Kösszép, jól vagyunk

Az úgynevezett olasz nyárban, ami az idén gyakorlatilag április első hétvégéjén lement, amikoris Megabesszal a 40 fokban izzadva kóvályogtunk Turinban, és kiéhezett fenevadként vetettük rá magunkat minden köztéri ivókútra. Azóta gyakorlatilag őszbe fordultunk, Emőnek már csak az eső jutott, Zia Tapról már nem is beszélve, aki égszakadás-földindulást kapott aláfestésnek. Most csak szimplán hűvös van meg ború, és mondjuk úgy minden negyedik nap meg kánikula. Kellemes. Ami nagy újság, és ami miatt nem nagyon tudok írogatni, hogy itt van anya, és mászkálunk jobbra-balra, például tegnap pont Brianconba. Nem is tudom, hogy a nagymama vagy az unoka viselte nehezebben a kacskaringós hegyi utak romantikáját, eléggé fej-fej mellet haladtak, csak nagymama legalább nem sivalkodott. Egyébként jelentem, Franciaországban nyár van, és isteni a baguette, a pain au chocolat meg a croissant is, és Dr. Atkins, Dr. Dukan és összes kollégáik kaptak jó nagy büdös pofonokat.

Ja, és hohó, szombat este vacsoravendégként volt jelenésünk Saránál, ami mibe is torkollhatott volna, ha nem egy jó kis KARAOKÉBA...
Majdnem a régi minisztériumi időket idézte, csak hiányzott vagy 15 fröccs, meg a Mamma mia, mert olasz testvéreink zene terén (is) meglehetősen korlátozottak, és nemzetközi slágerekben eléggé szegény volt a repertoár, úgyhogy orrvérzésig Vasco Rossi meg Ligabue, de azért így is meglehetősen vicces volt. Már eleve a tény, hogy karaoke otthon. Muzikális náció, szó se róla.