De sebaj, mert pompás volt a hétvége, mert hármasban voltunk ugye naphosszat, ami mindig jó, együtt minden olyan könnyű,még a hisztériás rohamokon is lelkiismeretfurdalas nelkul tudunk rohogni. Persze a csodaanyák biztos azt mondanák, hogy ilyen kis korban nem sírnak ok nelkül a babák, és biztos így isvan, de amikor az ember megetette, tisztába tette, beszélgetett vele,és még mindig ordít , akkor néha jól esik kiereszteni a gőzt, és röhögni. EZ persze csak együtt megy, ha egyedül vagyok a kisdeddel, akkor idegrohamot kapok az ilyesmitől, gyorsan becsomagolom, és elviszem sétálni. Séta alatt fix, hogy élvezkedik, nem süvölt, csak pislog ki a fejéből, én meg lehűtöm magam kicsit.
No, de most nem is voltak ilyen rohamok, kivéve tegnap este Csiri nagymamájánál,ahol egyik Zia, de még a dédnagymama ölelő karjai sem nyújtottak megnyugvást, tombolda volt, de aztán teletömtük, és megnyugodott. Erről majd beszélek a héten a gyerekorvossal az aktuális randinkon, mert mostanában annyit eszik, mint egy kisgyosznó, mintha feneketlen lenne a bendője. Ez még hagyján, de iszonyatosan mohó (ezt nem tom kitől örökölte...), rettenetesen gyorsan eszik, fel sem fogja mennyit nyelt le, így aztán utána gyakorlatilag esőkabátban kellene közlekednünk, mert bármikor kilövellhet egy nagyobb adag tejet a kis babaláma.
Nessun commento:
Posta un commento