Kisbabák

Péntek este meglátogattuk Simóékat, hogy jól meggyömöszöljük Rebeccát, aki valószínűtlenül pici, holott már akkora, mint Bübüke volt, amikor megszületett. Sőt, 20 dekával több. Valahogy elképzelhetetlennek tűnik, hogy valaha volt ennyire kicsi is. A lányok jól megvoltak egymással, Rebecca tudomást sem vett az új havernőről, Dzsulika viszont szívesen kinyomta volna a szemét. Érdeklődve figyelte, főleg,amikor evett, attól tartottunk, hogy arrébtolja, és rácsatlakozik inkább ő Simona cickójára. Ha kajáról van szó nem ismer sem Istent, sem embert.

Számomra megnyugtató volt, hogy Rebi is boldogan horpaszt az anyja karjaiban, majd ahogy lerakja a bölcsőbe elkezd nyikorogni. Csak az ő kisegércincogása még kevésbé zavaró. Azért persze mi gyermekünk is kieresztette a hangját az este vége felé, de olyannyira üvöltött, hogy Rebi halálra rémült,amikorrázendített, éső is elkezdte. Fasza lehet ikreket nevelni, megint azt mondom.