Nem tudom már nagyon számon tartani a napokat, a lényeg az, hogy a negyedik drasztikus éjszakán felébredt fél négykor. Nagy dillemmába keveredtem, hogy most húzzak-e azonnal a kanapéra vagy mi legyen, de inkább csak bekapcsoltam a hiperszuper chicco plafonra csillagokat vetítős mittoménmicsodát, aminek a funkciója, hogy kellemes, álomba szenderítő hangulatot teremtsen. Hát ez nem nagyon jött össze, azaz jó sokáig tartott. Egy óra szenvedés után aludt el újra (de nem vettem fel!), olyan tüneteket produkált közben, mint pl. csukott szemmel rácsnál állás és sírás meg ilyesmik. De magához képest elég erőtlen volt, nem is nevezném sírásnak csak szenvedésnek. Persze azt mondani sem kell, hogy az apja ezeket az intermezzókat simán átalussza. Aztán tegnap este tíztől ma reggel ötig folyamatosan, ami majdnem jó már, ha csak egy órát ráhúzna már attól is nagyon boldogok lennénk azt hiszem. Egyszer csak rájön, hogy aludni jó dolog.
Ja, a legújabb hobbi meg megint felettébb vicces. Bútortologatás. Már persze, amit erővel bír: dohányzóasztal, székek, járóka(!), egész este elvan azzal, hogy ezeket tologatja fel-alá a lakásban, mi meg nem szólunk érte, mert tök jól szórakozik ezzel, meg hát persze mi is. Legalább addig sem az én pólómat rángatja.
Nessun commento:
Posta un commento