Tegnap volt az esőnapja a 150. évforduló kezdő programjainak itt nálunk, mivel ugye az eredetit elmosta ez a szutyok, úgyhogy délután jól kivonultunk mi is. Hozzátenném, hogy én erről az egészről megfeledkeztem, csak amikor a délutáni sétánkra indultunk jól belefutottunk az ünneplő hazafiakba, és akkor már jól megnézük magunknak a menetet. Csak arról volt szó, hogy az összes helyi szervezet, meg tűzoltók, meg rezesbanda, meg mazsorettek, meg szakszervezetek delegációi vonultak trikolorokkal, plusz az összes iskolás és óvodás. Főleg ez utóbbiak voltak nagyon cukik, ahogy meneteltek, és énekelték a himnuszt meg lóbálták a minizászlóikat. Torkaszakadtukból nyomták, hogy "siam pronti alla morte" (készen állunk meghalni). Édes. Mondjuk az olasz himnusz kurvajó. A fociban is az olasz meg a francia válogatott meccseit szeretem, amikor egymás ellen játszanak, mert mindkét himnusz eléggé feldob.
Szóval volt itt vonulás jobbra-balra. Azon meg eléggé röhögőgörcsöt kaptam, amikor a felvonulók között megláttam egy szederjes arcú, nagy, vörös dudaorrú, borostás pasast egyik kezében blázzal, amásikban meg egy szakadt transzparenssel, hogy ő a helyi gombá szok képviseletében vonul, ráadásul már jól le is volt ittasodva (fúj), és kissé cikkcakkos volt a járása. Le akartam fényképezni, de annyire direkt lett volna, hogy nem mertem. Összességében kicsit a hajdani május elsejékre emlékeztetett, csak nem volt virsli meg sör.
Nemzeti színekbe tekert polgármesterek
Szülinapi torta Itáliának
Bambinók tornasorban kreppapírral
Plusz egy kilenchónaposnak álcázott majdnem hathónapos, aki az egész haccacárét hanyagul veszi tudomásul
Nessun commento:
Posta un commento