Egy nehéz nap éjszakája

A tegnapi nap kicsit megviselt bennünket. Azaz engem mindenképp, csemete nem tudom, hogy hogy volt ezzel. Mindenesetre aludni azt nem akart egyáltalán, csak hisztizni, amit csak akkor volt hajlandó megszakítani, ha mellen volt vagy ha sétáltunk a macskaköveken (imédja, ahogy rázkódik a babakocsi). Ennek következményeképpen a dudáim tropára mentek, de legalább sokat mozogtunk.Mármint én mozogtam sokat. Ő csak megfigyelt a kocsiban. Ez is valami. Ja, igen, és volt még egy békés fél óra, amikor az "egyszer volt hol nem volt egy icipici lencsi lány" nótát hallgattuk majdhogynem végtelenítva. Meg egy kis Halász Juditot. Lencsi lány jobban bejön neki. Halász Judithoz még fel kell nőnie azt hiszem. Az eredmény mindenesetre az, hogy reggel nyolctól este kilencig volt talpon (azaz háton vagy hason vagy akármi), ami kiakasztó,és semmi esetre sem csecsemőhöz méltó magatartás. A végén már beírtam a gugliba is, hogy "csecsemő nem alszik". Biztos voltam benne, hogy valami horrorfilmet fog kidobni. Hát nem, de túl sok jótanáccsal nem szolgált a világháló. Szóval kemény menet volt, és nosztalgiázva gondoltam vissza a kórházban töltött napokra,amikor még olyan kis igényei voltak, enni sem akart, azzal meg lehetett szüntetni a sírását, hogy ráztuk a bölcsőt, amiben feküdt. Régi szép idők.Viszont, ami jó, hogy aztán mégiscsak kimerült a Szélesszájú Kisbéka, és átaludta az éjszakát. Reggel hatkor kukorékolt a kajáért, és miután megkapta nem sokkal később megint álomba szenderül, úgyhogy most nagy a nyugalom, és én is kipihent vagyok.