Annyiszor emlegettük a kiscsajt az Ördögűzőből

hogy aztán tényleg megjelent, szombaton . Csiri anyjáéknál volt a kölyök,mert nekünk mindenféle festősprogramjaink akadtak, és amikor hazaért eleve furcsa volt, mert bújt. Sosem szokott. Rangján aluli kimutatni az érzelmeit, neadjisten a gyengeségét. És akkor egyszer csak elindult sugárban....rám, a kanapéra, mindenhova lövellt a cucc ,ördögűző stílusban. Kissé megijedtem, de aztán az aktus befejezése utánhótt nyugodtan folytatta a dumálást.

Az éjszakáink közben megint tragikusak,deez már szóra sem érdemes.

Én viszont tegnap este elmentem úszni Simonával, ma az is nehezemre esik, hogy felemeljem a csecsszopót. Leszakadnak a karjaim.