Valójában már ezer éve - de legalábbis pár hónapja - kitaláltam, hogy írni fogok blogot, amikor megtudtam, hogy kisbabánk lesz. Aztán persze elmaradt az írogatás, de ma valahogy kedvem támadt, egyrészt , mert nem akarom , hogy majd évek múlva bizonyos igen fontos momentumok kislisszanjanak az emlékezetemből, mésrészt, mert talán másnak is érdekes lehet.
Prológusként elég lehet az, hogy éppen egy fél éve dolgoztam boldogan új munkahelyemen, kivirulva és energiával teli, amikor a sokadik vaklárma után ezúttal tényleg két csíkot mutatott a teszt. A második is. Aztán pedig a harmadik is. Innentől viszonylag felgyorsultak az események, és alig fél éven belül összeházasodtunk az apával, én pedig fogtam a sátorfámat, azaz egy gurulós bőröndöt, és egy vasárnap reggel elrepültem Magyarországról. Ugyanis a gyermek apja, a férjem - ez a kifejezés a mai napg teljesen idegenül hangzik számomra, úgyhogy innentől kezdve legyen a neve Csiri- olasz. Szóval , hogy ne legyen olyan egyszerű a történet a terhességi hormonjaim tombolására nem a megszokott környezetemben, hanem onnan kimozdítva kerül sor, ami külön élmény, és tapasztalhatom az olasz bürokrácia, és egészségügy minden hátulütőjét, ami után az ember elkezdi értékelni a hazai viszonyokat.
Szóval most itt tartunk, egyszerre igyekszem beilleszkedni az észak-olasz viszonyokba, az új családomba, közben várom a bébi érkezését, és értelmes dolgokkal elfoglalni magam a hátralevő két hónapra.
Nessun commento:
Posta un commento