Itália nem ereszt

Hát még mindig friss, hegyi levegőt szívunk, pedig vasárnap elegánsan távoznunk kellett volna innen,és már rég mézes zserbót meg paprikás csirkét nokedlivel kellene az arcomba tömnöm. Történt ugyanis, hogy miután mindenkitől elbúcsúztunk, felpakoltuk a kocsit, mint egy karavánt, a malév check-in Milánóban közölte, hogy "non va bene". Azaz nem jó. Mármint a ded olasz okmánya. Vitatkoztunk, kardoskodtam, semmi. Utána még felhajtottunk egy igen jó kiállásű határőrt is, aki először mondta, hogy szerinte "va bene", de utána a rögtönzött határőr konzílium úgy döntöt, hogy mégsem. Szóval ittragadtunk, etethettünk a reptéren, meg autókázhattunk haza. közben azon röhögtünk kínunkban, hogy Giuli az estét úgy zanzázná a kis fejében, hogy elmentünk valahiva kocsival, ettünk, utána hazajöttünk. She ate out. hétfőn telefonok jobbra-balra, kiderült, hogy az olasz vonal megoldhatatlan, legalább egy hónap a szép bordó útlevél. Úgyhogy tegnap megint Milánó, csak most magyar konzulátus. Mintha nem utálnánk Milánót eleve. Rút is, meg az emberek is annyira....milánóiak. Orr fennhord, hülye akcentus. Nem is értem, hogy miért ők lettek a kettes számú város, és miért nem Turin, ami legalább tök szép az impozáns tereivel, a parkokkal, a romantikus folyóparttal, meg ugyebár azzal, ahogy körülölelik a hegyek.Meg jó fejek az emberek. Ui. mindenki délről vándorolt ide, és az északi munkamorál, és nettség keveredik a déli temperamentummal. no mindegy. Szóval konzulátus, ahol a kb. egy órás vrakozás alatt kisbaba nyakig kakálta össze magát, és ott kellett kicserélni az ülőgarnitúrán (wc nem volt) a őelenkát is meg a teljes ruházatot. Reméljük naponta ürítik a kukát amúgy, mert ha nem, akkor ma kellemes párfőm fogadja az állampolgárokat. A konzulátus tegnapi gyfelei meg jól leképezték az itteni magyar diaszpórát : a dolgos munkásember, aki alig bír írni-olvasni, mi, azaz a happy family meg a viszonylag iatal magyar lány a viszonylag nagyon öreg, dohánytól bebarnult fogú férjével. Nem cseréltünk telefonszámot senkivel. Ügyintézés után Dóm tér, hogy valami kellemeset is lásson a szem, aztán még megmutattam Csirinek a Scalat, mert esküdözött, hogy még nem látta, aztán meg kerekítette a szemét, hogy "jahogyezaz, na ezért nem láttam".Kb. annyira mutatós, mint a Bartók Béla Művelődési ház. Mindenesetre van jegy, van okmány, szombaton megyünk.
Közben vasárnap este megszületett Simóék gyereke, Rebecca öt héttel korábban. Az ittragadásunk egyetlen pozitívuma, hogy láthatjuk. Hétfőn este be is mentünk a kórházba. Érkezésünkkor már az egész szűkcsalád (kb. 25 fő) ott dajdajozott a folyosón.Simona neg mintha mi sem történt volna,parádézott. Én a szülés másnapján fel sem bírtam állni kb. Ő bezzeg fél órával szülés után már lement chipsért a büfébe, mert éhes volt.....kemény csaj.