Tűkönülök

és még minidg nem történik semmi. A gyerek lerugja a bordáimat, kiszakítja a jobb oldalamat, de esze ágában sincs távozni a testemből, pedig én már nagyon nem birom ezt az osztozkodást.
Persze szulest elosegito modszerekkel tele a padlas.A mellekelt abra mutatja mennyire jol mukodnek. Semennyire.Legalabbis nalam. Szoval egesz hetvegen csak vartunk meg setaltunk, meg idementunk , odamentunk, a lenyeg, hogy menjunk. .Csiri telefonja allandoan csorog, hogy mivanmar, de nem tudom mit kepzelnek aorkonok, hogy ha lenne valami, akkor nem szolnank?
Szoval kezdek nagyon hisztis lenni, es mar semi nem nyujt megnyugvast. VIszont kb. 18 ev utan a hetvegen megint kiolvastam Adrien Mole elso ket naplojat, es pisisre röhögtem magam. Zsenialis remekmu.
Az egyetlen pozitivum ebben a remenyvesztett allapotban, hogy mar annyira kinn akarom tudni a gyereket,hogy elmult mindenfele szulessel kapcsolatos paranoiam. Egyszeruen nem erdekel, hogy fajni fog nagyon, csak hadd nyomjak mar.