Megjottunk a tengerrol, es mindjart indulunk tovabb a hegyekbe, ahonnan remelem, hogy fogok tudni reszletesen irni. Most epp varolistan vagyunk, Csiri apjanak a cegenel bekrepalt a riaszto, es itt silbakolunk, varjuk a szerelot, aki remelem, hogy nem akar egy ebedszunetet is beiktatni mielott idejon, mert nem valami erdekfeszito ez az iroda.
A nyaralas szuper volt, bar ez mar az uj elet szemelyisegjegyeit hordozta magaban elegge. Mivel utitarsaink, a ket Simo is babat varnak, ezert mindenfele karos szenvedelytol mentes, de keresztrejtvenyben, delutani csendes pihenoben es nassolasban gazdag volt ez par nap. A bazisunk Menton volt, azaz egesz pontosan Roquebrun- Cap Martin, gyakorlatilag az elso francia telepules a hatar utan. Franciasan sikkes, dugig olaszokkal, levendulaval es isteni croissantokkal.
A legviccesebb az egesz tartozkodasban az a ket alkalom volt, amikor elmentunk kaszinozni. Beoltottak minket a Simok, mert ok az elso nap 10 eurobol csinaltak 150-et. ugyhogy gonodoltuk ezt mi sem hagyhatjuk ki. Nem is hagytuk. A mentoni kaszinó nem kulonosebben elokelo, meg belepot sem kell fizetni. Szamomra teljesen megdobbento modon a jatekautomataknal csupa 70 es 80 kozotti oreglany, akik beveszik magukat egesz estere egy-egy gep ele, el sem mozdulnak, es megallas nelkul dobaljak belejuk a zsetonokat. Mondjuk eleg sokszor omlott ki a gepeikbol a penz, de azt nem sikerult bekalibralnom, hogy vajon mennyit koltenek el, es sikerul-e nyereseggel zàrniuk az estèket vagy esetleg csak a tulelesert kuzdenek. Mindenesetre bizarr volt oket latni. Mi mindket este emelt fovel tavozhattunk, bar a csaladi koltsegvetest nem vitte nagyban elore a hazardirozas, de osszessegeben egy 60 euros profittal zartunk ugy, hogy marhara minden penzunket elvesztettuk, es az tolso 50 centes zsetonnal Csiri mondta, hogy vegre vege ennek a tragedianak, bedobta, es elkezdett omleni a penz. Hehe. Egyebekben elegge sztrikt volt a napi tutin, delelott pancsolas, aztan haza es fozni egy fel kilo tesztat mindegy hogz mivel, csak teszta legyen, delutan szieszzta, kis pancsolas, este vacsora (persze teszta- na jo, nem minidg , mert ketszer etteremben ettunk), aztan vagy kartya vagy promenàd a belvàrosban. Utolso nap mi ketten elmentunk Nizzaba, ami nkeem nagyon tetszett, de akkorra mar elromolott az ido, es esernzovel setafikaltunk, en meg osszevissza botladoztam a vietnami ppaucsomban a csuszos aszfalton. Utana Monte Carlo volt az uticel, de ott mar annyira razenditett, hogz ki sem tudtunk szallni a kocsibol, csak csinaltunk egy Forma 1 kort, es leleptunk.
A hazafele uton annyira zuhogott, hogy gyakorlatilag semmit nem lehetett latni az utbol, ugyhogy en ugy ultem a kocsiban, mint akinek fogpiszkaloval polcoltak ki a szemeit/vagy benyelt egy extra adag amfetamint annyira stresszeltem. De persze minden jo ha a vege jo, siman hazaertunk, meg meg is alltunk Torinoban vacsorazni. Kihasznaltuk, hogy az augusztusi nihil alkalmabol a polgarmester eltorolte a belvarosi kozekedesi korlatozasokat (es most a nem rezidensek is behajthanak).
Aztan tegnap csaladi ebed a nagymamanal, nagytakaritas otthon, ma meg megint csomagoltunk, es most itt ulunk a szerelo pedig kozben megjott es buheralja a riasztot, de nem erti, hogy mi a problema.
A nyaralas szuper volt, bar ez mar az uj elet szemelyisegjegyeit hordozta magaban elegge. Mivel utitarsaink, a ket Simo is babat varnak, ezert mindenfele karos szenvedelytol mentes, de keresztrejtvenyben, delutani csendes pihenoben es nassolasban gazdag volt ez par nap. A bazisunk Menton volt, azaz egesz pontosan Roquebrun- Cap Martin, gyakorlatilag az elso francia telepules a hatar utan. Franciasan sikkes, dugig olaszokkal, levendulaval es isteni croissantokkal.A legviccesebb az egesz tartozkodasban az a ket alkalom volt, amikor elmentunk kaszinozni. Beoltottak minket a Simok, mert ok az elso nap 10 eurobol csinaltak 150-et. ugyhogy gonodoltuk ezt mi sem hagyhatjuk ki. Nem is hagytuk. A mentoni kaszinó nem kulonosebben elokelo, meg belepot sem kell fizetni. Szamomra teljesen megdobbento modon a jatekautomataknal csupa 70 es 80 kozotti oreglany, akik beveszik magukat egesz estere egy-egy gep ele, el sem mozdulnak, es megallas nelkul dobaljak belejuk a zsetonokat. Mondjuk eleg sokszor omlott ki a gepeikbol a penz, de azt nem sikerult bekalibralnom, hogy vajon mennyit koltenek el, es sikerul-e nyereseggel zàrniuk az estèket vagy esetleg csak a tulelesert kuzdenek. Mindenesetre bizarr volt oket latni. Mi mindket este emelt fovel tavozhattunk, bar a csaladi koltsegvetest nem vitte nagyban elore a hazardirozas, de osszessegeben egy 60 euros profittal zartunk ugy, hogy marhara minden penzunket elvesztettuk, es az tolso 50 centes zsetonnal Csiri mondta, hogy vegre vege ennek a tragedianak, bedobta, es elkezdett omleni a penz. Hehe. Egyebekben elegge sztrikt volt a napi tutin, delelott pancsolas, aztan haza es fozni egy fel kilo tesztat mindegy hogz mivel, csak teszta legyen, delutan szieszzta, kis pancsolas, este vacsora (persze teszta- na jo, nem minidg , mert ketszer etteremben ettunk), aztan vagy kartya vagy promenàd a belvàrosban. Utolso nap mi ketten elmentunk Nizzaba, ami nkeem nagyon tetszett, de akkorra mar elromolott az ido, es esernzovel setafikaltunk, en meg osszevissza botladoztam a vietnami ppaucsomban a csuszos aszfalton. Utana Monte Carlo volt az uticel, de ott mar annyira razenditett, hogz ki sem tudtunk szallni a kocsibol, csak csinaltunk egy Forma 1 kort, es leleptunk.
A hazafele uton annyira zuhogott, hogy gyakorlatilag semmit nem lehetett latni az utbol, ugyhogy en ugy ultem a kocsiban, mint akinek fogpiszkaloval polcoltak ki a szemeit/vagy benyelt egy extra adag amfetamint annyira stresszeltem. De persze minden jo ha a vege jo, siman hazaertunk, meg meg is alltunk Torinoban vacsorazni. Kihasznaltuk, hogy az augusztusi nihil alkalmabol a polgarmester eltorolte a belvarosi kozekedesi korlatozasokat (es most a nem rezidensek is behajthanak).
Aztan tegnap csaladi ebed a nagymamanal, nagytakaritas otthon, ma meg megint csomagoltunk, es most itt ulunk a szerelo pedig kozben megjott es buheralja a riasztot, de nem erti, hogy mi a problema.
Nessun commento:
Posta un commento