Szorgos hét

a hét az utóbbi időszak tespedése után viszonylagosan aktívan, a mosás-vasalás-fertőtlenítés-kórházi csomag összeállításának bűvös forgatagában telt el. Azért nem mosónőként elképzelni, mert marha könnyen elfáradok. Tegnap elmentem a postára meg vissza, ez kb. 20 perc, és utána úgy éreztem magam, mintha legalábbis az Everestet másztam volna meg. Mondjuk meleg is volt nagyon, mert itt most éppen megint nyár van. Szóval a csomag nagyjából összeállt, kicsit meg is ijedtem, hogy azt hiszem eltúloztuk az 50-es cuccok mennyiségét, és lehet, hogy egyáltalán nem lesz rájuk szükség. Én mindig azt hangoztattam, hogy én 49-el születtem, csak azt valahogy nem kalkuláltam bele, hogy ja, csakkét héttel idő előtt. Jó, végülis ezt még ő is megteheti, sőt. Bárcsak. Emellett szerdán voltunk nézni lakást, és végre mindkettőnknek tetszett, nagy is, napfényes is, fel is van újítva. Azt nem is mondtam szerintem, hogy szombaton is voltunk megnezni egyet, a ket Simoval szemben szinten, de onnan alig birtunk elmenekulni, mert a tulajdonos, aki mutogatta annyit beszelt, hogy engem pl. mar az ajulas keringetett, ja, raadasul hianyzott elöl a két metszőfoga, ami valamelyest nehezítette a szövegértést. Egy ponton csatlakozott a felesége is, neki oldalt voltak foghíjai, pedig fodrász, hajlamosnak kellene lennie a szépre, de úgy látszik családilag fogproblémásak, és bele is törődtek ebbe. A la nature szeretik. Na mindegy is, a lakás alapvetően nem lett volna rossz, de sajna a gyerekből buckalakót kellet volna nevelni, mert a gyerekszobát a nappaliban kerítették el gipszakrtonnal, és gyakorlatilag nem volt ablaka, de fogatlan bácsi próbélt meggyőzni arrról, hogy jó az. Hát neki lehet. MIndenesetre most, hogy végre láttunk egy szépet is kissé helyreállt a lelki egyensúlyunk. És ez is kb. 20 méterre van Simoéktol, ami jó, mert ha bármi van Simona tud segíteni vigyázni a gyerekre vagy én az övére, ha úgy adódik. A fiúk meg játszhatnak a Wii-n.....mert az meg reneszánszát kezdi élni.

Holnap este meg megyünk Torinóba pizzázni újabb rokonokkal. Nagynéni, nagybácsi, akiket én még sosem láttam, és akik ellenálhatatlan vágyat éreznek, hogy megismerjenek engem. Utána meg megyünk majálisozni. Azaz az itteni nagy baloldali párt szervez Torinoban egy hatalmas dzsemborit az olasz egység 150. évfordulójára (ami egyébként jövőre van, szóval ez itt egy kicsit zavaros), és én olyan május elseje típusúnak képzelem. Lesznek koncertek, meg könyvvásár, meg kaja, pia, kánaán. Após nem jön velünk, ő hazamegy. neki jobbra húz a szíve. Borzasztó, hogy a politika így kettészakítja a családokat :-D.

Ami még szuper, hogy jövő hétvégén jön Tap. tegnap vette meg a jegyet, remélem, hogy addig egyben maradok. Azt persze nem garantáéom, hogy mondén programokkal lesz teli a víkend, és egyik lokálból a másikba szédülünk majd, de jó lesz végre magyarul, meg röhögni, meg minden.