Le vagyok maradva

a blogírásban,de nagyon, de annyi minden történt az utóbbi időben, hogy nem jutott idő. Szóval ott folytatódik a történet, hogy egy pár napos kellemes tavasz után hegyeinkbe beköszöntött a nyár, és 32 fokban izzadtunk, amelynek persze voltak nagyon kellemes mellékhatásai is.

Például az, hogy lehetett nyári ruciban pompázni,valamint a pátriánkba érkező Megabesszal keresztül-kasul, víz-és vérhólyagokig bejárni Turint, különös figyelmet szentelve a Valentino-parknak, a Pó partjának, egy Sebestyén Márta koncertnek (jájj) meg az aperitivonak. Ez utóbbi különösen jól esett, mert azóta nem voltunk így duhajkodni, amióta Julit köreinkben üdvözölhetjük. Még éjszakai Superga-nézőben is voltunk, ámultunk kicsit a panorámán, és teljesen meg voltunk hatva, hogy mennyire csudajó ez a város. Megabesz odáig fajult a meghatódottságban, hogy kis híján könnyeket csalt a szemébe az a tény, hogy Torinóban van Szovjetunió út/sugárút. mittomén. Megabesz vizitje egyébként is minden szempontból tökéletes volt, csomót mentünk, szemléltünk, vizslattunk, kóstoltunk és kortyoltunk, és Julis mindenhez tökéletes partner volt, pöpec nagyvárosi lány lesz majd belőle.

Aztán egy rövid intermezzo után kisbaba és anyukája Szegedre szublimáltak egy egész sima repülőút után, ahol Juli megintcsak Süss volt, csak ki

csit visított, amikor fegyelmezetten, bekötve

kellett volna tűrnie a felszállást, de aztán már jó fej volt és aludt meg kokettált, és még az ellen sem volt különösebb kifogása, hogy anya megitta a kávéját. Igazán nagylelkű.

Szegeden új fícsör is van máris, mégpedig a hinta, amiben a gyereket viszonylag hosszabb időre le lehet foglalni, élvezi a szédítő magasságot, ami tényleg az, mert kissé rövid a kötél, vagy magasan van az ág...nézőpont kérdése.

Szegeden meg egyébként is jó, mert a dedet mindenki körülrajongja, és igyekeznek engem tehermentesíteni, bár ez elég nehéz, mert Jul enyhén szólva is eléggé ragaszkodó amellett, hogy marhára követelőző és eltökélt..de legalább éjszaka nem sokat találkozunk.

A fogai meg még mindig nem lőttek ki, ennyit az olasz védőasszony tuti tippjéről.