Most csak éppen azon filózom,hogy hogyan is kellene valami tudatosságot vinni a nyelvi fejlődésbe. Általában távol áll tőlem a blogon való okoskodás, de ez most foglalkoztat. Mert valahogy most rámjöt, hogy a tény, hogy idekinn én egyszemélyben vagyok a magyar nyelvi környezet az vajmi kevés. Jó, persze megy a Hopp Juliska Hopp Mariska, meg Gryllus, és ezeket csípi is, de nem tudom, hogy mirelég.Olvcasgatni is szoktunk, de ott egyelőre alacsony az ingerküszöb, egyelőre 5 perc után megunja. Viszont a könyveket önmagukban nagyon szereti, rendszeresen lapozgatja és nézegeti őket. Szóval nem tduom, hogy hogyan is kellene ezt csinálni azon kívül, hogy beszélek hozzá magyarul meg mondókázunk. Ráadásul,amikor Csiri itthon van, vagy van valaki más talján is velünk, akkor nehezebben megy a magyarul beszélgetés, valahogy ösztönös, hogy ne legyekmár bunkó, hogy úgy beszélek, amit nem ért meg a harmadik. EZ mondjuk Csirivel kapcsolatban sokat javult, vele már nem okoz különösebb gondot, és igyekszünk is a folyamatos olasz-magyar háttérre. Na,meglátjuk. Viszont.Lakik a házunkban egy öregúr, akinek van egy unokája, olyan ötéves forma. És mondta az öreg tegnapelőtt, hogy van itt a kisfalunkban a libalegelőn egy másik magyar nő, akinek a gyereke ráadásul egy csoportba jár az oviba az ő unokájával. Szóval az meg a másik mission lesz,hogy felhajtom,mert azért mégiscsak jó lenne.
Nessun commento:
Posta un commento