Ma reggel például ötkor úgy döntött, hogy nappal van, és kész, őt innentől kezdve foglalkoztatni kell. Úgyhogy kb. délután fél kettőig volt vele egy kemény időszak, mert konkrét elkpzelése van arról, hogy mit akar, és ez általában sosem az, hogy " de szeretnék a kiságyban hesszelgetni és nézelődni". Viszont hála Istennek a szoptatás most már tényleg megy, úgyhogy finom, anyatejes babaszagú a gyermek, a probléma csak az, hogy ez az iparág is annyira megtetszett neki, hogy képes akár egy órát is eltölteni a mellen nyammogással, ami most hogy nem fáj nem is lenne akkora baj, de gyakorlatilag az ágyhoz köt. Nem az a "gyorsan előkapom a cickót, aztán húsz perc múlva végeztünk is" típusú etetés megy.
Egyébként jól elvagyunk mi napközben, csak néha kicsit strapás.
Hétvégén voltunk esküvőn is, ahol angyalként viselkedett, majdnem végig aludt a babakocsiban, úgyhogy megint mindenki el volt ájulva, hogy mekkora szerencsénk van a csimotával.Nem nekik kell órákon keresztül énekelni a Waka Waka-t bunga bunga verzióban (valamiért erre a nótára megnyugszik, lehet, hogy azért,mert amikor terhes voltam a csapból is ez folyt, és emlékszik). Az esküvő olaszos volt, tehát semmi extra, tizenegykor három perc alatt összeadta a párt a falusi, alkoholista polgármester, aki a szertartás után sietett a bárba, fotózkodás, aztán étterem, és ötkor már mindenki távozott is. Nem egy magyaros ereszdelahajam.
Az meg furcsa, hogy olyan sokat változott már,amióta megszületett, pedig még minidg csak egy csecsemő, de már kifejezetten nagynak látom.A hosszát sosem sikerül lemérnem, de szerintem csomót nyúlt, a haja meg csak nő, hamarosan fonhatjuk:-).
Nessun commento:
Posta un commento