mercoledì 4 agosto 2010

Piemontiak

A helyiek. Az őslakosok. Furcsa egy rassz. Eleve nincsenek túl sokan, mert a környéket a hatvanas évek környékén elárasztották a déli bevándorlók (pl. Csiri családja mindkét ágon). Szóval a helyiek nem is annyira gyakori madár, de annál jellegzetesebb. Eleve mintha csak öregek léteznének.A nőket leginkább a budai öregasszony kategóriájához lehetne hasonlítani otthoni környezetben. Nagyon rendezett, jó anyagi háttér, amihez itt ráadásul legendás zsugoriság is társul. Azok a tipusok, akiknek tele van aggatva a testük arannyal, de 5 dkg felvágottat kérnek a boltban, és 5,1 dkg nem maradhat. Mostanában úgy alakult az életem, hogy csupa olyan helyszínen van jelenésem (kórház, háziorvos, önkormányzat, posta), ami nekik gyakori előfordulási helyük. Kedvenc, és én attól tartok egyetlen programjuk ugyanis az ügyintézés, illetve ehhez társulóan a sorban ücsörgés és eközben egymással társalkodás. Már ismerősök az arcok, vannak olyanok, akik szerintem minden áldott nap bemennek valahova egy kicsit pletykálkodni és sorban állni. Sorban állás közben pedig állandóan hőzöngenek, mindig ki akarják játszani a sort, és érthetetlen dialektusban fortyognak. Persze nagyon komikus az egész valahol.
Nekem meg most hamarosan mennem kell a kórházba is leletekért, meg az önkormányzathoz is, úgyhogy ismét közelharcba keveredhetek velük, hogy be ne slisszoljanak előttem sehova sem.

Nessun commento:

Posta un commento