Egy nehéz nap éjszakája

A tegnapi nap kicsit megviselt bennünket. Azaz engem mindenképp, csemete nem tudom, hogy hogy volt ezzel. Mindenesetre aludni azt nem akart egyáltalán, csak hisztizni, amit csak akkor volt hajlandó megszakítani, ha mellen volt vagy ha sétáltunk a macskaköveken (imédja, ahogy rázkódik a babakocsi). Ennek következményeképpen a dudáim tropára mentek, de legalább sokat mozogtunk.Mármint én mozogtam sokat. Ő csak megfigyelt a kocsiban. Ez is valami. Ja, igen, és volt még egy békés fél óra, amikor az "egyszer volt hol nem volt egy icipici lencsi lány" nótát hallgattuk majdhogynem végtelenítva. Meg egy kis Halász Juditot. Lencsi lány jobban bejön neki. Halász Judithoz még fel kell nőnie azt hiszem. Az eredmény mindenesetre az, hogy reggel nyolctól este kilencig volt talpon (azaz háton vagy hason vagy akármi), ami kiakasztó,és semmi esetre sem csecsemőhöz méltó magatartás. A végén már beírtam a gugliba is, hogy "csecsemő nem alszik". Biztos voltam benne, hogy valami horrorfilmet fog kidobni. Hát nem, de túl sok jótanáccsal nem szolgált a világháló. Szóval kemény menet volt, és nosztalgiázva gondoltam vissza a kórházban töltött napokra,amikor még olyan kis igényei voltak, enni sem akart, azzal meg lehetett szüntetni a sírását, hogy ráztuk a bölcsőt, amiben feküdt. Régi szép idők.Viszont, ami jó, hogy aztán mégiscsak kimerült a Szélesszájú Kisbéka, és átaludta az éjszakát. Reggel hatkor kukorékolt a kajáért, és miután megkapta nem sokkal később megint álomba szenderül, úgyhogy most nagy a nyugalom, és én is kipihent vagyok.

4 hetes és van karaktere

Ma reggel például ötkor úgy döntött, hogy nappal van, és kész, őt innentől kezdve foglalkoztatni kell. Úgyhogy kb. délután fél kettőig volt vele egy kemény időszak, mert konkrét elkpzelése van arról, hogy mit akar, és ez általában sosem az, hogy " de szeretnék a kiságyban hesszelgetni és nézelődni". Viszont hála Istennek a szoptatás most már tényleg megy, úgyhogy finom, anyatejes babaszagú a gyermek, a probléma csak az, hogy ez az iparág is annyira megtetszett neki, hogy képes akár egy órát is eltölteni a mellen nyammogással, ami most hogy nem fáj nem is lenne akkora baj, de gyakorlatilag az ágyhoz köt. Nem az a "gyorsan előkapom a cickót, aztán húsz perc múlva végeztünk is" típusú etetés megy.
Egyébként jól elvagyunk mi napközben, csak néha kicsit strapás.
Hétvégén voltunk esküvőn is, ahol angyalként viselkedett, majdnem végig aludt a babakocsiban, úgyhogy megint mindenki el volt ájulva, hogy mekkora szerencsénk van a csimotával.Nem nekik kell órákon keresztül énekelni a Waka Waka-t bunga bunga verzióban (valamiért erre a nótára megnyugszik, lehet, hogy azért,mert amikor terhes voltam a csapból is ez folyt, és emlékszik). Az esküvő olaszos volt, tehát semmi extra, tizenegykor három perc alatt összeadta a párt a falusi, alkoholista polgármester, aki a szertartás után sietett a bárba, fotózkodás, aztán étterem, és ötkor már mindenki távozott is. Nem egy magyaros ereszdelahajam.
Az meg furcsa, hogy olyan sokat változott már,amióta megszületett, pedig még minidg csak egy csecsemő, de már kifejezetten nagynak látom.A hosszát sosem sikerül lemérnem, de szerintem csomót nyúlt, a haja meg csak nő, hamarosan fonhatjuk:-).

Beszélgetés

Ez megy a legnehezebben,mármint, hogy beszélgessek a gyermekkel. Tudom, hogy muszáj, hogy okos , szép, választékosan beszélő, kétnyelvű okostojás legyen belőle, csak egyelore furi ez meg nekem, es tarsalkodasunk kimerul abban, hogy elmeselem, hogy miket csinalok vele, meg mi a program. Csiri bezzeg ontja neki a sok baromsagot, veleszuletett tehetsege van hozzá. A másik szégyenteljes próbálkozásom az éneklés. Rájöttem, hogy nem tudok gyerekdalokat. Azaz áltaslában az első sorokat igen, utána lálálálálálá. A rajzfilmslágerek mennek, úgyhogy Kukori és Kotkoda, a nagy ho-hho-ho-horgász meg Vuk a repertoár. Bár a minap a Csiga-biga gyere ki is ment, meg a Mamma mia az ABBA-tól. Csoda, hogy mostanában többet sír.
Holnap esküvőre megyünk. A két Simo egybekel, úgyhogy Juli ünneplő gúnyát húz, tuti ő lesz a főszereplő. :-)

3 hetes

Már megint eltelt egy hét, már megint nem jutott időm semmire, és egyre inkább kezdek lestrapált anyuka kinézetet ölteni azáltal, hogya gyerek mostanában valahogy ráérzett a büfizés ízére, és a legváratlanabb pillanatokban szeret rámereszteni egy sugárral.


Egyébként meg előjöttek végre az anyaiérzelmek. Az elején bevallom egy kicsit aggódtam, mert nem nagyon tudtam hova tenni a jövevényt. Aznap amikor megszületett hajnal négykor, Csiir kb. hatig volt velünk reggel, és utána elment, a gyerekeket pedig hétkor szedték össze és vitték el mindneféle vizsgálatokra, szóval volt egy óránt kettesben. Csak néztük egymást, azaz leginkább én néztem őt,és akkor esett le, hogy hahó, ez nem csupa babázás lesz, amikor elkezdett sírni, és hirtelen azt sem tudtam, hogy mit csináljak. És egy darabig a kapcsolatunk még arra korlátozódott, hogy ő cuki én meg megetetem,tisztába rakom, stb.Mára azért megváltozott a helyzet. Szombaton elmentunk bevasarolni, es kb. 2 orara Csirianyjaekra hagytuk. Abszolut szeparacios valsagom lett és vigasztalhatatlanul maszkaltam a mortadellak kozott, hgy mi lehet a lanyommal, tuti kinyirjak egy ovatlan pillanatban.
Juli meg egyre ügyesebb, a kiságy egyik végéből a másikba kúszik, ma fel kell applikálnunk a védőmatracokat vagy miket, mert képes fejjel menni a falnak.
Üvólteni is szépen megtanult, naponta másfél-két órát edzm és persze elsősorban engem tüntet ki ezzel, bárki más jelen van, angyal üzemmódra kapcsol és békésen nézelődik.

Készen vagyok

Készen vagyok a kölöktől, de komolyan. Mert nem azért,mert az enyém,de szerintem-sőt a gyerekorvos szerint is- a mozgása szuperfejlett. Épp az előb nézegettem, ahogy tekereg a kiságyban. Hason szeret, és simán fordítja a kis fejét jobbra meg balra, hol engem néz, hol a falat, és, ami a legnagyobb, hogy amikor kiesik a cumi a szájából, és elég közel van,képes magától újból bekapni. Fantasztikus.
Tegnap voltunk hallásvizsgálaton, tökéletesvolt az is, minden bébi vonyított, csak az enyém volt az,aki fel sem ébredt, hiába dugdostak műszereket a fülébe.Még az autozás hatása alatt volt.Imádja, és egyből elalszik. Most eszembe jutott, hogy volt egy ismerősöm, egy lány, aki kb. huszonkét éves kiorában jelentette ki, hogy elalszik, amint megmozdul alatta valami.Nos, Juli is így van ezzel, de ő mégiscsak egy kisbaba.
A napirendje mostanában, mint egy felnőtté.Legalábis tegnap. Déltől este nyolcig fenn volt, semmi szándékot nem mutatott arra, hogy ő aludna, ellenben sokat kellett szórakoztatni. De aztán aludt öt órát egyhuzamban, kaja,majd kb. hét óra alvás. Nem értem, de sose legyen rosszabb, még egy olyan éjszakánk sem volt,amikor bőgött volna vagy ilyesmi,jól bekajál és már alszik is tovább a kis Monchichi.
Majd rakok képeket is, de a gyerek nyugodt óráit, amik napközben elég ritkák egyelőre mosogatásra és egyéb házimunkára,és persze fejésre próbálom felhasználni, nem jutott még idő a letöltésre.

2 hét

Holnap lesz két hetes a kukac, úgyhogy jöhet egy mérleg is. Alapvetően jó gyerek,sokat alszik, kivéve amikor bömböl- lásd előző bejegyzés- , rettenetesen vicces fejeket vág, álmában mosolyog, ha kellően közel vagyunk hozzá akkor fixál. Egyelőre viszonylag primitív dolgokkal le lehet kötni a figyelmét,aminap percekig bámulta a távirányítót,amit elétartottam (mérete kitűnő, színe fekete, úgyhogy remek). Mozgása alakulóban,már oldalról hátra fordul a kiságyban,és ha hasra tesszük, akkor jobbról balra fordítja a fejét és viceversa.Imádja a kezeit, nézi őket,egyikkel a másikhoz ér, stb. Nyelvezetében egyelőre egy szó fedezhető fel, az "nge", ami joruba lehet vagy tuszi vagy hutu, de mindenképpen afrikai.
Ma reggel 3770 gramm volt, 3650-ről indult, utána akötelező visszaesést követen a múlt héten visszanyerte kezdő súlyát, jó lenne, ha szaporodna holnapig, mert megyünk a gyerekorvoshoz az első kontrollra,és jól esne, ha megdícsérne, hamár ennyit szenvedtünk ezzel a szoptatás-dologgal. Nekem marhára fáj,biztos bennem a hiba, hogy rosszul rakom a mellre vagy nem tudom, de most nem mennék el fotóztatni a kebleimet az fix, annyira szétcincálta őket a kis mohó malac.

Le a kalappal

minden anya előtt, komolyan. Ezt már a szülés után is így gondoltam, mert aki kibírja- akár többször is ezt a traumát- az egy hős,és megérdemel minden tiszteletet. No de most, hogy egyedül maradtam a bébivel, hát így meg pláne. Múlt héten itt voltak anyáék, ami nagyon jó volt,már csak eleve amiatt is, hogy együtt lehettünk, mésrészt meg mert egy csomót segítettek a gyerekkel, aki egész tisztességesen viselkedik, de amikor rájön az ötperc, akkor végem van. Ma az ötperc reggel kilenctől tizenegyig tartott. Torkaszakadtából üvöltött, az ok ismeretlen,előtte szopott, és nem eszek semmi rémületet, hogy a hasa fájjon,egyébként is kaja után soha nem szokott sírni, csak békésen bealszik.Szóval ment a hisztéria, a végén már gyakorlatilag mindkettőnk részéről, ja persze azt elfelejtettem mondani, hogy karban érdekes módon elmúlt a bömbölés, de egy percre sem lehetett letenni,mert akkor megfeszítette az egész kis testét és rítt. Szóval stresszes ez az iparág, és egyáltalán nem pihentető, bár az ejszakázást úgy néz ki megússzuk,mert Juli képes pl. este kilenctől háromig aludni, utána rapid kaja, és nyolckor kel.Az utóbbi pár napban egyszer kellett felkelnünk éjjelenként, ami azért elég jó én is érzem, de cserébe azért nappal egészen igénybe vesz, mert nem csinál semmit félszívvel, a sírást meg főleg nem, és olyankor van amikor ketten gyömöszöljük, hogy javuljon a komfortérzete. Lehet, hogy valamit nagyon elrontottunk? Ma reggel igy ereztem, amikor még wc-re sem tudtam elmenni, csak amikor már nagyon felhergeltem magam, és otthagytam öt percre a kiságyban nyüszíteni.
A múlt hetet egyébként mindenféle cickóproblémák szinesítették, demost talán egyenesben vagyunk, és kiválóan tejelő jószágnak igérkezem, ma éjszaka arrra ébredtem, hogy tisztára át van ázva a pizsamafelsőm.....szexi, mi? Az embernek olyan sok mindent nem mondanak el a terhességről/szülésről/gyermekágyról/szoptatásról.

Hogyismondjam

Úgy látszik,hogy innentőlkezdve mindig lesz min megütközni.Első reggelünkön itthon, azaz ma,pelenkáztuk a bébit, és vért találtunk.Persze teljesen beparáztunk,úgyhogy kocsiba be,kórház,ügyelet. Ugyanaz a neonatológus vizsgálta, aki eddig is nyomon követte,meg is ütközött, hogy megint ott vagyunk.De aztán mi, hogy megütköztünk,amikor mondta, hogy semmigond nincs,Juli menstruál. Olyan szinten magáévá tetteaz anyaméhbena hormonjaimat,hogy megjött neki.Komoly.Ritkán előfordul,de a dokival speciel a héten másodszor. Nem is tudtuk, hogy sírjunk vagy röhögjünk, persze ez utóbbit választottuk.Koraérett a gyerek, és szegénynek a mellei is meg vannak keményedve, várni kell egy pár napot,mire elmúlik....

Olasz kórház

Kedd hajnalban született meg Juli, és péntek reggel "szabadultunk",úgyhogy sikerült releváns tapasztalatokra szert tennem az olasz egészségüggyelkapcsolatban,és be kell valljam,hogy minden várakozásomat felülmúlta.Egy szavam sem lehet,minden szülésznő és minden orvos -kivéve azt,aki összevarrt- kifejezetten kedves volt, és törődő,és odafigyeltek ránk, mindig volt valaki,aki segített, stb. Ráadásul az első két napot egy kétágyas suiteban tölthettem privát tusolóval meg minden,utánamondjuk kiebrudaltak onnan, és 2 éjszakát egy, a szülőszoba melletti háromágyasban nyomtam le,akkor már nagy vagányan,de azért néha kivert a víz,mert simán lehetett hallani, ahogy üvöltöttek benn a nők. Szóval összességében jó volt,megkockáztatom, hogy jobb,mint amilyen otthon lett volna, és itt bónuszként senki nem tartja a markát,az orvos meg legkevésbé, hiszen az egészet a szülésznő vezényli le.
A gyerek tökéletesen működik,és van jó nagy fekete haja,és az a nagyon rossz szokása, hogy nappal olyan,mint egy angyal, de éjszaka beindul a biológiai órája,és egyelőre 2 óránként elkezd nyekeregni,és akkor enni kell.

Szülésélmény

Hö.Van ilyen kifejezés.Hát..nem is tudom.Sok mindennek hívnám,csakélémynek nem.
Hétfőn délelőt telmentünk vizsgálatra, összehúzódások nulla,úgyhogymehettünk haza.Előtte még beugrottunk egyet bevásárolni.Ittho nkaja, szieszta,miegymás,majd valami nedvesreébredek.Egyből veszett hejehujázásba kezdtünk,hogyez magzatvíz,végre vége.Úgyhogy kórházva vissza, aholmegint rámcsatolták a mindent érzékelő masinákat, de megint nem mutatott összehúzódást,pedig én ekkor már komolyan éreztem valamit.Megvizsgáltak,egy centi,menjünk haza,nincs itt semmi látnivaló. azért ezen aponon már kicsit nyűgös voltam,dehazamentünk,és nemvoltakmárkétségeim afelől,hogy beindult a buli.20:37-kor kezdtükel jegyzetelni a fájásokat,és óraműpontossággal ötpercenként jöttek,ésúgy egy percig időztek az alhasamban.Tízkor elindultunk vissza a kórházba,ahol a szokásos körök,a gép megint nem mutatott semmit,de eddigre már öt centire tágultam,úgyhogy nem küldtek haza.Gyors elrendezkedés után( egy közléskényszeres olasz lánnyal egy szobában,aki nem volt rest folyamatosan pofázni a programozott császárjáról,miközben nekem jöttek a fájások.EZ hálaIstennek csak egy 10 perces programpont volt,amig Csiri fel nem ert a csomagommal.Utana vajudoszoba,aholmar nagyjabol egy pozicio sem volt jo. Raadasul hidegfront volt, esnegyen vajudtunk/szultunk egyszerre,ami miatt az aláfestő háttérzajok meglehetősen nyugtalanítóak voltak.Fogalmam sincs,hogy mennyi idot toltottunk a vajudoban, mert ugy altalaban nem nagyon volt helyen az idoerzekem,meg mas sem.Mindenesetre olyan ejfel korul mar a szuloszobaban voltam. Beöntésre és egyéb úri huncutságokra nem is volt idő.A szuleszno marha szimpatikus,es nagyon turelmes volt,nekem biztos nem lett volna ennyi energiam.Atizcentis tagulas gyorsan eljott koszonhetoen a homeobogyoknak,kozben volt egy burokrepesztés is valahol,de az gyakorlatilag fel sem tunt, csak a nedvességet éreztem belőle.
Aztán a kitolási szakaszt teljesen bebuktam.Egyáltalán neméreztem,hogymit is kellene csinálnom,legalábbis egy jó darabig nem,ésaz egészből csak arra emlékszem,hogy a szülésznő azt mantrázza megállás nélkül,hogy "mintha kakálnál"meg, hogy "nyisd szét a lábad." .De nekem nem megy. Úgyhogy át is parancsolt egy kb.kétórásszenvedés után a klasszikus szülőszékbe.Tök idegesítő volt,mert tudtam, hogy akár félóra alatt végezhettem volna a kitolással,de nem sikerült. Aztán a szülőszékben valahogy összeszedtem magam, ekkor amár tele volt a szülőszoba,mindenki rám várt.Egy mogorva nőgyógyász,egy gyerekorvos, a csecsemősnővér. stb. Végül fogalmam sincs,hogy hogyan, de egyszer csak éreztem,hogy valami furcsa távozik belőlem,és a csecsemősnővérmondja,hogy legyen négy óra hét perc,és sír a gyerek.Egyből a mellemre rakták,ahol elhallgatott,és csak néztünk egymásra bambán.Csiri közben elvágta a köldökzsinórt,aztán a gyereket elvitték vizsgálni,én meg maradhattam,mert ugye össze kellett foltozniuk. Ráadásul egy nem túl kedvesdokit fogtamki,aki hőbörgött, hogy mit ficergek,miért nem lazítok.Hát kösz. Aztán kis pihenés Csirivel és baby monchichivel,majd áttessékeltek minket a szobámba.Ahova fogalmam sincs hogyan,de a saját lábamon mentem. Nézegettük kicsit a gyereket,akit aztán szerintem hat körül elvittek,Csiri hazament, én meg próbáltam volna aludni,de sajgott a sebem,plusz a méhem folyamatosan húzódott össze(erről nem szólt a fáma,hogy utána is fáááááááááááááj). Csiri nemsokára visszajött, és egész nap velünk volt.Közben engem olyan akkor teljesen elképzelhetetlennek tűnő dolgokra kényszerítettek,mint hogy pisiljek, pedig mindenhez kedvem volt, csak ahhoz nem,hogy bármit kibocsátsak magamból. De befenyítettek egy katéterrel,úgyhogy jobbnak láttam beadni a derekam.
Szóval alényeg a lényeg,hogy ez után a trauma után kellő tisztelettel nézek,minden anyára,aki végigcsinálta ezt a tortúrát,azokra meg még inkább,akik többször is.Ebben meg is egyeztünk Csirivel. Számára is traumatizáló volt az élmény,és hosszú meg kimerítő. Az viszont biztos, hogy azótamég sokkal jobban szeretjük egymást,én azért mert elviselt,és megzabálom,ahogy babusgatja a gyereket,ő meg azért,mert sikerült végigcsinálnom ép ésszel.