Beszélgetés

Ez megy a legnehezebben,mármint, hogy beszélgessek a gyermekkel. Tudom, hogy muszáj, hogy okos , szép, választékosan beszélő, kétnyelvű okostojás legyen belőle, csak egyelore furi ez meg nekem, es tarsalkodasunk kimerul abban, hogy elmeselem, hogy miket csinalok vele, meg mi a program. Csiri bezzeg ontja neki a sok baromsagot, veleszuletett tehetsege van hozzá. A másik szégyenteljes próbálkozásom az éneklés. Rájöttem, hogy nem tudok gyerekdalokat. Azaz áltaslában az első sorokat igen, utána lálálálálálá. A rajzfilmslágerek mennek, úgyhogy Kukori és Kotkoda, a nagy ho-hho-ho-horgász meg Vuk a repertoár. Bár a minap a Csiga-biga gyere ki is ment, meg a Mamma mia az ABBA-tól. Csoda, hogy mostanában többet sír.
Holnap esküvőre megyünk. A két Simo egybekel, úgyhogy Juli ünneplő gúnyát húz, tuti ő lesz a főszereplő. :-)

3 hetes

Már megint eltelt egy hét, már megint nem jutott időm semmire, és egyre inkább kezdek lestrapált anyuka kinézetet ölteni azáltal, hogya gyerek mostanában valahogy ráérzett a büfizés ízére, és a legváratlanabb pillanatokban szeret rámereszteni egy sugárral.


Egyébként meg előjöttek végre az anyaiérzelmek. Az elején bevallom egy kicsit aggódtam, mert nem nagyon tudtam hova tenni a jövevényt. Aznap amikor megszületett hajnal négykor, Csiir kb. hatig volt velünk reggel, és utána elment, a gyerekeket pedig hétkor szedték össze és vitték el mindneféle vizsgálatokra, szóval volt egy óránt kettesben. Csak néztük egymást, azaz leginkább én néztem őt,és akkor esett le, hogy hahó, ez nem csupa babázás lesz, amikor elkezdett sírni, és hirtelen azt sem tudtam, hogy mit csináljak. És egy darabig a kapcsolatunk még arra korlátozódott, hogy ő cuki én meg megetetem,tisztába rakom, stb.Mára azért megváltozott a helyzet. Szombaton elmentunk bevasarolni, es kb. 2 orara Csirianyjaekra hagytuk. Abszolut szeparacios valsagom lett és vigasztalhatatlanul maszkaltam a mortadellak kozott, hgy mi lehet a lanyommal, tuti kinyirjak egy ovatlan pillanatban.
Juli meg egyre ügyesebb, a kiságy egyik végéből a másikba kúszik, ma fel kell applikálnunk a védőmatracokat vagy miket, mert képes fejjel menni a falnak.
Üvólteni is szépen megtanult, naponta másfél-két órát edzm és persze elsősorban engem tüntet ki ezzel, bárki más jelen van, angyal üzemmódra kapcsol és békésen nézelődik.

Készen vagyok

Készen vagyok a kölöktől, de komolyan. Mert nem azért,mert az enyém,de szerintem-sőt a gyerekorvos szerint is- a mozgása szuperfejlett. Épp az előb nézegettem, ahogy tekereg a kiságyban. Hason szeret, és simán fordítja a kis fejét jobbra meg balra, hol engem néz, hol a falat, és, ami a legnagyobb, hogy amikor kiesik a cumi a szájából, és elég közel van,képes magától újból bekapni. Fantasztikus.
Tegnap voltunk hallásvizsgálaton, tökéletesvolt az is, minden bébi vonyított, csak az enyém volt az,aki fel sem ébredt, hiába dugdostak műszereket a fülébe.Még az autozás hatása alatt volt.Imádja, és egyből elalszik. Most eszembe jutott, hogy volt egy ismerősöm, egy lány, aki kb. huszonkét éves kiorában jelentette ki, hogy elalszik, amint megmozdul alatta valami.Nos, Juli is így van ezzel, de ő mégiscsak egy kisbaba.
A napirendje mostanában, mint egy felnőtté.Legalábis tegnap. Déltől este nyolcig fenn volt, semmi szándékot nem mutatott arra, hogy ő aludna, ellenben sokat kellett szórakoztatni. De aztán aludt öt órát egyhuzamban, kaja,majd kb. hét óra alvás. Nem értem, de sose legyen rosszabb, még egy olyan éjszakánk sem volt,amikor bőgött volna vagy ilyesmi,jól bekajál és már alszik is tovább a kis Monchichi.
Majd rakok képeket is, de a gyerek nyugodt óráit, amik napközben elég ritkák egyelőre mosogatásra és egyéb házimunkára,és persze fejésre próbálom felhasználni, nem jutott még idő a letöltésre.

2 hét

Holnap lesz két hetes a kukac, úgyhogy jöhet egy mérleg is. Alapvetően jó gyerek,sokat alszik, kivéve amikor bömböl- lásd előző bejegyzés- , rettenetesen vicces fejeket vág, álmában mosolyog, ha kellően közel vagyunk hozzá akkor fixál. Egyelőre viszonylag primitív dolgokkal le lehet kötni a figyelmét,aminap percekig bámulta a távirányítót,amit elétartottam (mérete kitűnő, színe fekete, úgyhogy remek). Mozgása alakulóban,már oldalról hátra fordul a kiságyban,és ha hasra tesszük, akkor jobbról balra fordítja a fejét és viceversa.Imádja a kezeit, nézi őket,egyikkel a másikhoz ér, stb. Nyelvezetében egyelőre egy szó fedezhető fel, az "nge", ami joruba lehet vagy tuszi vagy hutu, de mindenképpen afrikai.
Ma reggel 3770 gramm volt, 3650-ről indult, utána akötelező visszaesést követen a múlt héten visszanyerte kezdő súlyát, jó lenne, ha szaporodna holnapig, mert megyünk a gyerekorvoshoz az első kontrollra,és jól esne, ha megdícsérne, hamár ennyit szenvedtünk ezzel a szoptatás-dologgal. Nekem marhára fáj,biztos bennem a hiba, hogy rosszul rakom a mellre vagy nem tudom, de most nem mennék el fotóztatni a kebleimet az fix, annyira szétcincálta őket a kis mohó malac.

Le a kalappal

minden anya előtt, komolyan. Ezt már a szülés után is így gondoltam, mert aki kibírja- akár többször is ezt a traumát- az egy hős,és megérdemel minden tiszteletet. No de most, hogy egyedül maradtam a bébivel, hát így meg pláne. Múlt héten itt voltak anyáék, ami nagyon jó volt,már csak eleve amiatt is, hogy együtt lehettünk, mésrészt meg mert egy csomót segítettek a gyerekkel, aki egész tisztességesen viselkedik, de amikor rájön az ötperc, akkor végem van. Ma az ötperc reggel kilenctől tizenegyig tartott. Torkaszakadtából üvöltött, az ok ismeretlen,előtte szopott, és nem eszek semmi rémületet, hogy a hasa fájjon,egyébként is kaja után soha nem szokott sírni, csak békésen bealszik.Szóval ment a hisztéria, a végén már gyakorlatilag mindkettőnk részéről, ja persze azt elfelejtettem mondani, hogy karban érdekes módon elmúlt a bömbölés, de egy percre sem lehetett letenni,mert akkor megfeszítette az egész kis testét és rítt. Szóval stresszes ez az iparág, és egyáltalán nem pihentető, bár az ejszakázást úgy néz ki megússzuk,mert Juli képes pl. este kilenctől háromig aludni, utána rapid kaja, és nyolckor kel.Az utóbbi pár napban egyszer kellett felkelnünk éjjelenként, ami azért elég jó én is érzem, de cserébe azért nappal egészen igénybe vesz, mert nem csinál semmit félszívvel, a sírást meg főleg nem, és olyankor van amikor ketten gyömöszöljük, hogy javuljon a komfortérzete. Lehet, hogy valamit nagyon elrontottunk? Ma reggel igy ereztem, amikor még wc-re sem tudtam elmenni, csak amikor már nagyon felhergeltem magam, és otthagytam öt percre a kiságyban nyüszíteni.
A múlt hetet egyébként mindenféle cickóproblémák szinesítették, demost talán egyenesben vagyunk, és kiválóan tejelő jószágnak igérkezem, ma éjszaka arrra ébredtem, hogy tisztára át van ázva a pizsamafelsőm.....szexi, mi? Az embernek olyan sok mindent nem mondanak el a terhességről/szülésről/gyermekágyról/szoptatásról.

Hogyismondjam

Úgy látszik,hogy innentőlkezdve mindig lesz min megütközni.Első reggelünkön itthon, azaz ma,pelenkáztuk a bébit, és vért találtunk.Persze teljesen beparáztunk,úgyhogy kocsiba be,kórház,ügyelet. Ugyanaz a neonatológus vizsgálta, aki eddig is nyomon követte,meg is ütközött, hogy megint ott vagyunk.De aztán mi, hogy megütköztünk,amikor mondta, hogy semmigond nincs,Juli menstruál. Olyan szinten magáévá tetteaz anyaméhbena hormonjaimat,hogy megjött neki.Komoly.Ritkán előfordul,de a dokival speciel a héten másodszor. Nem is tudtuk, hogy sírjunk vagy röhögjünk, persze ez utóbbit választottuk.Koraérett a gyerek, és szegénynek a mellei is meg vannak keményedve, várni kell egy pár napot,mire elmúlik....

Olasz kórház

Kedd hajnalban született meg Juli, és péntek reggel "szabadultunk",úgyhogy sikerült releváns tapasztalatokra szert tennem az olasz egészségüggyelkapcsolatban,és be kell valljam,hogy minden várakozásomat felülmúlta.Egy szavam sem lehet,minden szülésznő és minden orvos -kivéve azt,aki összevarrt- kifejezetten kedves volt, és törődő,és odafigyeltek ránk, mindig volt valaki,aki segített, stb. Ráadásul az első két napot egy kétágyas suiteban tölthettem privát tusolóval meg minden,utánamondjuk kiebrudaltak onnan, és 2 éjszakát egy, a szülőszoba melletti háromágyasban nyomtam le,akkor már nagy vagányan,de azért néha kivert a víz,mert simán lehetett hallani, ahogy üvöltöttek benn a nők. Szóval összességében jó volt,megkockáztatom, hogy jobb,mint amilyen otthon lett volna, és itt bónuszként senki nem tartja a markát,az orvos meg legkevésbé, hiszen az egészet a szülésznő vezényli le.
A gyerek tökéletesen működik,és van jó nagy fekete haja,és az a nagyon rossz szokása, hogy nappal olyan,mint egy angyal, de éjszaka beindul a biológiai órája,és egyelőre 2 óránként elkezd nyekeregni,és akkor enni kell.

Szülésélmény

Hö.Van ilyen kifejezés.Hát..nem is tudom.Sok mindennek hívnám,csakélémynek nem.
Hétfőn délelőt telmentünk vizsgálatra, összehúzódások nulla,úgyhogymehettünk haza.Előtte még beugrottunk egyet bevásárolni.Ittho nkaja, szieszta,miegymás,majd valami nedvesreébredek.Egyből veszett hejehujázásba kezdtünk,hogyez magzatvíz,végre vége.Úgyhogy kórházva vissza, aholmegint rámcsatolták a mindent érzékelő masinákat, de megint nem mutatott összehúzódást,pedig én ekkor már komolyan éreztem valamit.Megvizsgáltak,egy centi,menjünk haza,nincs itt semmi látnivaló. azért ezen aponon már kicsit nyűgös voltam,dehazamentünk,és nemvoltakmárkétségeim afelől,hogy beindult a buli.20:37-kor kezdtükel jegyzetelni a fájásokat,és óraműpontossággal ötpercenként jöttek,ésúgy egy percig időztek az alhasamban.Tízkor elindultunk vissza a kórházba,ahol a szokásos körök,a gép megint nem mutatott semmit,de eddigre már öt centire tágultam,úgyhogy nem küldtek haza.Gyors elrendezkedés után( egy közléskényszeres olasz lánnyal egy szobában,aki nem volt rest folyamatosan pofázni a programozott császárjáról,miközben nekem jöttek a fájások.EZ hálaIstennek csak egy 10 perces programpont volt,amig Csiri fel nem ert a csomagommal.Utana vajudoszoba,aholmar nagyjabol egy pozicio sem volt jo. Raadasul hidegfront volt, esnegyen vajudtunk/szultunk egyszerre,ami miatt az aláfestő háttérzajok meglehetősen nyugtalanítóak voltak.Fogalmam sincs,hogy mennyi idot toltottunk a vajudoban, mert ugy altalaban nem nagyon volt helyen az idoerzekem,meg mas sem.Mindenesetre olyan ejfel korul mar a szuloszobaban voltam. Beöntésre és egyéb úri huncutságokra nem is volt idő.A szuleszno marha szimpatikus,es nagyon turelmes volt,nekem biztos nem lett volna ennyi energiam.Atizcentis tagulas gyorsan eljott koszonhetoen a homeobogyoknak,kozben volt egy burokrepesztés is valahol,de az gyakorlatilag fel sem tunt, csak a nedvességet éreztem belőle.
Aztán a kitolási szakaszt teljesen bebuktam.Egyáltalán neméreztem,hogymit is kellene csinálnom,legalábbis egy jó darabig nem,ésaz egészből csak arra emlékszem,hogy a szülésznő azt mantrázza megállás nélkül,hogy "mintha kakálnál"meg, hogy "nyisd szét a lábad." .De nekem nem megy. Úgyhogy át is parancsolt egy kb.kétórásszenvedés után a klasszikus szülőszékbe.Tök idegesítő volt,mert tudtam, hogy akár félóra alatt végezhettem volna a kitolással,de nem sikerült. Aztán a szülőszékben valahogy összeszedtem magam, ekkor amár tele volt a szülőszoba,mindenki rám várt.Egy mogorva nőgyógyász,egy gyerekorvos, a csecsemősnővér. stb. Végül fogalmam sincs,hogy hogyan, de egyszer csak éreztem,hogy valami furcsa távozik belőlem,és a csecsemősnővérmondja,hogy legyen négy óra hét perc,és sír a gyerek.Egyből a mellemre rakták,ahol elhallgatott,és csak néztünk egymásra bambán.Csiri közben elvágta a köldökzsinórt,aztán a gyereket elvitték vizsgálni,én meg maradhattam,mert ugye össze kellett foltozniuk. Ráadásul egy nem túl kedvesdokit fogtamki,aki hőbörgött, hogy mit ficergek,miért nem lazítok.Hát kösz. Aztán kis pihenés Csirivel és baby monchichivel,majd áttessékeltek minket a szobámba.Ahova fogalmam sincs hogyan,de a saját lábamon mentem. Nézegettük kicsit a gyereket,akit aztán szerintem hat körül elvittek,Csiri hazament, én meg próbáltam volna aludni,de sajgott a sebem,plusz a méhem folyamatosan húzódott össze(erről nem szólt a fáma,hogy utána is fáááááááááááááj). Csiri nemsokára visszajött, és egész nap velünk volt.Közben engem olyan akkor teljesen elképzelhetetlennek tűnő dolgokra kényszerítettek,mint hogy pisiljek, pedig mindenhez kedvem volt, csak ahhoz nem,hogy bármit kibocsátsak magamból. De befenyítettek egy katéterrel,úgyhogy jobbnak láttam beadni a derekam.
Szóval alényeg a lényeg,hogy ez után a trauma után kellő tisztelettel nézek,minden anyára,aki végigcsinálta ezt a tortúrát,azokra meg még inkább,akik többször is.Ebben meg is egyeztünk Csirivel. Számára is traumatizáló volt az élmény,és hosszú meg kimerítő. Az viszont biztos, hogy azótamég sokkal jobban szeretjük egymást,én azért mert elviselt,és megzabálom,ahogy babusgatja a gyereket,ő meg azért,mert sikerült végigcsinálnom ép ésszel.

Új céldátum

Ma jól megvizsgáltak a kórházban, a gyermek jól van, sőt nagyon jól, bőséges a magzatvíz is, akár 2-3 hónapig is ellehetne még benn, ahogy azt az újabb kedves orvos mondta. Olaszországban amikor kórházi vizsgálatokról van szó, nem a privát orvos vizsgál, hanem aki éppen ügyeletes, ez alól a szülés sem kivétel. Teljesen más a rendszer, de eddig mindenki nagyon normális volt, sőt. A mai doki még 1970-ben járt Magyarországon, úgyhogy turkászás közben felemlegette Siófokot és Székesfehérvárt, no meg persze Budapestest, és még a letenyei határákelőhelyre is emlékezett. Hétfőn megint mennünk kell, aztán ha nem történik semmi, szerdán befektetnek és beindítják, ha nem lenne sikeres a manőver, akor csütörtökön császár. Be kell valljam, hogy miután utánaolvastam a beindított szülésnek,ami állítólag sokkal fájdalmasabb, mint a természetes, mert két fájás között nincs idő pihenni, kicsit elkezdtem vágyni egy gyors kis császármetszés után. Na majd meglátjuk.Az is lehet, hogy addig beindul magától, bár egyelőre kétlem,mert a masina ma a csúcson 18% méhösszehúzódást mutatott, a tágulás pedig 0 cm .Amikor az orvos felvezette a kartonomra a különböző értékeket ( 0-0-1-1-0) szinte kiröhögött, hogy mit akarok én szülni, amikor kb. tízezres értékeknek kellene lenniük. Hát jól van akkor. Várok.Ezt a kis időt már féllábon is.
Csiri nem jöhetett be a vizsgálatra, nem tudom miért, mindenesetre ő addig alaposan tanulmányozta a heti menüt, és egészen elkezdett irigykedni, hogy milyen jó dolgom is lesz, ehetek minden npa tésztát meg krumplipürét,nyers sonkát meg vitello tonnato-t (ez piemonti specialitás, borjúhús tonhalas-majonézes szószban,és isteni). Én a nyers sonkát várom. 9 hónapja nem ettem ilyesmit.

Az ízléstelenség netovábbja

Az úgy volt, hogy ma levittem a szemetet, es arra lettem fogyelmes, hogy az eddig teljesen normálisnak tűnő szomszédok ( egy asszony meg a lánya) a mellléklet kompozíciót helyezték ki a lábtörlő mellé. A tacskó eddig is ott volt, az hagyján is, de ez a másik izé, ez teljesen megdöbbentett. Egy félbevágott pucsító malac, de a malac az gyakorlatilag csak egy random keret, mert egy hatalmas humán vulvája van. Szóval aki mostanában hozzánk jön, az egy p#&ával találja magát szembe. Csiri és kérdezte, hogy ez valami célzás vagy felhívás vagy mi a tök,esetleg komolyan gondolják.Akkor viszont nagy a baj.

Holnap megyünk a kórházba vizsgálatra. Mindenki szorítson, hogy ne engedjenek haza.