Tegnap délután visszajöttünk a hegyekből, mert nem nagyon tudtam feldolgozni a 20 fokos hőmérsékletkülönbséget. Ott ugyanis 15 fok volt. A hely maga hangulatos, az ötvenes évek végén építették a települést fel a hegytetőre azzal a céllal, hogy síparadicsomot csinálnak belőle. Ez utóbbi szerintem nem valósult meg, bár vannak pályák, de szerintem csak a közelben lakók járnak ide. Egyébként tisztára"Üdvözlet Mátrafüredről" hangulata van, terméskőből és fából épült házakkal. Az első napon még úgy ahogy elvoltunk, napoztunk a sípályáknál,de aztán hirtelen megváltozott az idő, elleptek minket a felhők, meg a hideg, és innentől kezdve gyakorlatilag nem mozdultunk ki a lakásból. Ó de igen. Amikor elmentünk vacsorázni. Hát kár volt. Egész nap azon fantáziáltunk, hogy kárpótlásként a pocsék időjárásért majd mekkorát fogunk kajálni, és milyen isteni hegyi falatokkal fognak nekünk kedveskedni a vendéglőben. Nem így történt. Leültünk, a kelet-európai pincérlány gyorsan kisajtolta belőlünk az italrendelést, majd otthagyott minket a menüvel, amin csak pizza volt. Keserű szájízzel fogyasztottuk, és lógó orral tértünk haza.
Juli viszont élvezte a hegyeket is, összevissza ugrabugralt, es egyre csak nő, ijesztően néz ki a köldököm. Olyan terhesnős. kezd kilapulni. Egész nap azt nézegetem, hogy mikor durran ki.
Csiri ahéten még szabin, úgyhogy éljük a családi életet, készítjük a csomagot a kórházra, ma kipróbáltuk a gyerekülést/hordozót, szóval teljes az idill. Csak lennénk már hárman, hogy ne a plüss Mazsolával kellene próbálgatni, hogy hogy kell becatolni egy gyereket anélkül, hogy ne gyilkoljuk meg.
Nessun commento:
Posta un commento