Baby blues

A szoros értelemben vett gyermekagynak hamarosan vege, Csiri legnagyobb oromere, bar en egyelore nehezn tudom elkepzelni, hogy barmi is motozzon arrafele, elore rettegek a jovo heti nogyogyaszati kontrolltol is. De most nem is ez a lenyeg. hanem, hogy komolyan mondom valami agybajt kaptam a szulestol. Az van ugyanis, hogy Kisbab nagyon le tud nyugodni az Icipici Lencsi lany mesetol. Es ezt szoktam neki enekelgetni, es minden egyes alkalommal eljon az a pont, amikor elsirom magam, annyira meghat a dal. Teljesen kikeszit, nem ismerek magamra. Annak idejen a Manó teraszán Emmel borozgatva nem jutot volna eszembe, hogy en majd egyszer a Lencsi lanyon fogok sirni minden kulonosebb ok nelkul. MOndjuk mar sokat javult a helyzet, egy-ket hettel ezelott meg akkor is sirtam, amikor a gyerek sirt, es nem tudtam elcsititani, ami foleg akkor lett sulyos eset,amikor konnycseppek is gordultek le a hatlamas szemeibol. Na attol megadtam magam, es en is razenditettem. Elotte csak konnyek nelkul sirt.
egyebekben pedig megjottunk a cuki gyermekorvos nénitől, aki továbbra is a ded súlya miatt aggodalmaskodik, hogy pont az alsó határon van mindig a mennyiségnek, ami hetente fel kell szednie. Bezzeg hosszra nő, mint a paszly. 5 centivel hosszabb már, mint amikor született. Szóval ebben tuti az apjára hasonlít, meg abban is, hogy habzsol, és nem hízik. Doktor néni megmutatta azt is, hogy hogy kell fülpiszkaloval stimulalni a gyerek popsijat, hogy kakiljon, és azt hiszem ez megint egy olyan feladat lesz, amit Csirinek kell elvégeznie, mert nem mondanám, hogy Giulibaba kulonosebben ertekelte volna a rektalis zaklatast.