Gyors emlekeztetok

Nem nagyon van idom irni, de muszaj idevesnem azt, hogy miert is. Ded elkezdett helyvaltoztato mozgasokat vegezni, es egy percre nem ehet szem elol teveszteni. Tavolinak tunnek azok a boldog, nyugodt idok, amikor leraktam a nappali kozepere, es ott eldunnyogott, max ulesbol hasra vagy hatra vagta magat. Beindult a nagymozgas, Isten irgalmazzon nekunk. Egyelore eleg freestyle a dolog : popsi felemelve, ugrabugra elore, kicsit ugy, mint egy nyul, maskor meg egesz hasonlit a maszasra. A lenyeg, hogy lerakom "A" pontba, es utana fix, hogy az iroasztal alatt talalom meg, amint eppen a telefonzsinort majszolja vagy valami hasonlo higienikus tevekenyseget vegez. Bar amiota valamennyire is autonom a sterilizalas teljesen feleslegesnek tunik, ugyis minden a szajaban vegzi. E kellemes fejlemeny mellet pedig mar tenyleg nagyon szenved a fogaval, ejszaka haromszor kelt, ami mar nagyon reg nem fordult elo, es egyebkent is ultranyugos, es ugy dontott, hogy o csak belemcsimpaszkodva tudja atveszelni ezt a gondokkal teli helyzetet.

Nincs olyan porcikája, ami ne lenne tökéletes

Le vagyok maradva

a blogírásban,de nagyon, de annyi minden történt az utóbbi időben, hogy nem jutott idő. Szóval ott folytatódik a történet, hogy egy pár napos kellemes tavasz után hegyeinkbe beköszöntött a nyár, és 32 fokban izzadtunk, amelynek persze voltak nagyon kellemes mellékhatásai is.

Például az, hogy lehetett nyári ruciban pompázni,valamint a pátriánkba érkező Megabesszal keresztül-kasul, víz-és vérhólyagokig bejárni Turint, különös figyelmet szentelve a Valentino-parknak, a Pó partjának, egy Sebestyén Márta koncertnek (jájj) meg az aperitivonak. Ez utóbbi különösen jól esett, mert azóta nem voltunk így duhajkodni, amióta Julit köreinkben üdvözölhetjük. Még éjszakai Superga-nézőben is voltunk, ámultunk kicsit a panorámán, és teljesen meg voltunk hatva, hogy mennyire csudajó ez a város. Megabesz odáig fajult a meghatódottságban, hogy kis híján könnyeket csalt a szemébe az a tény, hogy Torinóban van Szovjetunió út/sugárút. mittomén. Megabesz vizitje egyébként is minden szempontból tökéletes volt, csomót mentünk, szemléltünk, vizslattunk, kóstoltunk és kortyoltunk, és Julis mindenhez tökéletes partner volt, pöpec nagyvárosi lány lesz majd belőle.

Aztán egy rövid intermezzo után kisbaba és anyukája Szegedre szublimáltak egy egész sima repülőút után, ahol Juli megintcsak Süss volt, csak ki

csit visított, amikor fegyelmezetten, bekötve

kellett volna tűrnie a felszállást, de aztán már jó fej volt és aludt meg kokettált, és még az ellen sem volt különösebb kifogása, hogy anya megitta a kávéját. Igazán nagylelkű.

Szegeden új fícsör is van máris, mégpedig a hinta, amiben a gyereket viszonylag hosszabb időre le lehet foglalni, élvezi a szédítő magasságot, ami tényleg az, mert kissé rövid a kötél, vagy magasan van az ág...nézőpont kérdése.

Szegeden meg egyébként is jó, mert a dedet mindenki körülrajongja, és igyekeznek engem tehermentesíteni, bár ez elég nehéz, mert Jul enyhén szólva is eléggé ragaszkodó amellett, hogy marhára követelőző és eltökélt..de legalább éjszaka nem sokat találkozunk.

A fogai meg még mindig nem lőttek ki, ennyit az olasz védőasszony tuti tippjéről.

Selvaggio, magyarok, stb.

Na szóval szombaton Rivoliban jártunk, mert Anna és Emilio nyitottak egy szuper boltot, és mindenképpen meg kellett jelennünk a megnyitón, mert kedveljük őket meg a finom söreiket és aprólékosan kidolgozott sörkorcsolyáikat is :-). Valójában egy kézműves söröket és hozzájuk passzoló prémium élelmiszereket áruló bolt, az egész nagyon gusztusos és szép. Az igazi újság az volt, hogy itteni létem alatt először magyarokkal találkoztam. Olyanokkal, akik itt élnek. Azaz egy magyarral és annak olasz feleségével,aki ráadásul kisfalunkból származik, ésmondta is, hogy van itt is egy csomó magyar, nekipl. osztálytársa is volt egy. Megtudtam, hogy a környéken úgy össz-vissz 2-3 ezer magyar lakik, gondolom nagy része Turinban, mindenesetre elérhetőséget cseréltünk, és majd elmegyek a következő magyar találkozóra, hátha izgalmas.

Aztán kedden elmentünk Selvaggioba, ami közigazgatásilag hozzánk tartozik, és van ott egy őrült szép templom lengyel plébánossal, lourdesi barlangrekonstrukcióval (ez errefelé menő) és ördögűzős múlttal. Jól megtekintettük,bár Giulit az paja egy idő után kimenekítette a szentélyből, amikor kávéfőző-üzemmódra váltott a kitűnő akusztikában. Ded mindent élvezett, szívta magába az áhítatot,meg leginkább az ózondús levegőt a templomkertben. Itt is cuki volt.

Diavoletta a bordo

Hétvégén nagyon családi életet éltünk,voltunk kirándulni, és tekintettel arra, hogy Giulibaby már vagy tíz centire kilógott a hordozóból, plusz szépen tartja magát, jók az izmai, a védőnő megkérdezése után bevezettük a gyerekülést. A hordozó múltunk egy darabjaként a mózes mellett végezte szomorúan egy sarokban. A gyerekülés mindenesetre egy áldás, de tényleg, végre nem kell szabadfogású bírkozófogásokkal beleküzdeni a gyereket, és az utat sem ordítja végig, mert ingerszegény neki a környezet. Összevissza nézelődik, nagyon te

tszik neki.

És hogy a kedves utazóközönség tudjamihez tartani magát, figyelmeztetés

Fél év

Szóval nagy nap a mai, Moncsika fél éves lett, és akkor most jöhetnek a közhelyek, hogy hogy repül az idő meg mittomén, ami igaz, de ránk duplán is, mert ugye méreteiben is meg képességeiben is eléggé elöl jár a korosztályához képest, és kicsit úgy érzem, hogy nekem szinte alig volt kisbabám, egyből kisgyerekem lett. Ez az ugrás szerintem a karácsonyi magyar vakációról való hazatérés után következett be. Onnantól gyorsultak fel így az események.

Szóval a mérleg, hogy majd emlékezzek rá:

• kb. 70 cm, és kb 8,1 kg (múlt heti adarok, itthon nincs mérésre alkalmas eszköz, a mérleget még december elején lepasszoltuk Simoéknak, hogy méregethessék a koraszülöttet, addigra egyértelmű volt, hogy nekünk nincsenek súlygondjaink...)
• gyönyörűen ül
• tegnap kitalálta, hogy tud állni. Valójában már régebben kitalálta ő ezt, de tegnap jött el a napja, hogy ha nem fogtam a két kezét és segítettem neki, akkor panaszkodott. Igényelte az új perspektívát.
• imádja a zenét, különösen Bregovicot, a Mesecina az altatódala (mert olyan kis nyugis szám), a Gas Gas-ra pedig konkrétan táncol
• vokalizál, hörög, kotyog, be nem áll a szája (azt nem tudjuk, hogy milyen nyelven, és nem is sejtem, hogy ha elkezd gagyogni, akkor majd melyik nyelv szavait kell beleképzelnem a mondókájába,ezt valami kétnyelvű anyuka megsúghatná... )
• a fogak még mindig az ínye alatt sunyítanak, de ott van mind a kettő
• a kúszással próbálkozik, de még nem teljesen érti a technikát, inkább csak hason csúszva pörög a tengelye körül
• a hétvégén már feltolta a fenekét, úgyhogy már négykézláb is áll, de nem tud elindulni, mert hasraesik, es akkor jön a hason csúszás
• mozgásának összes korlátozottságát képes legyőzni, ha cickót akar. Bármire képes, és bármilyen új mozgásformát pikkpakk megvalósít
• van humora,bár egyelőre elég egyszerű, szeret azon röhögni, ha grimaszolunk, vagy elbújunk és hirtelen előugrunk
• ultraszociális, mindenkivel nagyon barátságos
• utálja a kutyákat, ha meglátja Alissát, elsírja magát
• nem szereti a szakállas embereket, ugyanaz ál erre,mint a kutyákra
• zabagép: mindent megeszik (na de vajon ezt is kitől örökölte? háhá)
• undorodik a víztől és a teától is, ezeket viszonylag messzire tudja köpni
• fogamzásgátlóként is kiválóan funkcionál
• GYÖNYÖRŰSÉGES

Jót aludtunk

Sokat aludt ma is, este tízkor leraktuk, és csak hétkor láttuk egymást viszont, minek folyományaképpen reggelre megint tömeget lehetett volna oszlatni a melleimmel,de ez legyen a legkisebb baj, kipihenten ébredtünk, kezd is visszatérni a jövőbe vetett hitem. A gyermek is szuperoptimista, és teljesen jól veszi a fogzással járó akadályokat, ezt a lenti kép is tanúsítja. Nem panaszkodik nagyon.

Ma egy egyszerű húzással eléggé feltornásztam a cukiság-faktort asszem

Tavaszi fáradtság lecsapott,Csimpikét ma séta közben ebben a pózban nyomta el a buzgóság.

Trikolor

Tegnap volt az esőnapja a 150. évforduló kezdő programjainak itt nálunk, mivel ugye az eredetit elmosta ez a szutyok, úgyhogy délután jól kivonultunk mi is. Hozzátenném, hogy én erről az egészről megfeledkeztem, csak amikor a délutáni sétánkra indultunk jól belefutottunk az ünneplő hazafiakba, és akkor már jól megnézük magunknak a menetet. Csak arról volt szó, hogy az összes helyi szervezet, meg tűzoltók, meg rezesbanda, meg mazsorettek, meg szakszervezetek delegációi vonultak trikolorokkal, plusz az összes iskolás és óvodás. Főleg ez utóbbiak voltak nagyon cukik, ahogy meneteltek, és énekelték a himnuszt meg lóbálták a minizászlóikat. Torkaszakadtukból nyomták, hogy "siam pronti alla morte" (készen állunk meghalni). Édes. Mondjuk az olasz himnusz kurvajó. A fociban is az olasz meg a francia válogatott meccseit szeretem, amikor egymás ellen játszanak, mert mindkét himnusz eléggé feldob.

Szóval volt itt vonulás jobbra-balra. Azon meg eléggé röhögőgörcsöt kaptam, amikor a felvonulók között megláttam egy szederjes arcú, nagy, vörös dudaorrú, borostás pasast egyik kezében blázzal, amásikban meg egy szakadt transzparenssel, hogy ő a helyi gombá szok képviseletében vonul, ráadásul már jól le is volt ittasodva (fúj), és kissé cikkcakkos volt a járása. Le akartam fényképezni, de annyire direkt lett volna, hogy nem mertem. Összességében kicsit a hajdani május elsejékre emlékeztetett, csak nem volt virsli meg sör.

Nemzeti színekbe tekert polgármesterek

Szülinapi torta Itáliának

Bambinók tornasorban kreppapírral

Plusz egy kilenchónaposnak álcázott majdnem hathónapos, aki az egész haccacárét hanyagul veszi tudomásul

Mérleg, 5 hó 3 hét

Jártunk ma a védőnőfélénél , ahol mindig egy ego-trip a látogatás, csakúgy, mint a dokinál, teljesen feldob egy-egy szarabb éjszaka után. Ammai nem volt vészes egyébként, fel sem ébredt volna a poronty, ha az apja három után nem csattogott volna ki cseppet sem finoman a konyhába inni. ez felzargatta, meg engem is, és én utána nem is bírtam visszaaludni. Mindegy. Hozzácsapom a többihez.

A viziten megállapításra került, hogy van egy kilenc hónapos gyerekem, ami a méreteit illeti (8100 gr, 70 cm), és ahogy az a nagy könyvben meg van írva, jövő hét elején kibújnak a fogai. az jó lesz már,mert elég nyűgös, és ezzel egyenes arányban én is egyre kevésbé vagyok toleráns, meg amúgy is olyan cukik a két alsóval a bébik .

Nyári időszámítás

Mindenki utálja,meg kivan , meg végkimerül, de nekünk jól jött. Természetesen pusztán véletlenszerű lehet az egybeesés, de Moncsi pár napja (kb. az óraátállítás óta) átalussza az éjszakát.Meg kb. a nappalokat is, úgy döntött bepótolja ezt a pár ébren elvesztegetett hónapot. Ma kilenckor keveredett ki az ágyból (így természetesen én is, jájjdejóvolt), tegnap nyolckor, és mindezt úgy, hogy tízkor fekszik, szóval hawaiidizsi van, azt meg inkább nem részletezem, hogy milyen állapotban volt az éjszakai kelésekhez szokott mellem ma reggelre....brrrrr.
Egyéb új fíccsör nincs, hacsak az nem, hogy az ultrahangok kibocsátásának vége, cserébe a klasszikus kávéfőző kotyogását imitálja, ami meglehetősen vicces.

Ilyenkor meg úgy imádom mindkettőt: