Az éjszakai alvás sosem volt az a tevékenység, amiben Zsüli jeleskedett volna, voltak jobb hetek, de általában egy ébredés elvárt, aztán meg küzdj és bízva vízzál, hogy visszaalszik, és nem a nagyágyban fogja reggelig kihúzni. Ez a helyzet a legutóbbi szegedi tartózkodás után csak romlott, alig lehetett becsempészni a kiságyba (szigorúan csak, amikor már elaludt közöttünk), és nagyon gyakran ébredt (olyan kétszer-esetleg háromszor éjszaka). Az utolsó ébredés után (kb. 4 óra már minidg köztünk maradt). Aztán Csirinek ezzel eléggé tele lett, tegnap berakta a dedet a kiságyba, aki az elején vidáman ugrált meg énekelt, de amikor látta, hogy sneki nem veszi ki, akkor keserves sírásba kezdett. Csiri ráadásul értésemre adta, hogy ott kell maradnia, nem vehetem ki. Én kb. 3 percig bírtam a gyűrődést, utána kicuccoltam a nappaliba, magam mögött jól becsukva minden ajtót (még így is hallottam, hogy hogy üvölt), mert sajnálom, de én nem bírom szó nélkül, amikor bőg, és felveszem (fú, de szar anya az ilyen). És mi lett az eredmény: fél óra bömbölés után elaludt, és csak reggel hatkor kelt fel, mert halálosan összekakálta magát. Szóval ezt most jól Csiri nyerte, és tisztára kivagyok, hogy miért az a hatékony módszer, ami szenvedni hagyja a gyereket.
Nessun commento:
Posta un commento