Vizibalett

Hát, azt hiszem, hogy sportpályafutásom újabb mélypontra érkezett. tegnap este bérletet váltottunk acqua gymre, és részt is vettünk az első órán. Én már akkor röhögőgörcsöt kaptam, amikor beléptünk a medencetérbe, és meghallottam a rettenetes és beazonosíthatatlan poopzenét,amely összevissza visszhangzott, és végigmértem a sporttársakat. Volt mindenféle típus, közöttük az a jellegzetes asszonyfajta, aki csak a feje búbjára húzza fel az úszósapkát mintegy jelképesen ,elöl meg szépen beigazítja a frufruját, hogy sikkes legyen a vízben. Az sem segített komolyságom megőrzésében,hogy Bettynek alig ért le a lába, csak nyaktól felfelé volt ki a vízből,és így kellett gimnasztikáznia. Azt hozzáteszem, hogy ő azzal a dumával szokott haknizni, hogy csak 100 cm-t nőtts zületése óta. No,meg maga az óra:helybenfutás vízben, ugrabugrálás, szökellés, aztán egy kb. egyméteres csővel való idétlenkedés. Kurva jót röhögtem, de szerintem, ha lejár a bérlet nem váltok újat, maradok az úszásnál. Az egész kicsit arra emlékeztetett,amikor sok-sok évvel ezelőtt Kotorban vendégeskedtünk a helyi kiskakasnál,aki mellesleg a helyi aerobicoktató is volt,és elmentem vele az órájára, ahol gyakorlatilag a kazettás magnóból bömbölő Boney M-re csináltunk négyütemű fekvőtámaszokat meg indiánszökdelést a diszkréten kisminkelt,enyhén felaranyozott montenegrói asszonyokkal..
A mai éjszaka nem volt jó,és hatkor megint végérvényesen felébredt,és egyre indiszkrétebb, az arcát a kiságy rácsai közé fúrta, és onnan bámult bennünket teljesen szemérmetlenül.Konkrétan olyan volt,mint egy kismajom a ketrecben. Cukigyerek.