Első tenger

Mozgalmas volt mostanában, ki is döglöttem totálisan, kisgyerekkel elég nagy meló a nyaralás. Egyébként már az indulás előtti hét is jó volt, mert Csiri nem dolgozott, és míveltünk

mindenféle jót, pl. grillpartit Ferragosto tiszteletére, kirándulást Albába csak úgy spontán (ez utóbbi egy - szokás szerint- gyönyörű kisváros, egy borvidék kellős közepén, úgyhogy már az út maga élmény volt, végtelen szőlők...zene szemeimnek),meg minden nap kényszerített a vezetésre,

aminek eredménye az elején egymás hajának leüvöltése volt, de aztán

egészen belejöttem. A nyaralás meg egyszerűen csak pöpec volt. A színhely Rimini, az a típusú, kilóméternyi napernyős, nyugágyas homokos partos olasz vidék, ahová előző életünkben biztos nem mentünk volna, és valószínűleg a következőben sem gyakran fogunk, de kisbabbal egyszerűen nincs ideálisabb. A szállásunk kb 200 méterre a parttól, a strandunkon pelenkázó, bébitusoló, a tengerben az első bója meg kb. egy mérföldre a parttól. Szóval meglehetősen bébibarát. Ennek megfelelően a törzsközönség nagy részét a hozzánk hasonlóan a homokban gyereket kergető családok teszik ki. A másik része a partra dél körül csíkszemmel , hótt másnaposan lebotorkáló német fiatalok , a harmadik számottevő réteg meg a fapadossal érkező, vodkától vereslő orcájú orosz turista.Szóval eklektikus, de este a parti sétányon jól megférnek egymás mellett a babakocsik, meg a bokorba habzóbort hányó leányok

A nyaralás meg mindenről szólt, csak a pihenésről nem, a gyerek kőkemény kétszemélyes munka volt, és még a homokevészet

volt a legkisebb rizikóhelyzet, folyamatosan

ment jobbra-balra, szomszédos napernyők alól lopkodta a játékokat,m meg felmászott az üresen hagyott nyugágyakra, meg egyébként is mindenkit zaklatott. Volt, hogy a partra vonulva elkapta egy német asszony kezét, és elkezdte

vezetni istentudja hová, meg egyébként is minden idegennel felettébb flörtölt, San Marinóban egy orosz nőt akart beintegrálni a családba, aki ezt csendes bazsalygással vette tudomásul, és max. annyit mondott, hogy haras

ó.

A tengertől mindenesetre nem volt elájulva, csak addig volt hajlandó merészkedni, amíg leért a lába, karban nem kedvelte, de a homokozásba frankón belejött a végére, meg a homokban kúszásba is, ez nem tett túl jót a toalettjének persze.

Szóval elvoltunk, nézelődtünk, hajókirándultunk, borkóstoltunk, halat ettünk, enyhén barnultunk meg gyereket idomítottunk, most jó lenne úgy kb. egy hét arra, hogy kipihenjük Giuliát.