Most ez a napirendi pont is kipipalva, es ez is egy erdekes fejezet nem mondom. Az elso nap, amikor megerkeztem az open airben epp pult alatti parmezan kereskedelem folyt, az egyik asztal alatt kb. 50 kilo sajttal, es persze az egesz irodaban leirhatatlan szaggal/illatal. Egyebkent Csiri nagyon fejen talalta a szoget, amikor azt mondta, hogy Olaszorszagban kurva nehez melot talalni,de amikor megvan, onnantol kezdve indul a herevere, persze vannak zurosebb napok, de ugy osszessegeben nem mulok ki estere. Hol vannak mar azok a regi, Janos korhaz kardiologiai intenziven toltott ejszakak,. amelyeket egyik elozo munkahelyemnek tudhattam be? Hat jo messze. Mindenesetre alapszabaly, hogy hozongeni kell, mert az olasz munkavallalo alaptermeszete a hozonges, a panaszkodas, meg a martirkodas. Akkor is, amikor semmi nem tamasztja ala a nyokogest a kurvasok munka miatt. Teljesen mindennapos, mi tobb, mindenoras jelenseg, hogy amint megcsorren a telefon a kollega felnyog, hogy "O Mio Dio", es teljesen kikeszul, hogy basszus melo van. Persze az elnyujtott kave-pisi-meg cigiszunetek senkinek nem okoznak fejfajast, sot. Mert a pausa az jar.
Mindemellett halas vagyok persze, hogy jarok munkaba es van iroasztalom meg szamitogepem, meg kollegaim, meg kaveszunet, meg le tudok enni normalisan ebedelni, es este van mit meselni Csirinek, meg ugy altalaban , hogy lett egy sajat eletem, es kocsival jarok, es hianyzik a gyerekem,e s en is neki, es orulunk, amikor talalkozunk, szoval az egesz pozitiv, de hogy az olaszok nem tudjak, hogy valojaban milyen kiraly dolguk van a melohelyen, az fix.
Nessun commento:
Posta un commento