Az utóbbi pár nap a lakéskeresés bűvöletében telt. Néztünk élőben is, azt a bizonyost, amibe Csiri úgy beleszeretett, mert van kertje. Hát, majdnem mindenben megfelelt a hirdetésben foglaltaknak, és a telefonon mondottaknak, csak eggyel kevesebb szoba volt benne, cserébe nem volt bevezetve a gáz, és igazából hétvégi ház volt az, nem pedig huzamosabb tartózkodásra alkalmas ingatlan. De a kert az stimmelt. Utána bevettünk egy-két ügynökséget, és most megint van egy titkos favorit, de itt az augusztus olyannyira holrszezon, hogy felhívtuk a közvetítőt, aki közölte, hogy majd szeptemberben mutatja meg.... Addig nyilvan a tengerparton sütteti ez is a hasát. Mint minden normális ember, és hétfőtől végre mi is megmutatjuk Julinak, hogy milyen isteni a habokban lebegni. Szeretnek úszkálni az alienek úgy tudom. Franciaországba megyünk, szóval csak ide a szomszédba, ahol az egyik nagyneniek bereltek egy hónapra egy házat, és egy héttel hamarabb hazajönnek, nekünk meg felajánlották, hogy használjuk ki, menjünk le. Úgyhogy megyünk is a szintén várandós unokatesópárossal (a két Simo, merthogy a fiú Simone a lány meg Simona).
A lényeg, hogy most szeptemberig nemigen fogunk több ingatlant megnézni, kívülről egy-kettőt azért lecsekkoltunk, de egy dolog, hogy esténként marha romantikus felmenni a hegytetőre és onnan nézni szerteszét, de ha ott kellene laknom, és kocsival tudnék csak elmenni tejet venni (ami a hegyi szerpentineken nekem különösen megy, imádkozhatnék megállás nélkül az életemért), vagy esetleg megfejhetnék egy tehenet, az azért nem olyan vicces. Hála Istennek ebben egyetértünk. Nem vagyok egy Heidi-típus. És a gyerek sem lesz az, erről én kezeskedem :-D
Nessun commento:
Posta un commento