lunedì 29 agosto 2011

Juli segít kipakolni


Nem én raktam bele. Eskü. És a kupleráj is neki köszönhető.

Első tenger

Mozgalmas volt mostanában, ki is döglöttem totálisan, kisgyerekkel elég nagy meló a nyaralás. Egyébként már az indulás előtti hét is jó volt, mert Csiri nem dolgozott, és míveltünk
mindenféle jót, pl. grillpartit Ferragosto tiszteletére, kirándulást Albába csak úgy spontán (ez utóbbi egy - szokás szerint- gyönyörű kisváros, egy borvidék kellős közepén, úgyhogy már az út maga élmény volt, végtelen szőlők...zene szemeimnek),meg minden nap kényszerített a vezetésre,
aminek eredménye az elején egymás hajának leüvöltése volt, de aztán
egészen belejöttem. A nyaralás meg egyszerűen csak pöpec volt. A színhely Rimini, az a típusú, kilóméternyi napernyős, nyugágyas homokos partos olasz vidék, ahová előző életünkben biztos nem mentünk volna, és valószínűleg a következőben sem gyakran fogunk, de kisbabbal egyszerűen nincs ideálisabb. A szállásunk kb 200 méterre a parttól, a strandunkon pelenkázó, bébitusoló, a tengerben az első bója meg kb. egy mérföldre a parttól. Szóval meglehetősen bébibarát. Ennek megfelelően a törzsközönség nagy részét a hozzánk hasonlóan a homokban gyereket kergető családok teszik ki. A másik része a partra dél körül csíkszemmel , hótt másnaposan lebotorkáló német fiatalok , a harmadik számottevő réteg meg a fapadossal érkező, vodkától vereslő orcájú orosz turista.Szóval eklektikus, de este a parti sétányon jól megférnek egymás mellett a babakocsik, meg a bokorba habzóbort hányó leányok
A nyaralás meg mindenről szólt, csak a pihenésről nem, a gyerek kőkemény kétszemélyes munka volt, és még a homokevészet
volt a legkisebb rizikóhelyzet, folyamatosan
ment jobbra-balra, szomszédos napernyők alól lopkodta a játékokat,m meg felmászott az üresen hagyott nyugágyakra, meg egyébként is mindenkit zaklatott. Volt, hogy a partra vonulva elkapta egy német asszony kezét, és elkezdte
vezetni istentudja hová, meg egyébként is minden idegennel felettébb flörtölt, San Marinóban egy orosz nőt akart beintegrálni a családba, aki ezt csendes bazsalygással vette tudomásul, és max. annyit mondott, hogy haras
ó.
A tengertől mindenesetre nem volt elájulva, csak addig volt hajlandó merészkedni, amíg leért a lába, karban nem kedvelte, de a homokozásba frankón belejött a végére, meg a homokban kúszásba is, ez nem tett túl jót a toalettjének persze.
Szóval elvoltunk, nézelődtünk, hajókirándultunk, borkóstoltunk, halat ettünk, enyhén barnultunk meg gyereket idomítottunk, most jó lenne úgy kb. egy hét arra, hogy kipihenjük Giuliát.

domenica 28 agosto 2011

Mulasztás




Mostanában nem jeleskedtem a posztolásban, először azért, mert az alábbihoz hasonló helyzetek folyamatos elhárításával foglalatoskodtam (mérsékelt sikerrel)



másodsorban meg azért, mert a jól megérdemeltet töltöttük a tengerparton. Hamarosan beszámolok. Addig is cukiJuli.


lunedì 15 agosto 2011

Juli a vadorzó



Fejlődése szempontjából örvendetes, higiéniai szempontból már kevésbé, hogy Juli felfedezte magának a pelenkazabálót. Ez az a kuka, amibe a használt pelenkákat dobáljuk, hermetikusan zár, felül bedob, elfordít, elfelejt. Megtetszett neki nagyon ez a biznisz, különösen a forgatás része, úgyhogy ma este naptejet kukáztam a pelenkák közül, és asszem megoldódott a rejtély is, hogy hova tűnt három nap alatt három cumi. De egyébként sincs egy nyugodt pillanata , állandóan tesz-évezs, én meg egyre több tárgyat találok meg teljesen inadekvát helyeken. A minap egy ásványvizes üveget, amit az ágy
mellett szoktam tartani, a folyosón találtam meg egy használaton kívüli chiccos dobozban. Egyébként is rendszerint aláhulló könyvek, CD-k, DVD-k kísérik útját.

lunedì 8 agosto 2011

Juli 10


Juli 10 hónapos lett, és mivel már régen nem írtam mrleget, gyorsan feljegyzem a feljegyeznivalót.
Két hete 10 és fél kiló volt, azóta biztos gyarapodott, a sonkái mindenesetre impozánsak, a hasa meg pók. Hosszra nincs pontos adat lehetetlen lemérni, de 81-es ruhákat hord. Egyszóval magas.
Nagymozgás: jár. Itthon gyakorlatilag kizárólag így közlekedik, támaszkodás nélkül, kezeivel a magasban hasat kitolva egyensúlyozik. Finommozgás: nem tudom,hogy mit kellene csinálnia, mindneesetre pakol, mozgat, piszkál, kanalaz, stb. Motorikusan nagyon jól teljesít, verbálisan kevésbé, bár folyamatosan mondja, de én nem sok értelmet hallok ki belőle. Anyja sem érti a szavát. Szereti a férfiakat továbbra is, hangos "Hejj" felkiáltással szólítja le őket séta közben. Egyébként is imádja a gyerekeket, de csak a nála nagyobbakat, a kisebbek hidegen hagyják. Rengeteget eszik, és gyakorlatilag mindent. Tegnapelőtt hisztérikus rohamot kapott egy bevásárlóközpontban, mire fel venni kellett neki egy szelet pizzát, amit kb. egy az egyben benyomott... Ha úri kedve azt diktálja, iszik pohárból. Amúgy meg jó fej.

A képen magyaros reggeli.

Olaszos vezetés

Az úgy adódott, hogy ha tulajdonosa nem is, de birtokosa lettem egy autónak, ami először valójában pánikkal töltött el, mert az állítás, hogy a forgalmi vizsga óta egyáltalán nem vezettem az gyakorlatilag megállja a helyét egy -két autópályás órát leszámítva, ami meg valljuk be, nem sokat lendít az ember rutinján. Szóval a tény, hogy nekem majd most vezetnem kell, főleg Olaszországban, főleg nálunk, ahol gyakorlatilag nem léteznek egyenes utak, és minden vagy lejt vagy emelkedik ugyebár iránytól függően, aggodalommal töltött el. Főleg amiatt ugye, hogy egy napon elkerülhetetlen lesz Zsülit is bepakolni mögém a gyerekülésbe. Szóval tegnap délután Csirivel elmentünk gyakorolni, már előre rettegtem, hogy majd hányszor vág a combomra, de tök jól vettem a vasárnapi délutáni csendes pihenő ideje alatt az akadályokat. Nem sok mindenkire kellett odafigyelni. Az egész elég jól ment amíg elhagyott ipartelepeken köröztünk, aztán amikor bevezetett a málnásba (kb. szó szerit, mert erdei-hegyi utakon randalíroztunk), akkor már kissé letörtek szarvaim, de így is csak egyszer fulladtam le egy emelkedőn, elő is kellett volna ásnom a kézifékes indulás tételt a rutinpályáról, de persze nem sikerült, úgyhogy hatalmas bűzzel és zajjal sikerült venni az akadályt.
Kép a jelentős eseményről nem készült, de rakok fel egyet Juliról, aki olyan jól néz ki mostanában.

venerdì 5 agosto 2011

Olasz család a tengerhez készül

Aprócska momentum volt a múlt hétben,de én annyira jót röhögtem rajta, hogy muszáj megörökítenem az utókornak,de legalábbis magamnak mindenképp. Az alapsztori az, hogy Orni, Maria, Mau és a Nonna együtt mentek vakációzni, a derű meg az, ahogy nekiindultak. Vasárnap délután a franciaorszgi kiruccanásunkat követően elnéztünk Nonnához, ahol a szűkebb család majdhogynem valamennyi tagja képviseltette magát, lehettünk úgy tizenöten. Éppen a nem éppen családi méretű Lancia y-t próbálták meg nagy erőkkel megtömni az egy hetes tengerpartozáshoz szükséges felszereléssel. Öt csomag, 15 kiló tészta, 20 liter paradicsomszósz, kiló parmezán, 5 liter olivaolaj, 3 kiló keksz a reggelihez, ventillátor, napernyő, gyékények, stb. (nem, Livornóban biztos, hogy nincs hipermarket, és tészta nélkül maradni akár egy pillanatra is....hát, az felérne a mohácsi vésszel). No szóval volt ez a kisebb kupac meg kb. az egész família, aki segítő kezet nyújtott ennek a kocsiban való elsüllyesztéséhez. Csiri, Zio Rosario, Betty....ez utóbbit életemben nem láttam még ennyire serénykedni...félt, hogy nyakán marad a gyereke, ha esetleg nem férne be. Miután kitömték a kocsit, és elégedetten hátradőltek, el is kezdett kékülni a feje, amikor a kölök halára vált fejjel bejött az udvarról, hogy "Anya, fáj a torkom". Anya szokásától eltérően repült, és egyből próbált javítani a komfortfokozaton, és bőszen kérdezgette, hogy jobban van-e már. Aggódó szülő. Mindenesetre másnap sikeresen elindultak ( a randevú hajnal négyre volt megbeszélve, nyolc körül ki is kanyarodtak az utcából), és már napok óta süttetik a hasukat.

giovedì 4 agosto 2011

Juli a turista








lunedì 1 agosto 2011

Kösszép, jól vagyunk

Az úgynevezett olasz nyárban, ami az idén gyakorlatilag április első hétvégéjén lement, amikoris Megabesszal a 40 fokban izzadva kóvályogtunk Turinban, és kiéhezett fenevadként vetettük rá magunkat minden köztéri ivókútra. Azóta gyakorlatilag őszbe fordultunk, Emőnek már csak az eső jutott, Zia Tapról már nem is beszélve, aki égszakadás-földindulást kapott aláfestésnek. Most csak szimplán hűvös van meg ború, és mondjuk úgy minden negyedik nap meg kánikula. Kellemes. Ami nagy újság, és ami miatt nem nagyon tudok írogatni, hogy itt van anya, és mászkálunk jobbra-balra, például tegnap pont Brianconba. Nem is tudom, hogy a nagymama vagy az unoka viselte nehezebben a kacskaringós hegyi utak romantikáját, eléggé fej-fej mellet haladtak, csak nagymama legalább nem sivalkodott. Egyébként jelentem, Franciaországban nyár van, és isteni a baguette, a pain au chocolat meg a croissant is, és Dr. Atkins, Dr. Dukan és összes kollégáik kaptak jó nagy büdös pofonokat.
Ja, és hohó, szombat este vacsoravendégként volt jelenésünk Saránál, ami mibe is torkollhatott volna, ha nem egy jó kis KARAOKÉBA...
Majdnem a régi minisztériumi időket idézte, csak hiányzott vagy 15 fröccs, meg a Mamma mia, mert olasz testvéreink zene terén (is) meglehetősen korlátozottak, és nemzetközi slágerekben eléggé szegény volt a repertoár, úgyhogy orrvérzésig Vasco Rossi meg Ligabue, de azért így is meglehetősen vicces volt. Már eleve a tény, hogy karaoke otthon. Muzikális náció, szó se róla.