Névkrízis

Ebbe kerültünk tegnapelőtt, ugyanis történt az, hogy az utóbbi időben akármerre fordítotuk a fejünket volt egy kislány,a kit Giulianak hívtak, vagy valaki, aki ismert valakit akinek most született egy Giuliaja. Úgyhogy kissé elbizonytalanodtunk. A biztosítékot végleg Roberto unokaöccsének a havernője verte ki,a kivel vasárnap találkoztunk, és szintén így hívják.Ráadásul nem egy angyalarcú bébi volt. A bokájától a feje búbjáig úszott a fagylaltban, és épp egy adag papírtörlőnek a csokifagyiba történő mártogatásával volt eszetlenül elfoglalva, ráadásul a bal szeme körül hatalmas fekete karika, mert beverte a fejét a bidébe. Szóval itt elkezdett villogni a riasztó, és kitaláltuk, hogy ez nem maradhat ennyiben, új név kell. Aztán addig próbáltuk magunkat szoktatni a gondolathoz, amíg teljesen össze nem zavarodtunk, és most megint Juli.

Ma meg is csinálom a kórházi csomagot, a cuccait már sterilizáltam, csak ki akarom még vasalni (ÉN!), aztán felőlem jöhet. Sőt. Jöjjön már, mert már valahogy sehogy sem jó. Sem ülve sem fekve, sem állva,sem sehogy.Viszont 95-ös melltartót kellett vennünk a szoptatáshoz, és mondta az eladó, hogy ez lehet, hogy addigra kicsi lesz. Nem vagyok más, mint két óriási dinnye. Hú.