akit fejbevertek, mert este tök későn feküdtünk le.Panaszkodok én,amikor Csiri egy órával korábban kel, és ő egész nap keresi a pénzt.

Este sétálgattunk a környéken.Először Valgioieba mentünk, ahol szó szerint semmi sincs, csak pár ház,és összesen 800 lakos, viszont jómagasan van, és pazar a panoráma, az egész völgyet belátni, és Torinot is teljesen. Isteni. Aztán átmentünk a Sacra di San Michele-hez,( http://www.sacradisanmichele.com/) ami egy ma is működő apátság itt a szomszédban,amit az angyalok ( a legenda szerint ők) egy hegy csúcsára emeltek,és majdnem minden oldalról csak a meredély veszi körbe, egy irányból lehet csak úton megközelíteni, és az sem egy sétagalopp, fogalmam sincs, hogy hogy húzták fel arra az oromra. Egyébként a Sacra ihlette Umberto Ecot a Rózsa neve megírására. Legalábbis ezt állítják az itteniek. Innen is szuper a kilátás, Toino, aviglianai tavak, no meg az autópálya Avigliana Est fizetőkapuja. :-) Nekem ezt sikerült először beazonosítanom. Szóval egy kellemes este volt a környék panorámáinak bűvöletében.

lunedì 2 agosto 2010

Néha kitapintok egy tappancsot

Ez onnan jutott eszembe, hogy most éppen pont kifelé türemkedik egy a hasfalamon, és elég bizarr, egy ponton egy kemény valami áll ki belőlem, aztán meg furcsa mozgásokba kezd. Alien. Most mondjam azt, hogy cuki? Inkább fura. aranyosnak akkor mondanám, amikor Csiri mindenféle hülyeségeket magyaráz neki esténként hason keresztül (ismerkedős fázisban vannak, ahogy ő mondja, csetelnek). Például elmesélte neki mi is az a foci VB, megkérte, hogy ha egyszer megindul a világba, akkor azt gyorsan tegye, ne kelljen 24 órát vajúdással és szüléssel eltölteni, stb. Erre a kölök rendszerint reagál, és arcon rúgja/bunyózza. Na, az aranyos.

Szombaton voltak az unokatesók pizzázni, az a csaj is terhes, úgyhogy mi a harmadik szelet
után kidőltünk a díványon, és pihegve lestük, hogy a fiúk hogy pusztítanak el mindent. Mindig ámulatba ejt, hogy Csiribe hogy fér el ennyi kaja, és miért nem hízik egy cseppet sem, holott minden dietetikus rémálma a táplálkozása. 100%-ban szénhidrátalapú, és este kilenc körül van a vacsora. A vacsi jó volt, már simán lehetne belőlem pizzaiola, majd ha nem jön be egy karrier-aspirációm sem, elgondolkodok az ügyön.


A tegnapi nap rohanás, és nem volt hozzá túl sok kedvem, mert a vasárnap az egyetlen nap, amikor azt csinálhatnánk, amihez csak kedvünk van, de állandóan félbeszakítja a napot a családi ebéd, ami ráadásul legalább három óra, és tegnap nagyon nem volt kedvem, főleg, hogy a gyomrom halmozottan hátrányos helyzetben volt ez alpzp napi light vacsora miatt. Itt meg nincs olyan, hogy nem eszel. Enni KELL.Főleg , ha terhes vagy. Á. Szóval ebéd, utábna meglátogattuk nagypapit, aztán következett a klasszikus vasárnap délutáni program, ami úgy tűnik mindenhol megálja a helyét : elmentünk az IKEA-ba. Hála égnek az Ikeara mindig lehet számítani. Mindenhol ugyanolyan, itt is tele fészekrakási lázban égő kisnyanyákkal, harsogó, magukat a földhöz verő gyermekekkel, és húsgombóc is van, meg 1 euroert hotdogkóla, az óriási gyertyaszakaszról nem is beszélve. De kibírtam, és egy fia gyartát sem pakoltam. Mi csini ruhasszekrnyt vettünk Alien Julinak, ami pont a kiságyhoz passzol, kicsit irigykedem is, neki egy csomó helye van máris, ahova bepakolhatja a szép kis ruhácskáit, mi meg még mindig nem nagyon férünk. Azt hiszem, hogy ez már kezd az lenni, amikor áldozatokat hozunk a gyermekért. Remélem jó fej lesz, és értékeli, eszébe jut majd, amikor 16 évesen hisztizik, hogy márpedig csak a guccsitáska és különben is a barátnőjénél alszik, es hagyjuk békén, mi nem érthetjük meg az ő lelkivilágát, mert öregek vagyunk, és honnan is tudhatnánk.
Ikea után egy kör nagymamánál, hát hiába, vasárnap van, aztán haza, és már áll is a szekrény, és a cipőim nagy részét is sikerült elsüllyszteni. Kezdünk civilizált módon kinézni. Azért persze ez nem maradhat így, és délután megyünk megnézni a kertes házat. Csiri már extázisban.

sabato 31 luglio 2010

Szombat

Tiszta kómás vagyok, persze ezt is hozzá lehet csapni a többihez, mármint ami a terhesség kelelmetlen mellékhatásait illeti, már fel sem veszem. Pedig ma embert kell magamból faragni, mert délután megyünk megnézni egy lakást (amióta beköltöztem én is, majd követtek a ruháim, cipőim, egyéb holmijaim, egyértelművé vált, hogy itt nem sokéig maradhatunk). Szóval elkezdtünk lakást keresni, és ma lesz az első alkalom, hogy meg is nézünk egyet, hétfőn meg egy másikat, de Csiri látatlanban a hétfőibe szerelmes, mert ott kert is van, és már a végletekig meghatódva gondol Julira, aki majd ott hintázik, mi meg kart karba öltve grillezünk.

Aztán este vacsoravendégek, pizzasütés, már standard program, mostanában minden szombaton jön valaki pizzát enni,mert imádunk nyáron bedurrantott sütők mellett hesszelni a 40 fokban. De mindent a kedves vendégekért. Ez persze magával vonja azt is, hogy hamarosan őrült takarításba kell fognom, mert a szobánkban robbantottak, még minidg vannak kicsomagolatlan cuccok a költözésből, igazán nem mutatnak jó, ők meg tuti be akarnak majd menni, hogy ámuldozzanak azon, hogy milyen éééééédesek a babacuccok.

Na, erőt is veszek magamon, és nekiesek, mielőtt Csiri hazaér, Az meg mondjárt itt van.