Ezért az utóbbi időben mindenre jutott időm, csak életünk dokumentálására nem. Igazából nem is tudom, hogy mik történtek mióta utoljára írtam. Az tuti, hogy az úszós csapatunk kiegészült Bettyvel, Csiri unokatesójával, úgyhogy most már három grácia alkotja a vizibalettet,meglehetősen mókás. Az is fix, hogy kb. öt napig csomagoltam be, és már három napja csomagolok ki, és a gyerekszoba még mindig egy raktár sötétlila falakkal ( marha jól néz ki).
A ded sokat fejlődött,most éppen azt a szakaszt éli,amikor nem gőgicsél, nem picsog, hanem sikoltozással,kurjongatással fejezi ki önnön hanga iránt táplált túlburjánzó érzelmeit. Írhatnám erről is, hogy nagyon vicces, mert ugye tulajdonképpen az, de ugyanakkor elég fárasztó is, hogy folyamatos sikítozás az alapzaj. Estére nem mondom, hogy nem fájdul meg a fejem. Ami pedig iszonyatosan cuki, hogy szeret minket, és puszilgat meg simogat. a maga módján. A simogatás az vakarászás,karmolászás, attól függően,hogy sikerül-e levágnom a körmét. (mivel nem egy álomszuszék típus, ezért ez nehezen megy, ergo inkább karmol). A puszi az meg kurvajó. Rácuppan az arcunkra, orrunkra, állunkra, és szopja, úgyhogy most van egy kiszívás az államon.
A képen unokatestvérét, a kis Maut simogatja
Nessun commento:
Posta un commento