Giulia Isten hàzàban

Bocs az olasz ékezetekért, de ez jutott ismét. Egyébkènt is csak egy rovid epizòdot akarok megmenekiteni az utòkornak. Giulia ovodaja kicsit kozel all az egyhazhoz (ja, ja tudom, hogy pont én, meg pont Csiri, meg minden, de az ember viszonylag konnyen szembefordul az elveivel, ha egy szabad ovodai helyrol van szo.... nagy kincs az). Igy esett,hogy kedden egy kapolnaba kellett erte mennem. Ahogy beleptem hallottam az uvolteset, kicsi o meg, nem szereti az ilyen hideg, uj helyeket, a fekete lebernyegbe burkolozott pap bacsi vigasztalo szavai meg nyilvan egy horrorral ertek fel neki. Ugyhogy ket percig megmutattuk magunkat, amig a nagy gyerekek enekeltek, annal a resznel szoktubnk meg, amikor a pap feltette a kerdest, hogy "Gyerekek, tudtok mar keresztet vetni?".   Remélem, hogy szeptembertol felveszik az allamiba.