Primavera

Végérvényesen beköszöntött a tavasz, százágra süt a nap, meleg van,mi meg emiatt vígak vagyunk, és tegnap például egész nap sétáltunk meg parkban aludtunk/olvastunk. Csudajó volt. Azon meg el kell gondolkodnom, hogy az én fejem különösen bizalomgerjesztő vagy az ivadék ennyire különleges, vagy bármilyen anyuka-babakocsi konfigurációban ez történik, de tegnap szám szerint három Sigrona Baudasso szólított le és beszélgetett el velem az utcán. ( A Baudasso Piemontban tipikus vezetéknév, és a valamikor korábban már említett dáma-asszonyságokat szoktuk ezzel a névvelilletni Csirivel. Azokat, akik idős korukban is sminkelnek, meg prémekben járnak, és vicces piemonti hanglejtéssel és stílusban beszélnek, és nem azok a lakosok ,akik 50 évvel ezelőtt költöztek ide, hogy éjszakai műszakban álljanak a szalag mellett a FIAT-ban, hanem azok, akikezt az idevándorló masszát annak idején mély megvetéssel figyelték, és ma sem szívesen keverednek velük) Szóval az elsőnél még azt mondtam oké,amikor megállított az árkádok alatt, alaposan megvizslatta a gyereket majd elkezdett mesélni, hogy ő gyerekgyógyásznak tanult ( az mit jelent? hogy leszakvizsgázott vagy sem? Mindegy.) , ésimádja a gyerekeket, és van neki egy csomó unokája és dédunokája, és mindenféle családi történetet. Kb. negyedórás volt ez az intermezzo én meg nem tudtam, hogy hogy lépjünk le udvariasan, mert tudtam, hogyha Giuliban felébred Taz, akkor nem fogja tolerálni a Baudasso-család anekdotáit. Aztán valahogy sikerült elszabadulni, és elevickélni a parkig, ahol egy ponton ketten is letámadtak, hogy " Ma che bella bimba!" (Mily szép kislány), ezzel egyébként a bella bimbát sikeresen felébresztve a délutáni szunyából, ami kissé feldúlt, mert sosem alszik, végre sikerült álomba sétáltatni, erre a Signorák kárálása felkeltette.... De persze ők is kedvesek voltak, bár a kötényruha- rózsaszín kardigán- kendő kombó ellenére azzal indítottak, hogy fiú-e vagy lány. Na szép.