8 hetes

Hihetetlen, hogy hogy röpül az idő, hogy már eltelt nyolc hét azóta a nyögvenyelős éjszaka óta. A hormonok mindenesetre kitűnően működnek, már el is felejtettem az egészet, bizonyos részletekre Csiri emlékeztet néha, de azt hiszem, hogy magamtól már úgy jellemezném a szülést, hogy "á , nem nagy szám".

Szóval Kisbéka növekszik, és gyönyörű, és okos, és tudásvágya kielégíthetetlen. Állandóan társaságra és mélyre hatoló beszélgetésekre vágyik. Ha ez nincs, akkor hiszti. Néha akkor is, ha van. A héten ez a jellemző. Én meg nem tudok rájönni, hogy vajon mit akarhat, amikor már minden bevett módszert kipróbáltam, és ő még minidg vörös fejjel,legörbülő ajkakkal üvölt. Tegnap volt egy ilyen show, és kénytelenek voltunk sétálni menni. Csak azért kénytelenek, mert itt leesett a hó, és a lejtős sikátorokban nem éreztem magam biztonságban, a babakocsira meg még nem vettünk hóláncot, de aztán találtam egy kezdő pályát, és ott sikerült lehűtenem a kedélyeket. Amíg haza nem értünk. Mostanában valahogy extrasokat sétálunk. Az extrahidegben.
Tegnap megvolt az első körömvágás is,ettől ódzkodtunk mindketten, de muszáj vót, na, már nagyon karistolt velük. Főleg minket. Önmagában nem tett kárt.