Notte bianca

Egyébként pedig minden szempontból tökéletes volt a szombat annak ellenére, hogy nem álltunk meg. Ugye kezdődött kora délután Saranal a medence melletti ökörködéssel, aztán este jöttek Maxék és jó kelet-európai szokásoknak megfelelően grilleztünk a balkonon. Ehhez hozzátartozik, hogy múlt héten a szembeszomszédék tettek ugyanígy, és ki voltunk bukva, hogy ez mennyire gáz már, mégiscsak egy balkon , meg egy társasház, de annyira csorgott a nyálunk valójában, hogy muszáj volt nekünk is hasonlóképpen cselekedni. Király volt, főleg, mert aznap még Notte Bianca is volt Szentivánéjt megünneplendő, és koncertek meg kirakodóvásár, meg rendezvények voltak mindenfelé, úgyhogy adtunk az éjszakai életnek, Giulia meg békésen szunyókálva tűrte mindezt a babakocsiban. Aztán persze bosszút ált, amikor vasárnap kora reggel megint jött a parádé, de aztán valahogy kilencig kihúztuk hárman a nagyágyban, és így senki nem szenvedett maradandó károsodást.

Amúgy meg annyira cuki a kis zabagép, mert mostmár kezdi kapisgálni ezt a kanállal evés dolgot, és persze nem tudja a szájába koordináli még a kanalat, de eltökélten próbálkozik, amit néha hagyok, de csak néha, mert az átöltöztetése még mindig nem a legkedvesebb elfoglaltságom (nem vagyok egy szabadfogású birkózóbajnok).