és emiatt tuti nem is fog eszembe jutni egy csomó minden az utóbbi egy hónapból,de a lényeg, hogy írni nem volt idő az eszetlen rohangálásban. És azt még mindig fel nem foghatom, hogy 2 hét Szeged alatt hogy nem jutott idő egy fürdőre. Bár, ahogy édsapa mondta a karácsony nálunk olyan volt, mint egy roncsderbi és egy bikafuttatás gyermeke, szóval nem a meghitt nyugalom volt az úr, hanem a " GIULIA , gyere le a lépcsőről,ne dobáld ki a porcelántányérokat a szekrényből, ne rángasd le a karácsonyfát!, stb".
Decemberben a gyerek még volt párszor művelődni a könyvtárban, meg volt Rebi születésnapján kisajátítani az ünnepelt összes ajándékát, plusz Simone féltestvérét, akit kb. 5 perc alatt elnyomott és rabszolgaként ugráltatott egész este, amíg mi felszabadultan pezsgőztünk meg karaokeztunk (of course). Ja, apropó karaoke, Ornella meg a félhibbant műsorvezető-imprezárió barátnője addig rágták a fülemet, amíg be nem neveztem ebbe az idétlen Canta con Zeusba, és a közönség (vö. asztaltársaságunk) jól be nem szavazott a
középdöntőbe. Muhaha. Mindenesetre poénnak meg péntek esti elfoglaltságnak nem rossz.
Ezenkívül említésre méltó, hogy Magyarországra utazni Turinból autóval Giuliával súlyosbítva nem feltétlenül jó ötlet, bár odafelé tök jó fej volt, és bőszen aludt (mondjuk akkor már napok óta éjszakázott a prefesztív szezon folyamatos vendégségbe járásai miatt), visszafelé viszont kemény menet volt, már az M0-án meg kellett állnunk pihenni, mielőtt még Csiri belehajtott volna a betonelemekbe az idegtől. Gyerek megnyugtatására
kb. Székesfehérvártól a szlovén határig kellett énekelnem az Én elmentem a vásárba-t. Kellemes. Egyébként is olyanok voltunk, mint egy román család olasz rendszámmal, úgy megpakoltuk az Alfát olyan, a létezéshez elengedhetetlen,és Olaszországban elérhetetlen dolgokkal, mint tejföl, savanyú uborka, isler, hókifli, paradicsomlé és társai. Arról nem beszélve, hogy az egész olasz pereputty magyar cigit szív, szóval a lényeg, hogy a belső visszapillantó tükör értelmét vesztette, meg amúgy is vigyázni kellett, nehogy egy fékezésnél Zsüli fejére essen egy adag hurkakolbász. A román családnak álcázás meg olyannyira jól sikerült, hogy Szlovéniában meg is állítottak a rendőrök ,akik aztán csalódottan pillantották meg a papírjainkat. Megjegyzem a benzinkútnál csak románokat stoppoltak le, meg minket. Mondjuk minket gyorsan tovább is engedtek.
A gyerek néhány újabb kunsztra is rávehető volt mindenesetre, így már tudja, hogy a kutya azt mondja, hogy vau vau (vuvúúú), a kakas meg kukuríkú (kukku). Ja, és a macska is vuvú, úgyhogy még finomítani kell. De felismeri a vuvút a reklámokban,a ruháin, meg egyéb természetes élőhelyein.Ja, és két nyelven feltett kérdésre is helyes választ ad. Okos.
Táplálkozásával kapcsolatban továbbra is elmondható, hogy mindenevő. És mindent követelő. Úgyhogy gyermeki kezdeményezésre Szegeden olyan új elemek kerültek bevezetésre az étrendjébe, mint csípős kínai tészta meg savanyú káposzta. és mind a kettőt komázta.
Szilveszterkor majdnem sikerült kivárnia az éjfélt, de az Activitybe belealudt (ezt mondjuk nem csodálom), és Lolával egy pontotn egészen jól megértették egymást, kár, hogy Lola franciául akart vele társalogni.
Szóval szó mi szó jól sikerült a vakáció, és holnap jön a lezárás a Befanával (aki egy olasz öregasszony, aki vízkeresztkor ajándékokat tesz a gyerekek zoknijába) meg Betty szülinapjával.
Az út tanulsága: legközelebb valakinek adunk egy kulcsot a lakáshoz, hogy érkezés előtt egy nappal kapcsolja be a fűtést, mert az öt fok, ami fogadott, értelmezhetetlenné teszi az "otthon melege" frázist.
